Bonbonoda

Erre futotta most. 

Az összes megajándékozott örült :)

A végtelenben sem

Hiába vagyok, azaz immár vagyunk (valamennyien) szabadságon, ügyeletet kell tartanunk (igen, mint a mentőtiszteknek, tűzoltóknak, frontsebészeknek). Ezen apropóból rápillantottam a hivatali levelezésemre.

A mókus télen

A mókus friss, energikus, szimte megittasult a reá szakadt két nap szabadságtól (amelynek második napján az óvoda is szünnapot tart, halleluja). Elhatározza hát - mókus, nem az óvoda -, hogy leszedi és kimossa a függönyt, és kipakolja, kitakarítja a rejtett zugokat, félreeső polcokat. Nagy elhatározással rugaszkodik a feladatnak. És félóra múlva báván áll a félreeső polcról előkerült, két évvel ezelőtt eldugott karácsonyi ajándékokkal a kezében: egy szövőkerettel és egy meseregénnyel.

Meglepődtem

- Anya, mesélsz nekem a vércsoportokról?

Just for the record

Tegnapelőtt befejeztük A Gyűrű szövetségét. Eddig kb 600 oldalon vagyunk túl. És értik, ogják, szeretik. Bori is.

A hiúság vására

Mély önvizsgálatot tartottam, és be kellett ismernem, hogy attól, hogy nem szeretek öltözködni, nem sminkelek, jó, ha hébe-hóba eljutok fodrászhoz meg kozmetikushoz, szóval mindettől eltekintve igenis hiú vagyok. Hiúságom egyik tárgya pedig az óvodai vásárra beadandó cucc.

Az óvodai vásárt minden évben meghirdetik, és minden évben olyan a kínálat, mintha fakezű elsősök technikaóráin született munkadarabokból sorsolták volna ki a legsikerültebbeket. Ezért nem szívesen veszek semmit, inkább adok be én is valami eladandót, és úgy látszik, megütöm a fakezű ötödikesek szintjét, mert az én dolgaim mindig elég kapósak. Először még örültem neki, aztán próbáltam elébe menni a vásárlói igényeknek. Hogy az enyémet mindig megvegyék. És meg is veszik már, ha nem így lenne, összetörne a lelkem nyugalma.

Idén drága a méz, úgyhogy nem sütöttem mézeskalácsot, hanem cake-popokat csináltunk a gyerekekkel, kétfélét, gesztenyéset és kókuszosat. Én összeállítottam, Bori megggömbölyítette, én kimártottam, Marcival megszórták szórócukorral. És a sok kis gyerek mind megette, mert a karácsonyi vásár másnapján bizony nem árválkodott ott a mi portékáinkból egyetlenegy se.

A megértés bajnoka vagyok (persze nem)

Megértem, hogy ma kell sajtónyilvános eseményt rendezni - igaz, hogy a kutya se kíváncsi rá, mert mindenki konzerv anyagokat ír a két ünnep közötti időszakra vagy előrehozott lapzártája van stb.
Megértem, hogy emiatt nem mehettem ezen a héten szabadságra, noha még így is ragad benn az éves keretből.
Megértem, hogy a villamossíneket csak a pesti oldalon sikerült kicserélni. De attól még utálom, hogy a lelkem kirázza a busz, és folyton tömeg van, és mindíg beragad a busz a hídon a dugóba.
Megértem, hogy az óvoda nevelés nélküli munkanapot tart pénteken. Elvégre az óvónők is szeretnének felkészülni a karácsonyra. Sajnos én is.

Mindenesetre remélem, hogy a munkahelyi hivatals karácsonyi ünnepségről sikerül meglépnem. A tavalyitól még most is kilel a hideg,  ha rágondolok.

Hajmeresztő belegondolni, mit közvetítek zsenge gyermekeim felé

- Anya, egy lány is lehet főnök?
- Persze, Borikám. Ööö... az én főnököm is egy lány. Illetve néni.
- Anya, Boros János* néni?
- Nem, cicukám, ő nem néni. Van más főnököm is, ő néni. Például Hilda*, akiről sokat meséltem régebben, ő a főnököm volt. Ès ő is néni, méghozzá nagyon kedves néni.
- Ha Hilda kedves néni, akkor ő nem gondolta, hogy csupa csúnyákat írtok?
- Nem, Borikám, azt hiszem, ő nem gondolta.

* A neveket a saját jól felfogott érdekemben megváltoztattam.

Relatív

A mellettünk lévő lakásban furcsa figurák laktak, néha a kezükhöz tapadt ez-az, aztán feltűnés nélkül távoztak. Utánuk évekig üresen állt a lakás, tavasszal jött a hír, hogy megvette valaki, állítólag rokonszenves ember. Őt magát még nem láttam, de hónapok óta folyamatosan vésnek, fúrnak, faragnak a szomszédban, döng a fal és zeng a ház.

Kedves gesztus vasorrú bábáknak

Az Abigélben van egy hasonlat, miszerint amikor beköszöntött az advent, olyasféleképp volt érzékelhetô, mint amikor erôsebbre csavarják a radiátort. Én csak abból veazem észre, hogy mindent ellepnek a különbözô boltok meg áruházak meg üzletláncok katalógusai, megjelent a fenyômintás Milka-tábla az óriásplakáton és a rengeteg mikulásos szalvéta. Az ajándékötletek közül a legbizarabbat a Spar-katalógus tartalmazza, meghatározása szerint gyermek sütési készlet. 

Vér, veríték, trüffel

Bori kifejezően bőrcinek hívja azokat a kis bőrcafatokat, amelyek álnokul meg-megjelennek az ember körme mellett, és amilyen kicsik, olyan kellemetlenek. Nos, ma délben a jobb kezem mutatóujja mellett lévő bőrci beleakadt a bal kezem egyik körmébe, és felszakadt jó fél centi hosszan. Folyt a patakvér, de hamarosan T. kerített egy ragtapaszt, úgyhogy letapasztottam. Délutánra a kezem viszont már érzékeny volt csak, de nem fájt. Mégis aggódtam kicsit, mert este kezdődött a régóta várt trüffeltanfolyam, és jobb mutatóujj híján elég ügyetlen vagyok. A munkatársaim viszont voltak olyan jó fejek, hogy besegítettek, és a trüffelezés előtt még elszaladhattam beszerezni egy kis ezt-azt (porított kakaóvajat, cukorkonfettiket, bonbonpapírt, hogy csak a legszükségesebbeket említsem), mélyen a szemembe nézve nyomatékosították: Mindenkinek jobb, ha trüffeltanfolyamra mész - mondták.
Nem állíthatom, hogy orrba-szájba trüffelezni fogok, mert piszok szaporátlan, viszont sokkal, de sokkal szebb, mint a bonbonok. Íme egy este termése:

Már el is felejtettem

...milyen ez, itthon maradni hármasban egy egészségessel és egy lábadozóval, aki már annyira nem beteg, hogy ne tudná piszkálni a testvérét feszt, de nem egészséges még ahhoz, hogy nekiinduljunk mondjuk egy múzeumnak, az eső meg szakad, kimenni nem tudunk sétálni, és itthon megyünk egymás idegeire, pont mint három éve, csak most nem a Thomas, a gőzmozdonyt kell olvasnom, amit utáltam, hanem a Gyűrűk Urát, amit szeretek, viszont engem is kerülget valami nyavalya már napok óta, úgyhogy nem elég, hogy a torkom is fáj, de a hangom is, mint a gyűrűlidérceké. Egy idő múlva úgyis megéhezik valaki, amíg kifőzöm a tésztát, addig oltári felfordulást lehet csinálni három perc alatt, ebéd alatt az addig is folyamatosan zajló szekatúra átmehet erősebb ekézésbe, aztán valaki megsértődik, duzzogni kezd, mire én kiosztok mindenkit, és öt percre magamra húzom a vécéajtót, de valaki oda is utánam jön, közben leesik, kiborul, ledől, szétszóródik ez vagy az, aztán elmúlik a nap nagy nehezen, a lakás csatatér, a hangom rekedt, a torkom fáj, a türelmem nulla, és mintha egész nap szenet lapátoltam volna.

És eszembe jut, hogy mintegy két hete A. kolléganőmnek felhívtam a figyelmét: bár éppen kellemes helyettesíteni a beteg gyerekkel otthon maradó munkatársat, beteg gyerekkel otthon maradni sem éppen méznyalás.

Egy gyûrû

Általában utálom a felszínes dolgokat, a félig tudottakat, a meg nem emésztetteket, amikor valaki nem tudja, mit beszél, csak mondja, csak mondja, amikor idegen nyelven idéz valaki, csak épp nem tudja, mit (mostanában nagy keletje van amúgy is a hajuknál fogva odarángatott és sokszor hibás latin idézeteknek), így aztán állandóan a plafonon voltam Marci kérdéseitôl a Gyûrûk Urát illetôen:  hogy a Merry az magyarul Trufa, hogy kinek kije Bilbó és miért szôrös a lába, és miért van Legolasnak olyan frizurája, mint egy lánynak.
Egyszer aztán kiszaladt a számon, hogy ha majd nagy lesz, elolvashatja a könyvet. Ez a kijelentés észrevétlenül módosult az "egyszer majd elolvassuk"-ig, mire Marci fitymálva közölte, hogy az osztálytársai közül bizonyára többen is elolvasták. Vagy legalábbis a szüleik felolvasták nekik. Felpaprikázva a nagylelkû felajánlásom semmibe vételétôl, elôkaptam az egyik kötetet, és Marci orra alatt lóbálva tájékoztattam, hogy ez csak az egyik rész és még van két ugyanilyen vastag, és erôsen kétlem, hogy nyolcévesen valaki megbirkózott volna vele, vagy legalábbis ismerné a történetet teljes egészében.
Marci meghajolt az érvek súlya alatt, mögöttem pedig bezárult a saját magam állította kelepce ajtaja: immár nem bújhattam ki az ígéret alól, és nem is odázhattam tovább.
Jelenleg harmadik napja olvasom fel a Gyûrûk Urát. Valamivel a századik oldalon túl járok. Jól jön majd a kitartás az elôttünk álló több mint ezerhez.

Hát ez a kérdés is elhangzott

- Anya, te miért vagy olyan kicsi? Mindjárt akkora vagyok, mint te. Pedig csak nyolc és fél éves vagyok.
- Marcikám, ki a legnagyobb az osztályban?
- Ki lenne, anya? Én.
- Az a-ban van nálad magasabb?
- Nincs.
- És a harmadikosok között?
- Ott se. De várjál, anya! A negyedikesek között talán egyvalaki van olyan magas, mit én. Talán egyvalaki.
- Akkor mit gondolsz, kisfiam, én vagyok kicsi, vagy esetleg te vagy magas gyerek?
- Azt hiszem, mégis inkább én vagyok magasabb, mint gondoltam, anya.

Ez történt a háttérben egy szombat délutánon

Egy randa esős szombat délután a macskák teadélutánt tartottak.

A közeli autóversenypályán rekordkísérlet zajlott, amely...

...sikeresen zárult. 

A macskák meghívták az ünneplő autóversenyzőt is, de 

...torta sajnos nem jutott mindenkinek 

Az autóversenyző sértődötten továbbállt, de Lukrécia teljesen kiborult szegény. 

Az élet a legnagyobb forgatókönyvíró

Amikor csütörtök este Borinak fájdalomcsillapítót kellett adnom, hogy el tudjon aludni a fülfájástól, még nem sejtettem, hogy hétfôn mégis Marcinál diagnosztizál a doktornô egyszerre középfül- és tüszôs mandulagyulladást. Borinak szerencsére kutya baja.

A teremőr néni szerint

Hiába volt 25%-os leértekélés a c&a-ban, mire leértem, minden elfogyott.

(Ötlet innen: whistlermamaja.tumblr.com)

Humán vs természet

Az elmúlt évek jelentôs részét azzal töltöttem, hogy kisiskolás gyerekeknek próbáltam magyarázni a tudományról. Úgy tûnt, értették.
Ha Marci megkérdezi, miért nônek a gyerekek, mit csinál a garatmandula, miért hullanak le a levelek  a fáról, arra tudok válaszolni. És meg is érti.
De - miután az iskolában megpróbálták történelmi perspektívába helyezni az 56-os forradalom kitörését - képtelen vagyok elmagyarázni neki a Rákosi-rendszert.

Lényeglátás

- És képzeld, anya, láttam egy olyan Barbie-t, aminek hableányfarka van, és ha megnyomod rajta a gombot, akkor megváltoztatja a színét...
- Hol láttad, Borcsi?
- A lekrámban. Kaphatok olyat, anya? Kaphatok?
- Nem lekrámban, Bori, hanem reklámban.
- Lekrámban. Rrrr... lekrámban. Nem tudom kimondani.
- Akkor majd akkor beszéljünk róla, kaphatsz-e ilyet, ha ki tudod mondani, jó?
- Akkor majd úgy mondom: láttam a tévében. Így már jó, anya? Így már kaphatok?

Pára, denevér

1. Mentem ki valamelyik reggel az erkélyre, és hirtelen mintha két évet repültem vissza az idôbe, a négy királyról elnevezett vidéken voltunk ekkor. Elôször nem is értettem, miért jut eszembe, aztán csak összeraktam: a meleg, a pára idézte fel a trópusokat. Ugyanolyan nyirkosan lógtak a ruhák a szárítón, mint ott a teraszra kiterített törülközôk. Sajnos, hiába lettem éberebb, más hasonlóságot nem sikerült találnom.

2. Ma - valószínûleg utoljára - bringával mentem be dolgozni, sajnos hazafele má szürkületben tekertem. Még így is megállapíthattam, hogy páratlan tervezéssel sikerült ellehetetleníteni a környék közlekedését, ugyanis jelenleg minden, a belvárosba vezetô út fel van túrva.  A feltorlódott forgalomban veszteglô autók fölött vidáman cikázott egy stramm denevér, gondolom, a fényre gyûlô rovarokat kapdosta.

Utánaszámoltam, csaknem pontosan két hónapja, hogy legutóbb fogtuk magunkat, és beültünk valahova este. És ma, váratlanul, végül mégis sikerült gyerekpásztort találni, és el tudtam menni K. és M. búcsúztatására.

Kemény dolog szülői lét, kartársak.

Marcit továbbra is élénken érdeklik a történelmi személyiségek

- Anya, miben halt meg Kossuth Lajos?
- Emigrációban, kisfiam.

Rosszat fogok

- Anya!

- Igen? 

- Anya, mi az a Horthy-rendszer?

- Sokat hallod a híradóban, igaz? 

- Igen, és nem tudom, mi az. 

- A Horthy-rendszer Horthy Miklósról kapta a nevét, és a Horthy-korszakról meg a Horthy-rendszerről azért is hallhatsz sokat, mert... és akkor próbáltam egy nyolcévesnek érthetően átadni mindazt, amit a Horthy-korszakról tudok (nem sok), hogy szépen lassan fogyott a levegő, és Magyarország bemasírozott a II. világháborúba, meg volt numerus clausus, meg voltak gazdagok és volt rengeteg szegény ember...

... és volt, akinek jó volt, mert jó élete volt akkor, de nagyon sokaknak meg rettenetes, mert nagyon szegények voltak, és a gyerekek nem tanulhattak, ha szegény volt a család, mert a magasabb iskola pénzbe került, és nem volt cipőjük, meg tüzelőjük, meg fáztak és nyomorogtak...

- Anya!

- Igen? 

- Ne mesélj többet a Horthy rendszerről. Ha tovább mesélsz, rosszat fogok álmodni tőle. 

Most épp Capa

Olvasom, hogy Robert Capa magyar volt, és most büszkék vagyunk rá. Tegyük fel a kérdést: milyen sors várt volna rá Friedmann Endreként a 40-es években Magyarországon? És a válasz hallatán merengjünk el rajta, büszkék lettünk volna-e rá akkor is? És vajon magunkra, magunkra vajon büszkék lehetünk-e?
(A gondolatkísérlet számos világhírű magyar származású személlyel megismételhető - lásd Gábor Dénes.)

S valahány név a naptárba'

Cs., Zs., Á, K, M - ôk azok a kollégáim, akik az egy hét híján egy év alatt, mióta ott dolgozom, ahol, megpattantak, önszántukból vagy ráhatásra. (Az egységben nyolcan vagyunk összesen). Ennyit arról, nyugdíjas állás-e a köztisztviselôké, és úgy általában, mekkora buli az állami szférában elhelyezkedni.

Jobb az ilyet elôre tisztázni

Én: Iparkodjunk mâr, gyerekek, nagyon fázom! Cspakod az esô, fúj a szél, jaj, de randa idô van! 

Bori: De nem mi csináltuk, anya!

Biztos csak véletlen egybeesés, másról szó sem lehet

Szinte mindig késésben vagyok, loholok az idő után, ezért a BKV-járatokon ügyesen helyezkedem, metrón, villamoson a megfelelő kocsiba szállok, épp hogy nyíló ajtókon már robogok is kifelé. 

Just for the record

Itt az ideje, hogy rögzítsem, a nem egészen ötéves Borbála tökéletesen üti fel a tojást. Marci pedig első olvasás után hiba nélkül visszamond egy receptet. A munkamegosztás ebből is látszik.

Ha én gasztroblogger lehetnék

avagy VKF! 59. forduló: részeges csokoládé

Nagyon szeretem a szilvát - szerintem méltánytalanul mellőzött gyümölcs. Idén már kétféle szilvás bonbont is készítettem: egy nagymama kompótjait idéző ártatlant, egy merészebb fűszerezésű egzotikust. Ezt a harmadikat is elég régóta tervezgettem, és bár korábban sose gondoltam, hogy csatlakozni fogok a VKF!-hez, Praliné Zsuzsi felhívását mintha rám szabták volna.

A mondén szilvás: konyakos-aszalt szilvás bonbon mézes-fahéjas diógrillázzsal

Hozzávalók:
1 marék aszalt szilva
10+2 dkg marcipán
2 marék dió
20 dkg étcsoki
1 kk fahéj
méz
konyak

Az aszalt szilvát egy kis tálba tettem, és annyi konyakot öntöttem rá, hogy ellepje. Lefedtem, és egy napig állni hagytam, aztán botmixerrel pépesre turmixoltam. A diót durvára megvágtam, teflonserpenyőbe öntöttem, egy kicsit megpirítottam, aztán mézet csurgattam rá, és kis láng felett addig kevergettem, amíg a méz karamellizálódni kezdett, majd megszórtam az őrölt fahéjjal. Enyhén porcukrozott deszkán, folpackon át a 10 dkg marcipánt három egyenlő méretű lapra nyújtottam. A legalsóra rákentem a mézes-fahéjas diógrillázst, és rásimítottam a második marcipánlapot. A szilvapépbe apró lyukú reszelőn belereszeltem a 2 dkg marcipánt, és rákentem a diógrillázsra fektetett marcipánlapra. Ráhelyeztem a harmadik marcipánlapot, enyhén rányomkodtam, és az egészet a hűtőben egy órát pihentettem. Miután kivettem a hűtőből, óvatosan kis négyszögekre vágtam. A csokit megolvasztottam, temperáltam, és megmártottam benne a marcipánkockákat. Struktúrfóliára ültettem őket, száradás után pedig kaptak egy kis aranyfestéket - csak annyit, amennyi  egy átmulatott éjszaka után megmarad az emlékek között.

(A fotót köszönöm Cs-nek és a Commandanténak.)

Döbbenet!

Egyszer csak megyünk felfele a lifttel a menzáról, és beszáll mellénk Hoffmann Rózsa valami iszonyatosan ízléstelenül felöltözve, valamint a ruhájához egyáltalán nem illő, aranyszínű csattal ellátott, fekete bársony peep-toe-ban.

Szép

"Nézd anya, ez te vagy. És van koronád is. Látod azt a kicsi alakot a koronádon? Az vagyok én. Még nem születtem meg, és te épp rám gondolsz."

Cicaharc a biliben

Azért öt év elteltével csak nem bírtam tovább, és sikeresen magamra húztam az óvodával szemben álló forradalmár gonoszanyuka szerepét, aki csak pain in the ass púp a hátán mindenkinek, és egyfolytában akadékoskodó kérdéseket tesz fel, mint hogy miért nem mennek a gyerekek színházba csak egyszer (amikor a szülőiken eddig háromszor megszavaztuk, hogy bérletet szeretnénk, félévenként három előadással), hol található az óvoda pedagógia programja és bármilyen egyéb szabályzata (a honlap több mint fél éve nem működik), milyen eseményeket, programokat tervez az óvoda ebben a félévben, valamint folytatódik-e az eddig sikeresnek ítélt drámapedagógia program (nyilván nem).

A bejegyzés angol szavakat, kifejezéseket tartalmaz

Azt gondolni, hogy egy tankönyv, amely szerkesztése 2012. december 31-én lezárult, nem avult el kilenc hónapon belül: epic fail I.
Azt gondolni, hogy ha a tájékoztató portálon nincs öles vörös betûkkel, hogy a tananyag  megváltozott és kibôvült, akkor ez azt jelenti, hogy a tananyag változatlan: epic fail II.
A vizsga elôtt 5 perccel rádöbbenni arra, hogy az elavult tankönyvbôl tanultam: priceless

Mindezek dacára levizsgáztam..

A nosztalgia még az aorisztoszképzést is vonzóvá teszi

Mélyen egyetértettem azzal a grammatikussal, aki szerint a görög az eretnekség nyelve, hiszen nincs két ige, amelyet ugyanúgy kellene ragozni - csupa kivétel, csupa rendhagyóság az egész, máshogy mondjanak egy csomó mindent a ión, máshogy az attikai dialektusban, hogy  a mediális alakokat meg a rendhagyó aorisztoszokat már ne is említsem. Az utóbbi pár napban azonban vágyakozva gondoltam az ógörög nyelvtanra. Össze nem mérhetô a közigazgatási alapvizsga tananyagával.

csak egy átlagos csütörtök

...ilyenkorra elfâradok mindig, kifogy a szusz, elpárolognak a hétvégén betárazott tartalékok, nyûgös vagyok, ingerült és kialvatlan,  nem bírom cérnával, ha Bori hisztizik, ha Marci ügyetlen, kiürült a hûtô, nincs tej vagy kávé vagy vaj vagy egyik sem, elkopok lassan, mint smirglik között a fogpiszkáló.

Szóval az esküvő

Már sokszor próbáltam fejben összerakni egy koherens bejegyzést erről a tárgyról, de mindannyiszor az abszurd részletek jutottak csak az eszembe. Hát tessék, leírom ezeket.

Dilemma

- Idén már nem járunk bábszínházba, kinőttek belőle a gyerekek - sugárzott R. néni a szülőin a hét óra tájban a már darvadozó szülőkre. - De szeretnénk elmenni színházba, F. anyukája fogja majd szervezni, ha az osztály megszavazza, F. még szerepel is a darabban. Országjáró Mátyás, korban is illik a gyerekeknek az előadás. Az Új Színházban. Ami a sakk-kört illeti...

Itt a lecke, gyerekek, erkölcstanból, ha úgy tetszik. Mert színházba járni jó. Osztállyal színházba járni jó. Ez oké. Ami nem oké, az az Új Színház. Szeretném-e bármilyen szinten támogatni az Új Színházat? Nem. Szeretnék-e akár egyetlen darab jegy árával hozzájárulni a színház bevételéhez? Nem.

No, ezt adjuk össze, pajtások!

Robbantott

- Nézd, anya, nézd!
- Látom, Borikám. Mi rajzolsz?
- Találd ki.
- Virág?
- Nem.
- Fa?
- Nem.
- Akkor mi?
- Ez egy tehén, anya. Robbantott tehén.

Reggel

A rakparton futó lány hátán szív alakban színezte sötétre a pólót a verejték.

sajnos a napom többi részére kizárólag a verejték volt jellemző.

Esti kérdés

Adott egy állami intézmény. Adott egy középvezetői poszt. Adott egy ambiciozus, rátermett, szakmailag felkészült személy erre a posztra, aki mintegy ráadásként kedves és csinos is. És egy éven belül másodjára vagyok tanúja annak, hogyan lehetetlenítik el az ezt a posztot betöltő személyt, illetve személyeket, hogyan törik össze, alázzák meg, döngölik földbe, csinálják ki lelkileg, egészségileg, fizikailag őket, hogyan nullázzák le a munkájukat, a teljesítményüket, önbizalmukat, az értelmes tevékenységbe vetett hitüket.
És egyszerűen nem értem, miért. Így működne a gonoszság?

Megint egy esküvőről

Szombaton esküvőn voltunk (nem azon, egy másikon), templomban. Ismét rá kellett döbbennem, milyen hiányos az ideológiai neveltetésük, mert a következőket kérdezték - Marci legalábbi diszkréten, Bori iszonyú hangerővel.
- Mit jelent az, hogy Jézus? (Bori)
- Jézus magyar volt? (Marci)
- Mikor mehetünk be abba a szép faragott palotába? (Bori a gyóntatószékről)
- Mikor megyünk már haza? (mindketten)

Tanév eleje

- Mikor tudnának jönni legkorábban? - kèrdezte a jól konzervált hölgy, miután csaknem egyórás sorbanàllást követôen színe elé járulhattunk a felspannolt Borbálával.
- Fél hat? - vetettem fel naivan, mire a hölgy arcàra egybôl ráfagyott a derû.

A víz nem válik... mivé?

Ma több mint tíz év után újra eveztünk kicsit: hivatalosan félnapos kenutúrán vettünk részt, amiből a fél nap az igaz, a túra kevésbé, de ez még nagy dolgok kezdete lehet. Vagy folytatása. 

Eredetileg a saját esküvőnkről akartam írni, de ez olyan abszurd, hogy nem tudom nem feljegyezni

Kapcsolgatom a tévét, keresvén valami műsort, ahol éppen nincs semmi gyilok meg vér meg kiontott velő, hát mit látok?

Csak két rövid mondatban a politikàról

Az utóbbi időben nemegyszer esett meg, hogy azt hittem, Cs. a Hírcsárdából idéz. Aztán kiderült, hogy csak a friss belpolitikai hírekből olvasott fel.

Hogy szakadna rá az ég

...arra, aki kitalálta, hogy az évnyitó napján kell kiosztani a könyveket (vö. szabotázs). Sajnos fogalmam sincs, Marcinak igazoltan hiányzik-e két könyve. Állítólag a tizenegy helyett az egész osztály csak kilenc darabot kapott, a németkönyvek egységesen hiányoznak. Állítólag.
...arra, aki képtelen egységes méretben tartani a tankönyveket meg a munkafüzeteket. Az egyik b-s szabvány, a másik a-s. Előregyártott borító meg csak az egyikre van. A kedves szülő meg nem ám csak simán ráhúzza a könyvre borítót, nem, szabjon, ragasszon, szentségeljen az istenadta
... aki kitalálalta a két oldalán ragasztócsíkot visleő borítókat. Csak nekem lesz ráncos?
...aki olyan tolltartót gyárt, amely pont egy évig bírja a strapát, egyetlen nappal se többel.
...aki olyan hegyezőt gyárt, amely nem faragja, roncsolja a fát és töri a hegyet.

Ilyenkor őszintén örülök, hogy Bori még óvodás, meg annak is, hogy Cs. átvette tőlem a feladatot, pont amikor a már a téboly mezsgyéjén jártam.

Amit terveztünk és ami lett

Mára kellett volna hazaérnünk, tele sóval a hajban és kisimulva a nagynyomású oxigénkúrától, esetleg tüsszögve kicsit, mert arrafelé nem viccelnek a légkondival, és lehet odakinn negyven fok, benn akkor sincs több tizennyolcnál.

Piac II.

A Mesterségek Ünnepére régen szerettem volna elmenni, és idén végül is összejött. Igazság szerint elveimmel ellenkezik, hogy csak azért fizessek, hogy bemenjek valahová, ahol még további jelentékeny összegeket verek el, de van ám Széchenyi kártyám, úgyhogy annak terhére urizáltam, mindent fizetett a gróf.

Piac I.

A f-i piacon minden van. Tömeg is, meleg is, ezért a gyerekekkel kimenni csak haladó önsorsrontóknak való gyakorlat, és ezt ha lehet, mellőzöm. A piacokért Cs. sincs oda, a tömegért meg pláne, viszont ahol tömeg  van, ott nincsenek könnyen megközelíthető parkolóhelyek, márpedig utálok parkolni, és nem is tudok -  tehát viszonylag ritkán járok a f-i piacra. Viszont bluemoonnal egy forrónak ígérkező nyári nap reggelén felkerekedtünk, és elmentünk a f-i piacra.
A f-i piacon volt minden tényleg. Őszibarack, lapított és gömbölyű, fehér málna és feketeszeder, kutyakölyök és szódafej, gyönyörű mustkátli 200 forintért, házikolbász, ringlószilva, sziámi kismacska és nyolcféle méz, dinnye és operapartitúra, régi írógép és rugós mérleg, ezüst étkészlet és szamovár, NDK tuemixgéphez illő öntöttüveg pohár, steakhoz való eszcájgkészlet, klarinét és csiszoltüveg vázák. A  kötelező körökön  kívül vételeztem két mesekönyvet összesen 1500 forintért - az egyik az én kedvencem saját gyerekkoromból, de darabokban van, és mindig félek, hogy elveszik a fele, a másik meg olyan meseszép volt, hogy belelapoztam, és a szemem-szám elállt, és egyszerűen muszáj volt megvennem. Emellett Marcinak megvettem a Kupolaváros titka című képregényt, amelyet miután kiolvasott, élvezettel olvasták a felnőtt férfiak is.

A piacnak egy része az igazi bolhapiac, nagy dobozokba van beledobálva minden elképzelhető és elképzelhetetlen tárgy. Volt ott patikába való régi gyógyszeres üvegek, tányérok, villák, egy német nyelvű mozifilmtekercs, egy rendkívül ellenszenves párt ábrázoló esküvői fotó, fekete-fehér képekkel teli fotóalbum  teli közel-keleti helyszínekről, és mind közül a levisszataszítóbb: egy igazi tollkoszorú hungarocell alapra tűzött valódi madártollakból. Ha 10 db bármit vett az ember, 1500 forintért fizetett. Úgyhogy túrtunk bluemoonnal szorgosan, és lett sósvasalónk meg bronzszínű tálcánk, kis korsónk és virágos bögrénk (Borinak) meg két másik nekem és biztos még egy csomó minden, de csak ezekre emlékszem, meg arra, hogy mire összeszedtük a tíz tárgyat, már nagyon meleg lett, és tiszta kosz lett a kezünk, de a jól végzett munka örömével ültünk be az autóba, hogy micsoda kincsekre leltünk.

Ez is ló

Említettem már, hogy a munkám egyik fénypontja mostanság a munkába járás meg a hazajövés, ahogy végigbiciklizem a rakparton. Szeretem a reggeli, puha fényeket, és tekerés közben mozizom. Nézem a megrögzött kocogókat, a csodabogarat, aki meztélláb fut a Halász utcánál, a Lánchíd tövében sátorozókat, sőt kényszerűségből nézem azokat is, akik azt a területet használják nyilvános vécének, egész Pestnek villogtatván pucér alfelüket. Visszafelé meg nézem a fotózó nyakigláb kamaszokat, a napszemüveges kamaszlányokat, a tébláboló japán turistákat.

Kikapcs

Már sárgák a fények
Fölöttem a meggyfa
Épp csak lengek a függőágyban
A gyerekek a nagy fánál játszanak
Török Bobbinak nevezték el, nem tudtam követni, miért
Kémregényt olvasok, a szereplők elvtársazzák egymást és presszóba járnak és az imperialisták ellen küzdenek
Fecskék röpködnek
A galambok alatt meghajlik a fenyő
Az utca végéről felhangzik a fagyisautó dallama


Nem lesz hétfő nyolc óra sosem.

Bori a hajamat fésüli, épp telerakja csatokkal. 

- Így, még ezt beleteszem, és kész leszel, anya. Így olyan vagy, mint egy valódi.
- Mint egy valódi?
- Igen.
- De valódi mi, Bori?
- Mint egy valódi ló.

Júliusról röviden

Szóval az történt júliusban, hogy férjhez mentem, hivatalosan is bizonyságot adtam róla, hogy tudok angolul, nyolcadszorra is átúsztam a Balatont, jártunk Skóciában, ahol fotóztam nyusztot és borzot, megkaptam életem első megbízásait bonbonokra. Durva.

Aggodalom

- Bori, jól vagy?
- Jól.
- Nem ment az orrodba a víz?
- Nem, anya.
- Leér a lábad?
- Igen, anya. (Kis hezitálás után) Neked is leér, anya?

Gyenge kezdés után erôs visszaesés

Kezdetnek volt az, hogy tegnap Bori addig hintázott a stokin állva, kezében egy bögre löttyel, míg a stoki a vártnál jobban kibillent, ô leesett, és beterítette a fél konyhát fehér folyadékkal.

Klasszikus

- Sárga.
- Ablak.
- Kutya. Bori, te jössz!
- Sssss....
- Nem, Bori, a "kutya" a-val végzôdik, neked a-val kezdôdô szót kell mondani.
- Aaaaaa....
- Mi az, gyümölcs, a-val kezdôdik, és nagyon szereted? Na mi az, Borikám? A, mint...
- Banán!

Marci ezen a héten úszótáborba jár. Az előre leadandó egészségügyi lapon nyilatkoznom kellett, hogy a "gyermek tetű- és rühmentes".

Ha a munkahelyi történeteim nem lennének elég abszurdak

Ma megtaláltam a 2,5.  emeletet.

A múlt század gyermeke vagyok

- Csináltál korábban ilyet? - kérdeztem É-tôl, miközben hiábavaló erôfeszítéseket tettünk, hogy gatyába rázzunk egy alapjaiban elbarmolt prezentációt.
- Ilyet? Legfeljebb általános iskolában - felelte É.
Megrökönyödve emlékeztem rá vissza, hogy amikor én voltam általános iskolás, az Atari meg a Commodore 64 számított menônek.

Nem elég, hogy kialvatlan vagyok, itt a hôségriadó és még ez is

Szerintem elég békés alkat vagyok. Nem intek be villamosvezetôknek a sín mellett ácsorogva a pirosban. Nem pofozok fel sem terhes asszonyokat, sem trolivezetôket. Még a bicikliúton kóricáló gyalogosokra is próbálok udvariasan csöngetni, és nem rendôrködöm velük.
De.

Megjegyzés a pótlapon

"Magatartás, szorgalom, magyar nyelv és irodalom, matematika, német nyelv és irodalom, környezetismeret, német népismeret tantárgyakból dicséretet kap."

Állatok kreatív felhasználási módja

- Anya, a tintahallal lehet nyomdázni?

Bizarr beszélgetések gyerekekkel II. rész

- Anya, a császár milyen állat?
- A császár nem állat, Borikám. Olyasmi, mint a király, csak nagyobb.
- Óriás?
- Nem, nem. Nem termetre nagyobb, hanem hatalmasabb.
 - Nem szeretnék találkozni császárral. Félnék tôle.
- Ma már nemigen vannak császárok, Bori. Tudod, hol van még? Japánban, nagyon messze.
- Közelebb nincs?
- Nem nagyon. Régen több volt, de màr nincsenek.
- És mitôl haltak ki?

A ma nyolcéves kompetenciáiról

1. Az idegennyelv-tanulásról, egy iskolaév után

Egy hete a kápolnapusztai bivalyrezervátumban jártunk, ahol a nagyszámban fordulnak meg német kerékpáros turisták. A végén a gyerekeket leültettem az árnyékban, és mert Cs. még nem végzett az ürgefotózással, kimentem az autóhoz pár könyvért. Mikor visszatértem, egy idôs hölgy épp a recepcióst kérte meg, kinyiná-e a frissen érkezett barátainak a kaput, mert szeretnének biciklivel beállni. Kérdezem Marcit, értette-e, mit mondott a néni németül. Nem, rázta a fejét Marci, nem értette, de elôbb a néni kávét szeretett volna inni, de nem tudott, mert valami történt  reggel.
Pár perc múlva a gyerekek nyafogni kezdenek, éhesek, szomjasak, felajánlom nekik, hogy kapnak egy-egy zacskó ropit meg valami üdítôt. A pulthoz megyek és magamnak is kérek egy kávét.
- Nincs kávé - sajnálkozik a recepciós fiú. - Reggel elromlott a kávéfôzô, azóta nem tudok fôzni sajnos senkinek...

2. A nyolcéves szerkesztôi feladatokat lát el

Megtervezi Cs. Marci szülinapi meghívóját, így fog kinézni, szöveget kér hozzá. Marci a hátam mögé áll, lediktálja a megfeleô mondatokat, adatokat, majd  az immár a szöveggel kiegészített tervet is megtekinti. Jóváhagyólag bólint, majd szemöldökét összeráncolva megkérdi:
- Anya, ekkora lesz a meghívó, mint a képernyôn?
 - Nem, kicsit nagyobb, de az arányokat látod rajta.
- Szóval nagyobb lesz?
- Nagyobb. Miért?
- Mert ezek a fehér betûk a fekete háttéren így nem fognak látszani, anya. Nem lehet majd elolvasni ôket.

A hôérzetrôl

- Nincs meleged, Marcikám?
- De, kicsit, anya.
- Olyan csalóka az idô még ilyenkor reggel. Azt hittem hûvösebb van, de engem is melegít a blézer...
- Mi melegít téged, anya? Milyen lézer?

Rút módon ilyenkor is a saját bajaimra gondolok

- Nézd - mutatom B.-nak -, már milyen magas a Duna... Azt mondják, még emelkedni fog vagy másfél métert. Akkor akár idáig is elérhet, nem?
- Amilyen kisugárzása ennek az épületnek van - legyint B., - még a víz is elkerüli.

Memento

Amikor Marcit másfél óráig tanítom cipőt kötni a siker leghalványabb jele nélkül (már tavaly ilyenkor kérte R. néni, hogy tanulják meg a gyerekek, de Marcinak sikerült elmismásolnia), többször emlékeztetnem kellett magam rá, hogy mostanában rendszeresen hamarabb veszi észre a szókirakósban a szavakat, mint én, sorozatban írja a hibátlan felmérőket, és már R. néni is kinyilvánította a márciusi szülőin: "Azért azt tudjuk, anyuka, hogy a Marci nagyon okos gyerek."

Karrierem

Próbálok nem belegondolni abba, hogy míg egy éve (hülyékkel körülvéve ugyan) értelmes munkát csináltam, a terméket több ezren olvasták hűségesen, most gyakorló elmebetegeknek fogalmazok leveleket (és még vackokat is, mert nyilvánvalóan baromságnak tartom az egészet), a fennmaradó időben pedig olyan feladatokat végzek, amelyet egy közepesen idomított pávián is ellátna pár havi gyakorlás után.

És néha tényleg sikerül elfeledkeznem róla.

Munka, siker

Kolléganôm, A. pénteken volt utoljára - kért (és kapott) három hónap fizetés nélküli szabadságot, ami alatt elmegy kecskét fejni -,  és én drukkolok neki, hogy ne jöjjön vissza, hogy találjon valami jobbat ennél a munkahelynél.

Egész napos program

Lássunk a piacon megfelelô áron zöldborsót. Örüljünk neki. Vegyünk belôle fél kilót. Hazaérkezésünk után egy órával kínunkban ajánljuk fel négyéves gyermekünknek, aki addig semmi pénzért nem volt hajlandó abbahagyni a páros lábbal való ugrándozást, pucoljon borsót. Gyermek beleegyezik, és fejt. És fejt. És fejt. És fejt. Idônként lopva a szájába töm egy marék borsót. Enyhén megdorgálva figyelmeztessük, nem marad a levesbe. Maradjuk komolyak a bûnbánó arc láttán, amely pofazacskói hörcsögmód duzzadnak a betározott borsótól. Idônként a gyermeket  dicsérjük meg, és nagyvonalúan mellôzzük a tényt, hogy a pucolt borsó mennyisége  nem nô, noha az alapanyag csökken.
Este tegyük fel fôni a másnapra szánt borsólevest. Nyugtázzuk elégedetten: az összes héjas  borsó elfogyott. És valamennyi pucolt a levesbe is kerül.

nagy játszótér

Írtam már, hogy smucig vagyok, és nem szeretek költeni, nem vagyok oda aranyért-ezüstért, ritkán veszek drága cuccokat, de egyvalamivel mindig le lehet venni a lábamról: utazással.

Környezet vs hittan, kérem, tegyék meg tétjeiket!

Azt mondja nekem D. az óvodai szülői értekezlet után, hogy fellebbeztek, és a fia Marci iskolájában kezd szeptembertől. Örülünk, mesélem, milyen klassz az osztályfőnök, meg hogy Marci szereti az egész iskolát. Amit nem szeret, az a környezet, hát azt nem szereti, mit csináljunk.

Szétesve

- Marcikám, szedd össze magad, ideje elindulnunk!
- ....
- Marci, szedd már össze magad! Elkésünk!
- De anya, a tüdőm!
- A tüdőd? Mi van a tüdőddel?
- Nincs meg. Nem találom.
- Hogyhogy nincs meg a tüdőd?
- Hát azt mondtad, hogy szedjem össze magam. És rakom össze a szerveimet, de a tüdőm nem találom...

költői persze

Most komolyan, lesz nekem valaha olyan, hogy nemcsak loholok innen oda és onnan meg amoda, hanem szépen ráérősen fogom intézni a dolgaimat, és nem beesem valahová, hanem rendesen megérkezem, csavargok, bámészkodok, süttetem a hasam a medence partján? Vagy örökre beszorultam az tér egy rejtett szegletébe, ahol gyorsabban pereg a kizökkent idő? Ó kárhozat! Én nem születtem helyre tolni azt!

Kaján

Hû bajtársam a soha véget nem érô harcban megfáradni látszik: eddig csak a centrifugáláskor ugrándozott pajkos kecskeként, de az utóbbi pár alkalommal bánatosan maga alá engedte az öblítôvizet, tegnap este pedig fura hangokkal tiltakozott a késôi mûszak ellen.

Filiszter lettem magam is

Már jó egy hete tervezek egy bejegyzést a munka frontjáról, mert hogy több mint egy fél éve dolgozom már állami kötelékben, és ez alkalomból vágytam összegezni a tapasztalataimat.

Többet ésszel, mint ész nélkül,

...kisjányom - mondta gyakran nagyapám. És tényleg.

XY bolond volt. És paranoid. Na és? Attól még lehet, hogy igaza van*

Reggel, amikor láttam, hogy tiszta szutyok a munkahelyem előtti tér,  nagy teherautók sürgölődnek Vízművek felirattal az oldalukon, és óriási gödrök tátonganak, az első gondolatom az volt, hogy tessék, jön a Zsidó Világkongresszus, és itt van a Moszad, most bújnak be az ürgebőrbe öltözött békaemberek a csatornába, hogy mindent ellenőrzés alatt tartsanak. Egyértelmű. Minden valamirevaló kémregényben közműcégek adták a legjobb álcát.

Az eszembe se jutott, hogy esetleg csőtörés volt az éjjel.

Kevesebb kémregényt meg krimit kellene olvasnom.

*Pontatlan idézet egy nemrég olvasott könyvből, de ez a lényeg.

Tekerős

Mióta megjött a tavasz, bringával járok dolgozni. Az oda- meg a visszaút a napom két fénypontja.

Genius loci

- Anya, te nagyon jó paprikás krumplit tudsz főzni - mondta nekem Marci úgy tíz napja -, de tudod mit figyeltem meg? Azt, hogy Balatonon még finomabb.

Úgyhogy ezen a hétvégén paprikás krumplit főztem. És finom is volt, tényleg. Talán azért, mert - legalábbis Marcinak így magyaráztam -, ahol jól érezzük magunkat, ott az étel is jobban esik.

Nyafogásmegint

A kiírásban szerepelt, hogy egy de inkább két diploma
Meg nyelvtudás
Meg releváns munkatapasztalat, de többéves
Megvan minden.
Ezek után pedig
a feladataim jelentős részét két hét tréning után csimpánzok is elláthatnák
a többit meg csak szimplán nem szeretem
de nem is érdekel senkit, amit csinálok
csak úgy spontán csuklóztatnak

És ma nem is volt igazán rossz napom.

Munkatársak

Tegnap este fejeztem be egy regényt, amelynek negatív főszereplője egy köztisztviselő, aki egyébként - de távolról sem mellékesen - hétfejű sárkány.

Pedig már pont készültem meghatódni

- Anya, megosztom a Borival a csokitojásokat, amiket az iskolában kaptam. Megehetjük?
- Megehetitek, kisfiam.
- Nézd, anya!
- Igen?
- Tessék, ez a tied. Edd meg.
- Köszönöm szépen, nagyon kedves tőled.
- Tudod, anya, páratlan volt, csak azért adtam az utolsót neked.

Kalandjaim a közszférában

Ősz derekán, amikor elkezdtem itt dolgozni, újraolvastam az Abigélt kábé hatvankilencedszer, és mindennap pontosan úgy éreztem magam, mint Vitay az első nap a Matulában (amikor még nem utálták): hogy az eddig megszokott, színes-szagos, izgalmas világból belecsöppentem egy rideg, fekete-fehér, átláthatatlan és értelmetlen szabályok által uralt helyre, ahol minden idegen, és semmi sem jó, amit csinálok, de eligazítást, magyarázatot, útmutatást nemigen várhatok senkitől. Ha akkor megnyertem volna a lottóötöst, szívem szerint pontosan ugyanilyen levelet hagytam volna magam után: Játsszátok tovább a hülye játékaitokat ebben a börtönben. Én mindenesetre megszököm. bv

A lottóötöst nem nyertem meg, a szabályokat talán valamennyire átlátom már, a megszokás miatt az egész egy kicsit kevésbé nyomasztó, mint öt hónappal ezelőtt. M. kolléganőm mesélte, hogy miután a családjával megnézték az Abigélt, a férje javasolta, hogy írjunk mi is cédulákat, és dugdossuk az egyik szobor fülébe - van az épületben elég -, hátha segít valami felsőbb hatalom.

Tegnap korábban elmehettünk húsvétra való tekintettel (ilyen állítólag három éve nem fordult elő), és meglátogattam régi kollégáimat a régi munkahelyemen. Üdítő volt látni normálisan öltözött normális embereket, akik még ha panaszkodnak is, szemmel láthatólag szeretik, amit csinálnak, és büszkén mutatják a munkájuk eredményét.

A mókus tavasszal

Tesz-vesz a mókus tavasszal, áttekinti az otthoni vetőmagkészletét, a tasakosakat, a gyógyszeres fiolákban lévőket, a filmesdobozba zártakat, pakolász, nézeget, tervezget.

Hó

Leszögezem: nem vezetek - tehát nem akadok el a hóban. Társasházban lakunk - tehát nem kell havat lapátolnunk. Garázsunk van - az autót sem kell kiásnom a hó alól.
Úgyhogy semmi nem akadályoz meg abban, hogy szeressem a havat.

Mi okozza az időjárási anomáliákat?

- Anya, felvehetem a szivecskés kabátom?
- Inkább a vastagabbat vedd, a szivecskés nem lesz elég meleg. Visszajött a tél.
- Vissza? És miért? Mert hiányoztam neki?

Szörnyűség

Szörnyű látvány a kihalt stadion - borzongott tegnap este felváltva a köztévé híradójának műsorvezetője és a magyar-román, az UEFA? FIFA? határozata következtében zárt kapuk mögött rendezett mérkőzésről tudósító sportriporter.

Csak egy jó tanács

Soha, de soha ne menjetek négyéves gyerekkel bankba. Hiába van gyereksarok. Mert ott csak addig játszik, amíg sorra nem kerülsz.

A munkakör ellátásához látnoki képesség szükséges

Tegnap az értekezleten fejmosást kaptam, mert egy 13-án megírt szövegemben nem idéztem a 18-i eseményen beszélő magas rangú férfiút.

Huh

Megkaptam, elolvastam, egyeztettem. Utánaolvastam, megírtam. Kijavítottam, átírtam, újtafogalmaztam. Fellélegeztem.
Utánanéztem, kijavítottam, kiegészítettem, megszerkesztettem, egységesítettem, éjszakáztam,  elküldtem.
Elolvastam, korrektúráztam, izgultam, szórakoztam, átnéztem, virrasztottam. Ellenőriztem, elküldtem.
Felelevenítettem, megírtam, karakterszám szerint meghúztam, átolvastam, lefordítottam, Cs. kijavította, nevettünk nagyokat, elküldtem.
És most megyek aludni.

Nemzeti ünnepeinkről

Emlékszem 2006. augusztus 20-ra: még hajladozott a nyírfa a kert végében, Balatonon, vitte a port a hátsó úton a szél, aztán volt egy kis eső.

A családokról

Tegnap óriási önuralomról tanúbizonyságot téve végignéztük a híradót. Méghozzá a királyi tévén.

Fény az alagút végén

Leadtam a kiállításosokat, leadtam a könyvet, 15-ig még megírok és lefordítok (és Cs. kijavítja) két fejezetet a  vízpartokról és tavakról, valamint a hegyvidékekről (eközben munkaidőben feldolgozok egy raklap tudóst), 18-ig kontrollszerkesztek egy csomó rövidke cikket - ah, és utána tornázni fogok, és úszni, és elültetem az előkészített szaporítóládába a virágaimat, és rávasalom Marci lyukas nadrágjaira a foltokat, elpakolom a télikabátokat, befejezem a félbehagyott gyöngymedáljaimat, kipucolom a hűtőt és talán még a függönyöket is kimosom. Tele vagyok tervekkel.

Játszunk

Még hetekkel korábban történt, de már Marci betegeskedett, és nyígott valamiért, énnekem meg mosogatnom kellett vagy valami más egetverően fontos dolgom akadt, és kitaláltam, hogy akkor milyet játsszunk.

Váltógazdaság

Holnap lesz negyedik hete, hogy Marci lerobbant, volt itthon egy hetet, egy hetet a nagymamánál. Aztán rá egy nappal, hogy Marci egészségesnek nyilváníttatott, belázasodott Bori, de a fülfájás nála is csak két-három nappal később jelentkezett, mint a vírusfertőzés tünetei. Borit holnap viszem kontrollra, de nincsenek vérmes reményeim, hiába pörgött ma egész nap a hátán: a napokig tartó antibiotikum-kezelés dacára tegnap este csak két adag fájdalomcsillapító után tudott elaludni, annyira fájt a füle. Ma reggelre fakadt fel.

Legalább a fülfelszúrást megúszta.

Forsan et haec olim meminisse iuvabit

Valószínűleg rögzítettem már, hogy nagy hajlandóságom van egy üleppel több lovat megülni, úgyhogy most könyvelési jelleggel rögzítem a lovakat. Ülepem maradt egy (még ha terebélyesedik is).

Királyok, hercegek, grófok

M: Mi a vacsora, anya?
É:  Neked még van egy almás táskád, Marcikám.
M: Almás táska! Király vacsora!
B: Nekem hercegnő.

Mintha már hazamennénk

Állok (hátam mögött tetszőlegesen egy vagy két gyerekkel) a recepciós pultnál, leadom a tajkártyát.

A környezetismeretről

Azt mondja nekem Marci, hogy nem szereti a környezetismeretet, mert az unalmas, és N. néni szigorú. Én meg nézek rá lapostányér szemekkel, hogy mi az, hogy unalmas? A környezet? Mert Marcit ha fű-fa-virág nem is érdekli, de a városok igen, az utak igen, a bolygók igen, minden, ami élettelen környezet, az igen. Meg még kicsit az élő is azért.

Mielôtt bármit tehettem volna

- Tegnap volt egy kis hôemelkedésem, meg este lázam is, és anya mesèlt, és én az ölében ültem, és lehánytam anyát is, aztán elmentünk fürödni, és anya adott az ô felnôtt tusfürdôjébôl, szia, M. néni - summázta Bori az óvoda gazdasági ügyintézôjének reggel, amikor betelefonáltam az óvodába, és óvatlanul átadtam neki (Borinak, nem M. néninek) a telefont, kérésének megfelelôen.

Soha

nem lesz már vége ennek a télnek
nem fogom kipihenni magam
nem leszek egyenesben
nem mennek flottul a dolgok


Ide nekem egy nyertes lottószelvényt, de azonnal.

Nemzetről és stratégiáról

A minap botlottam bele a hírbe a neten, hogy bizonytalan időre felfüggesztették a Süni magazin kiadását. Tudomásom szerint tehát az utolsó tudományos ismeretterjesztő gyerekmagazin is lehúzta a redőnyt (voltak ugyebár összesen ketten).

Flipper

Ha kétséges lett volna

- Jaj, anya, ne! Anya, húzod!

- Óvatosan csinálom, Borikám. Neked milyen szép szőke hajad van!
- Nem, anya! Nekem aranyhajam van!

Aki már várt a f-i egészségházban öt órát gipszelésre

Marci beteg, lázas, megyünk a rendelőbe.

A gyerekműsorok kimeríthetetlen témaforrásnak bizonyulnak

Gondolatkísérlet következik.

Érdektelen bejegyzés egy majdnem átlagos hétvégémről

Ez a párbeszéd szigorúan kettőnk közt zajlik

- Anya....
- Igen, Borikám?
- Emlékszel, anya, amikor a Marci beleesett az árokba...
- Igen.
- És én hallottam, hogy sír, és szóltam nektek, és el volt törve a karja?
- Igen.
- Emlékszel, anya?
- Emlékszem, Borcsi.
- Mert én nem.

A szövegmunkás gyereke

- F... fürdô... fürdôszo... fürdôszoba... fürdôszobai ciii... cikkek. Fürdôszobai cikkek.
- Igen, kisfiam. Ügyesen kiolvastad.
- De anya!
- Igen?
- Mit lehet ott kapni?
- Nem tudod, mit jelent az a szó, hogy cikk?
- De tudom, anya. Azt jelenti: sztori.

A pontos fogalmazásról

- Nem emlékszel erre a kislányra, Bori?
- Neeem...
- Együtt jártatok a bölcsibe. Egy csoportba. Nem emlékszel rá?
- Neeeeem...
- Úgy hívták, hogy Lili. B. Lili, azt hiszem.
- Úgy hívták, anya? És már nem úgy hívják?

Az egyik meg a másik

Az egyik vékony és magas.
A másik kicsi és gömbölyű.
Az egyik pacuha.
A másik hiú.
Az egyik ész alapon dönt.
A másik indulatvezérelt.
Az egyik meggyőzhető.
A másik makacs.
Az egyik - etikai alapon - szinte vegetáriánus.
A másik húst enne hússal.
Az egyik suta.
A másik a falon is felmászik.

Az egyik szelíd.
A másik harcias.

Az egyik félszeg.
A másik boldogan szerepel.
Az egyik tapintatos.
A másik tesz mindenkire magasról.
Az egyik tudós alkat.
A másik született primadonna.
Az egyik hét és fél éves.
A másik tegnap volt négy.

Milyennek látom majd őket öt, tíz, tizenöt év múlva majd?

Ne csak mindig a panasz, panasz

Az egyensúly végett feljegyzem, mi az, amit szeretek a munkahelyem (a derű óráit számolom mottóval).

Unokatestvérem-e Sz. megyei jogú város polgármestere?

Nem.

Leharcolva

A terrible two mellé felvenném a tremendous tree és a formidable four korosztályt is. A ma este, a tegnapelőtt, az az előtt, az az előtt stb., stb., alapján.

A tévéműsorról

Nem, egyébként nem élünk a tévé előtt, de a Nils Holgerssonnal kezdődő meseblokkot szoktuk nézni a gyerekekkel az m2-n. Ez a sorozat gyerekkoromban kimaradt, mert beláthatatlanul hosszúnak tűnt, és az is, most láttam, hogy 52 részes. 

Csalá(r)d

Hát hétfőn meg az lesz, hogy házhoz megyek a pofonért, mert ma hivatalosan is értesültem róla, hogy a főnököm bejelentett egy kedden kezdődő három hónapos tanfolyamra, csak sajnos a megkérdezésem nélkül egyrészt, másrészt meg heti kétszer tart háromtól fél hatig, persze azokon a napokon, amikor uszodában mókázom meg kacarászom feszt, így ha a főnököm veszi a fáradságot, és megkérdez, hogy kedves bv, mennél-e ilyenolyan tanfolyamra, akkor megköszönhettem volna a megelőlegezett bizalmat, és elmondtam volna, hogy kedves főnök keresztneve, sajnos nem tudok a munkaidőn túl, három hónapig hetente kétszer ilyen elkötelezettséget vállalni, mert - bár az interjúkon igen píszí módon nem került szóba ugyebár - nekem van odahaza egy nem túl nagy fiam és egy még kevésbé nagy lányom, akik együttesen sem elég nagyok ahhoz, hogy hazajöjjenek, beengedjék magukat a lakásba, satöbbi, és az apjuk munkaideje sem ér véget sajnos öt óra nullanullakor, három hónapra anyukám életét sem szervezhetem át, arról a lényegtelen apróságról ne is beszéljünk, hogy én szeretek értük menni, meg együtt elmenni velük a sarki közértbe bevásárolni, Bori cirkuszait figyelembe véve bármilyen perverzül is hangzik ez, utána meg usziba, mert nagyon keveset vagyunk együtt, és ezen alkalmak számát nem szeretném tovább ritkítani.

Egy lépéssel közelebb a világvégéhez

A sarki CBA-ban hiába kerestem magyar fokhagymát. Csak kínai volt.

A bajuszos balerina

- Anya, néééézd! Nézd meg a bögrét!
- De jól megittad a kakót, cicuka! Nem maradt egy csepp sem.
- Anyaaa...! Aaaannyaaaa...!
- Igen?
- Aaanyaaa, én szeretnék majd balerina lenni...!
- Jól van, Borika, majd meglátjuk, szeptembertől tudsz-e menni valami tinci-táncira. De most légy szíves, mosd meg az arcod.
- Jó, anya, megmosom. Mert bajuszos balerinák nincsenek, ugye?
- Nincsenek, Borika.

Flashback

Az egyik este világvége hangulatban kapcsolgattam a tévét, és először az m2-n egy több évtizedes Ki mit tud?-ba botlottam bele.

Hull a hó és hózik

Reggel a gyerekekkel úgy küzdöttük el magunkat az oviba meg az iskolába, mint az Antarktisz- kutatók a Delta főcímében. A polgári találékonyság jegyében a város a lakosokra bízta, boldoguljanak, ahogy tudnak, ugyanis a reggeli látvány alapján a kétszer három sávos útról senki sem takarította el a havat, mióta tegnap délután elkezdett esni  (akkor jöttünk haza anyutól). A villamosok üresen álltak, a buszmegálló feketéllett az emberektől.

Reggel fél hétkor

- Borikám, iparkodj! Mozogj már, elkésünk!
- De anya, én mozgok! Nem vagyok én szobor!

Denevérék

Mióta iskola van újra (de decemberben is) sötét van, amikor elindulunk - még, és sötét van, amikor hazajövünk - már. 

Nocsak

Amint egy Cs-vel folytatott hosszas beszélgetés után eldöntöttem, hogy nem, én ezt nem akarom csinálni, mert a) nem szeretnék ülésekről tudósítani b) nem várnám meg, míg a gyerekek nem ismernek meg, mert olyan keveset látnak c) nem vonz, hogy kihulljon a hajam, megráncosodjon a bőröm, és pandaként, a szemem alatt hatalmas karikákkal kóvályogjak egész nap, és vannak további d) e) f) pontok is, amelyek kifejtésétől helyhiány miatt tartózkodom, nos,

Évértékelő, a dátumot lekésve, két idézettel

Még ha pár nap késéssel is, de megemlékezem 2012-ről, bár ha visszatekintek rá majd később, biztosan emlékezni fogok rá.