2013. június 25., kedd

A múlt század gyermeke vagyok

- Csináltál korábban ilyet? - kérdeztem É-tôl, miközben hiábavaló erôfeszítéseket tettünk, hogy gatyába rázzunk egy alapjaiban elbarmolt prezentációt.
- Ilyet? Legfeljebb általános iskolában - felelte É.
Megrökönyödve emlékeztem rá vissza, hogy amikor én voltam általános iskolás, az Atari meg a Commodore 64 számított menônek.

2013. június 21., péntek

Nem elég, hogy kialvatlan vagyok, itt a hôségriadó és még ez is

Szerintem elég békés alkat vagyok. Nem intek be villamosvezetôknek a sín mellett ácsorogva a pirosban. Nem pofozok fel sem terhes asszonyokat, sem trolivezetôket. Még a bicikliúton kóricáló gyalogosokra is próbálok udvariasan csöngetni, és nem rendôrködöm velük.
De.

2013. június 18., kedd

Megjegyzés a pótlapon

"Magatartás, szorgalom, magyar nyelv és irodalom, matematika, német nyelv és irodalom, környezetismeret, német népismeret tantárgyakból dicséretet kap."

2013. június 17., hétfő

Állatok kreatív felhasználási módja

- Anya, a tintahallal lehet nyomdázni?

2013. június 16., vasárnap

Bizarr beszélgetések gyerekekkel II. rész

- Anya, a császár milyen állat?
- A császár nem állat, Borikám. Olyasmi, mint a király, csak nagyobb.
- Óriás?
- Nem, nem. Nem termetre nagyobb, hanem hatalmasabb.
 - Nem szeretnék találkozni császárral. Félnék tôle.
- Ma már nemigen vannak császárok, Bori. Tudod, hol van még? Japánban, nagyon messze.
- Közelebb nincs?
- Nem nagyon. Régen több volt, de màr nincsenek.
- És mitôl haltak ki?

2013. június 15., szombat

A ma nyolcéves kompetenciáiról

1. Az idegennyelv-tanulásról, egy iskolaév után

Egy hete a kápolnapusztai bivalyrezervátumban jártunk, ahol a nagyszámban fordulnak meg német kerékpáros turisták. A végén a gyerekeket leültettem az árnyékban, és mert Cs. még nem végzett az ürgefotózással, kimentem az autóhoz pár könyvért. Mikor visszatértem, egy idôs hölgy épp a recepcióst kérte meg, kinyiná-e a frissen érkezett barátainak a kaput, mert szeretnének biciklivel beállni. Kérdezem Marcit, értette-e, mit mondott a néni németül. Nem, rázta a fejét Marci, nem értette, de elôbb a néni kávét szeretett volna inni, de nem tudott, mert valami történt  reggel.
Pár perc múlva a gyerekek nyafogni kezdenek, éhesek, szomjasak, felajánlom nekik, hogy kapnak egy-egy zacskó ropit meg valami üdítôt. A pulthoz megyek és magamnak is kérek egy kávét.
- Nincs kávé - sajnálkozik a recepciós fiú. - Reggel elromlott a kávéfôzô, azóta nem tudok fôzni sajnos senkinek...

2. A nyolcéves szerkesztôi feladatokat lát el

Megtervezi Cs. Marci szülinapi meghívóját, így fog kinézni, szöveget kér hozzá. Marci a hátam mögé áll, lediktálja a megfeleô mondatokat, adatokat, majd  az immár a szöveggel kiegészített tervet is megtekinti. Jóváhagyólag bólint, majd szemöldökét összeráncolva megkérdi:
- Anya, ekkora lesz a meghívó, mint a képernyôn?
 - Nem, kicsit nagyobb, de az arányokat látod rajta.
- Szóval nagyobb lesz?
- Nagyobb. Miért?
- Mert ezek a fehér betûk a fekete háttéren így nem fognak látszani, anya. Nem lehet majd elolvasni ôket.

2013. június 11., kedd

A hôérzetrôl

- Nincs meleged, Marcikám?
- De, kicsit, anya.
- Olyan csalóka az idô még ilyenkor reggel. Azt hittem hûvösebb van, de engem is melegít a blézer...
- Mi melegít téged, anya? Milyen lézer?

2013. június 7., péntek

Rút módon ilyenkor is a saját bajaimra gondolok

- Nézd - mutatom B.-nak -, már milyen magas a Duna... Azt mondják, még emelkedni fog vagy másfél métert. Akkor akár idáig is elérhet, nem?
- Amilyen kisugárzása ennek az épületnek van - legyint B., - még a víz is elkerüli.

2013. június 6., csütörtök

Memento

Amikor Marcit másfél óráig tanítom cipőt kötni a siker leghalványabb jele nélkül (már tavaly ilyenkor kérte R. néni, hogy tanulják meg a gyerekek, de Marcinak sikerült elmismásolnia), többször emlékeztetnem kellett magam rá, hogy mostanában rendszeresen hamarabb veszi észre a szókirakósban a szavakat, mint én, sorozatban írja a hibátlan felmérőket, és már R. néni is kinyilvánította a márciusi szülőin: "Azért azt tudjuk, anyuka, hogy a Marci nagyon okos gyerek."

2013. június 5., szerda

Karrierem

Próbálok nem belegondolni abba, hogy míg egy éve (hülyékkel körülvéve ugyan) értelmes munkát csináltam, a terméket több ezren olvasták hűségesen, most gyakorló elmebetegeknek fogalmazok leveleket (és még vackokat is, mert nyilvánvalóan baromságnak tartom az egészet), a fennmaradó időben pedig olyan feladatokat végzek, amelyet egy közepesen idomított pávián is ellátna pár havi gyakorlás után.

És néha tényleg sikerül elfeledkeznem róla.

2013. június 4., kedd

Munka, siker

Kolléganôm, A. pénteken volt utoljára - kért (és kapott) három hónap fizetés nélküli szabadságot, ami alatt elmegy kecskét fejni -,  és én drukkolok neki, hogy ne jöjjön vissza, hogy találjon valami jobbat ennél a munkahelynél.