Piac II.

A Mesterségek Ünnepére régen szerettem volna elmenni, és idén végül is összejött. Igazság szerint elveimmel ellenkezik, hogy csak azért fizessek, hogy bemenjek valahová, ahol még további jelentékeny összegeket verek el, de van ám Széchenyi kártyám, úgyhogy annak terhére urizáltam, mindent fizetett a gróf.

Egy darabig még úgy éreztem, hogy kézben tudom tartani az eseményeket, és csak módjával vásároltam. Vettem két kerámia mézeskalácsformázót, meg egy kis mézest, meg mandulás kekszet, nézelődtem, bámészkodtam, láttam kvircedlinyomót, vettem azt is, részint mert tetszett az a szó, hogy kvircedli, meg tetszett a kvircedlinyomó is, és receptet meg találok hozzá úgyis. A baj a fafaragóknál következett.
Mert láttam ugyanolyan faragásokat, amilyeneket a nagyapám csinált egykor, de még ez sem volt baj, az csak akkor volt, amikor láttam a fafaragókat is munka közben, a kiterített tokban sorakozó vésőket, ahogy apró kalapácsütésekkel vezették a vésőt a mintán, és kunkorodott véső nyomán a fa, na akkor lett baj, mert akkor visszamentem az első fafaragóhoz, csak hogy megnézzem azt a kifaragott sodrófát, és amikor azt mondta a kedves fafaragó kedves felesége, hogy "ez egy örök darab, és ez magának van rendelve, ha már így visszajött érte", hát akárhogy nem akartam zavarba hozni se a fafaragót, se a feleségét, mégiscsak elsírtam magam egy kicsit, mert arra gondoltam, micsoda sodrófát faragott volna nekem nagyapám, és persze megvettem a fafaragónál a sodrófát, jó drága volt, de azóta is örülök neki, hogy megvettem (mert erre van a pénz, ahogy Cs. rámutatott, amikor kipakoltam később a háromszatyornyi cuccot), aztán visszamentem a fűszereshez, és vettem tonkababot meg céklaport, és mivel nem tudtam választani a borzselék közül, hát vettem mindegyikből egy üveggel, és gratuláltam a pult mögött álló fiúnak meg lánynak, hogy milyen ötletes a termék, mert tényleg az, és finom is, és vettem magamnak egy nyulas bögrét aranyáron, mert ott láttam egyedül a magyar motívumok korszerű modern újraértelmezését, és ezt meg is mondtam a bögrét áruló grafikusnak, és örült a gratulációnak a borzselés fiú meg a lány és örült nagyon a grafikus is, én pedig immár könnyű szívvel vettem meg az utolsó ezresemen a csillag alakú mézesformálót egy somogyi keramikustól.
.