2016. április 28., csütörtök

ki-be ugrál, a két szemem, úgy érzem

de megbolondulni nem fogok azért, a többiről nem is beszélve, és ha kész leszek és megjelenik ez is, meg az is, meg amaz is, az jó lesz, és úgy fogom érezni magam, mint az álruhás Mátyás király.

2016. április 21., csütörtök

Tízpontos

- Mi volt ma suliban, Marcikám?
- Tanítás, anya.

2016. április 17., vasárnap

én úgy vagyok a városommal

Jön az ember haza, orrában még a tengerszag, hajában a szélfútta só, és várja a csomagját a reptéren. Meg rajta kívül még kismillió ember, az összes csomagszállító tele, két-három gépet is ráengednek egyre, a Koppenhágából érkező nagykabátosok vegyülnek a Rómából jövő mokaszinosokkal. A női vécé ajtaja előtt kígyózik a sor. Nyilván kell erre még az olimpia, mint egy falat kenyér.

****

Áll az ember a zebrán, megsuhintja az átsuhanó taxi szele, aztán lekocog a parkolóhoz, nézi a hirtelen térdig érő füvet, a belőle méter magasra megnyúlt disznóparéjjal meg a többi giz-gazzal a járda szélén, a kiszáradt fák csontvázait, belőve a rézsű fölé. Az imitt-amott magról és magukról kinőtt fákat nézi, a csenevész bodzabokrokat, az egész szomorú és igénytelen gaztengert, amit még lenyírni sem jut eszébe senkinek.

****

És olvassa aztán az egyszeri ember, hogy a főpolgármester, aki először vissza akarja szorítani a várost  CO2-vel telelihegő biciklistákat, 1200 fát akar kivágni a Római-parton, hogy jól mobilgátat építsenek az utolsó fővárosi természetes Duna-parton. Én nem tudom, van-e ott 1200 fa összesen, és még ha telepítenek is ugyanennyit, hát mikor lesznek abból valódi, át nem érhető valódi fák, nem holmi fogpiszkálók, és hova lesz a Rómainak az a fésületlen szépsége, amiért ezrek szaladnak ki a Duna-partra, ha egy kicsit is kisüt a nap.

2016. április 6., szerda

és mint tudjuk, a növényeknek nincs pénztárcájuk

és már nekem sincs, mert valaki nagyjából 11 és negyed 12 között kilopta a táskámból. Remélem, leszárad a keze, rájön a szaporafosás vég nélkül, és legalább az irataim visszakerülnek valahogy. Pénz alig volt benne, a legnagyobb érték az alig használt uszodabérletem, meg persze a papírjaim, a hűségkártyáim stb. Bosszúság persze, de - mint apukám találóan megjegyezte - léteznek ennél nagyobb bajok is.

2016. április 5., kedd

igazából növény vagyok

és amint bejön a jó idő, sajnos semmilyen indokot nem tudok elfogadni, miért kell a négy fal között ülni, amikor kint a napsütésben lehet fotoszintetizálni például.