Azt mondja nekem D. az óvodai szülői értekezlet után, hogy fellebbeztek, és a fia Marci iskolájában kezd szeptembertől. Örülünk, mesélem, milyen klassz az osztályfőnök, meg hogy Marci szereti az egész iskolát. Amit nem szeret, az a környezet, hát azt nem szereti, mit csináljunk.
Ó, azzal nem lesz gond a fiának, feleli D., mert nem fog környezetet tanulni. Nem fog? Nem. Mert ott van ugye az öt tornaóra, meg az öt nyelvóra a suliban, ez már eleve rengeteg plusz teher egy elsősnek, és erre még idéntől bejött a hit- meg az erkölcstan, ennyit már nem lehet egy hatéves nyakába sózni. A megoldás, hogy nem lesz környezet, a heti egy órát kiváltja a heti egy hit- és erkölcstan.
Meglepődünk? Megrökönyödünk? Megdöbbenünk? Ne tegyük. A tendencia - mely szerint ne ismerd meg a világot, ne alkoss róla véleményt, viszont hidd el, amit mondanak neked, és fogadd el kritika nélkül - az már úgyis ismerős, nem? Ugyan, miért ne érvényesülne egy elsősnél is?
Oh, jajj... Rózsika néni ezt is elintézi? Akkor mostantól a cinege láb elrendeződését is a szülőnek kell megtanítani a gyerekének?
VálaszTörlésPedig talán a tisztességes iselkedés, vagy a mibn higgyünk vagy a mit n higgyünk el mgtnítását jobban rá lhetne bízni a szülőkre. Szerintem. Bluemoon