2016. augusztus 31., szerda

Csonyolódik a belekmény

Szóval életem és vérem a sportért, a sportolókért, a sportegyesületekért, és minden létező igyekezetemmel támogatom a gyermekeim fiam sportpályafutását. Sajnos keserű szájízzel kell tapasztalnom, hogy az igyekezet mintha nem lenne kölcsönös, és a sportegyesület közel sem támogatja az én boldogulásomat, a sokat emlegetett családéról nem is beszélve.
 Mert egyébként nem tudnám mire vélni,
- az egyhetes edzőtábort miért vasárnap kezdődött és szombaton ért véget, tehát két hétvégét is érintett
- de egyénileg utazott mindenki, magyarán buszt nem szervezett az egyesület, pedig a pénzbe belefért volna
- szombat du. tájékoztattak, hogy hétfőn _mégsem_ lesz edzés (azaz lehetett volna hétvégét elcsúsztatni, ha tudja az ember, de nem tudta)
- a holnaptól érvényes edzésidőbeosztást ma délután kaptuk meg
- a heti öt edzést négy különböző helyszínre sikerült szervezni
. amiből egy kivételével az összes legalább félórás buszozással megközelíthető.

És még az iskola el sem kezdődött.

2016. augusztus 30., kedd

Logikusék

É: - Jaj, jaj, na... nem. Nem érem el. Hol a sámli?
B: Marci hátha eléri.
É: Tényleg. Marcikám, vedd le nekem azt az izét a polc végéből légy szíves.
M: Azt?
É: Azt.
M: Tessék.
É: Köszönöm, nagyon köszönöm.
B: Marci lesz anya sámlija!
M: Azért nem állhatsz rám, anya.

2016. augusztus 29., hétfő

varázsige

Egyetlen egyszerű mondatot kell mondanom, ha azt szeretném, hogy Bori békésen, belefeledkezve órákig legózzon,
Ezt:
- Borikám, szeretnék kiporszívózni, légy szíves, pakold el a legót a szőnyegről!

2016. augusztus 25., csütörtök

Csak a szépre emlékezem

Elkezdtem írni egy bejegyzést, hogy jaj, mennyire szerettem volna elmenni evezni, mert evezni mennyire király dolog, és ellentétben a búvárkodással, gyerekekkel is lehet csinálni. És régóta szeretnék elmenni evezni nagyjából bárhová, de maradjunk a rögvalónál, és kinéztük az Ipolyt, és szívós munkával legyőzve az elém tornyosuló akadályokat (gyerekek, nevezetesen Marci szájhúzása, a kölcsönzős vacakolása, akinél váratlanul elfogytak a kölcsönözhető túrakenuk), a nyögvenyelős készülődés után elindultunk itthonról negyedórás késéssel, pedig már kedvem sem volt az egészhez. A helyszínen kiderült, hogy mi ugyan pontosan érkeztünk, de az előttünk jövők nem, a kölcsönzős ember (aki egyébként nagyon korrekten később elnézést kért a fenti vacakolásért) tehát késett, aztán kiderült, hogy valamit rosszul néztem, mert jóval többet evezünk, mint ahogy gondoltunk, így aztán a csomagolt enni- és innivaló bizonyult szűkösnek, de aug. 20. lévén nemigen volt nyitva semmi, de Cs. azért csak észrevett szerencsére egy nyitott boltot, úgyhogy legalább vízből feltankoltunk, aztán megérkeztünk, és vízre került a csónak, bele a vízhatlan zsákok, és beszálltunk mi mind.

És azt akartam írni még, hogy megállás nélkül ilyeneket mondtunk felváltva, hogy ki mocorog már megint, meg megint billeg a csónak, meg nem megmondtam, hogy ne fészkelődjetek. Aztán kikötöttünk, Marci átvette a fürdőgatyáját, és épp amikor azt mondta volna, hogy érzem, hogy történik még valami mindjárt, beleakadt a lába a nadrágszárba, és arccal előre óriásit esett a folyóba. Aztán Bori kagylót gyűjtött, Marci fürdött, és ötpercenként nyavalyogtak csokiért/szendvicsért/vízért, a csónakban fészkelődtek, a csónak mocorgott, aztán kérdezgették, mikor érünk már oda, és Cs-val megfogadtuk, hogy legközelebb kettesben megyünk el evezni

De ha öt nap távlatából visszagondolok a szombatra, nem ez jut az eszembe, hanem a víz fölött táncoló szitakötők, az, ahogy végig a Duna torkolatáig előttünk felröppenő és húsz méter után le-leszállt a szürkegém, amit mintha egy napon át üldöztünk volna, az előttünk átsüvítő jégmadarak, a kócsag a száraz ágakon, a hatalmas hal, ami felvetette magát, az a hárséhoz hasonító virágillat, a kis szigeten bátran termést hozó paradicsom növényke. Az evező ismerős fogása jut eszembe, a több mint tíz év távlatából is megtalált mozdulatok, amelyektől másnap kellemesen sajgott a hátam, és legalább egy napig egyenesen tartottam magam. Eszembe jut az aranyfényben fürdő Duna-part, a hazaút során elénk-elénk villanó világbajnok látvány. És bármikor mennék vissza, azonnal, csak több ennivalót csomagolnék legfeljebb.



2016. augusztus 18., csütörtök

A tudomány leánya

- Gólya, gólya, nincsen bugyogója! Gólya, gólya, nincsen bugyogója! Gólya, gólya, nincsen bugyogója! Úgy szeretem ezt mondogatni, anya.

2016. augusztus 16., kedd

Mohó-e a lányom?

- Úgy, és szépen végigtekerünk az utcán, Borcsi. Az utca végén van egy KRESZ-tábla, látod?
- Mi az a KRESZ-tábla, anya?
- Az a tábla, ott, látod? Olyan, mint a mackósajt. Na ott állj meg... állj meg... állj már meg! Hát nem látod, hogy ott a tábla? Nem olyan, mint a mackósajt?
- Az?
- Igen, az. Háromszög alakú. Nem olyan, mint egy mackósajt?
- Végül is de. Csak azt hittem, a teljes dobozra gondolsz.

2016. augusztus 15., hétfő

meleg szava szól át

Onnan kezdem, hogy van egy harmincéves biciklim, és eszem ágában sincs megválni tőle. Igyekszem rendesen gondját viselni, és a környéken van is három bringás, felváltva vittem ide-oda.
Nyár közepén meglazult a lánc, lógott csúnyán, váltani meg nem is tudtam, olyan rettenetesen zörgött. Mivel két hónapja jártam az egyik szervizben, megigazították, és azt javasolták, olajozzam a váltót, de sokkal mélyebbnek tűnt a probléma, úgy gondoltam, elviszem a környék legrégebbi, nagynevű bringásához. Mondom, mi a probléma, a fiatalember a pult mögül néz rám együttérzőn, kérdi, bejelentkeztem-e. Hogy mit csináltam, kérdezek vissza, bejelentkeztem-e, ismétli türelmesen, mert egyébként csak egy hét múlva lesz kész a bringám.
Megköszöntem szépen a felvilágosítást, és tovabringáztam a rettenetes zajokat okádó Lady Csepelen.
Két nappal később egy úr szólított le a patika előtt, vajon tudom-e, hogy lóg a láncom. Mondtam, hogy tudom, Az őszes úr tájékoztatott, hogy arra vár, kinyisson a  szemben lévő (harmadik) biciklijavító műhely. De hiába kellene már nyitva lennie, csak késik, csak késik, pedig micsoda szakember, méltatta az őszes úr, ő már csak hozzá jár, javasolja nekem is, ha végeztem a patikában, ugyan nézessem meg a láncom az aranykezű mesterrel, Tíz perc múlva, amikor kijöttem a patikából, a műhely még mindig nem nyitott ki, az úr feladta a várakozást, és szomorúan távozott.

A műhelyt másnap találtam csak nyitva. Bekopogtattam, egy különcnek látszó fiatalember nyitott ajtót. Megnézte a láncot, azt mondta, cserélni kell, pár napba telik. Mondtam, elmennék dolgozni, visszajövök majd. És a válasz hallatán tudtam, hogy tényleg visszajövök, és otthagyom a biciklit, ameddig kell, és nem jelentkezem be gyorsjavításra a híres-neves szervizbe, mert tizenöt éve, mióta nagyapám meghalt, nem hallottam ezt az igealakot, nem hallottam ezt a mondatot ezt a hangsúlyt, nem hallottam ezt a palatalizált mássalhangzóval kezdődő javaslatot: Akkor gyüjjék vissza később!

2016. augusztus 11., csütörtök

Csöpi

Csöpit egy esős vasárnap délután láttam meg, tömzsi teste egykedvűen - vagy elégedetten? nem tudtam megállapítani - pihent az ágyás szélénél. Csütörtökön láttam legközelebb, addig alig mozdult a helyéről. Ekkor határoztam el, hogy hazaviszem.

2016. augusztus 10., szerda

klasszikus, másként

É: Osztyapenko élő személy volt?
Cs: Az.
M: Ki volt az az Osztyapenko?
É: Szovjet katonai parancsnok. És azért jutott eszembe, mert régen itt állt a szobra. Híres szobor volt.
M: És most hol van?
É: Budaörsön, a szoborparkban. Ott van az osszes Marx-, Engels- meg Lenin-szobor is.
M: És ôk kik voltak? A Marx, az Engels meg a Leninsz?

2016. augusztus 9., kedd

Grumpy cat

Talán érintettem már a témát, hogy sajnos elég pacuha vagyok, nem szeretek öltözködni, kényelmetlen ruhát meg nemigen veszek fel egyáltalán, a divat meg aztán végképp hidegen hagy. Ma mégis sikerült a hangulatomhoz illő ruhát választanom, az egész napot pont így csináltam végig. 


Beleterelődtem egy lehetetlen helyzetbe munkaügyileg, huh, de szeretnék kikászálódni belőle valahogy előnyösen.

2016. augusztus 8., hétfő

Sikerpropaganda

Én valóban nagyon örülök, hogy a belföldi turizmus ilyen mértékben megélénkült, és hogy ennyien üdülnek a Balaton partján, meg hogy hálistennek csak az északi parton egymást értik a puccosabbnál puccosabb  igényes vendégházak meg fogadók meg minden isten haragja, kár, hogy kártyával alig lehet fizetni egyben is, meg annak is nagyon örülök, hogy ilyen körültekintően sikerült fejleszteni a balatoni idegenforgalmat, nem ám a vakvilágba, mint az eszetlen, hogy a közlekedés alapvető feltételei is megvannak már, bámennyire divat a retró, nem a nyolcvanas évek jutnak eszébe a korosodó balatoni nyaralóvendégnek, amikor úgy állt a hetes út, mint a jancsiszög, és nem kell eszetlen időpontokba lemenni (éjjel) meg feljönni (hajnal), mert egyébként órákat cammog az ember az autópályán, és hétvégén sem kell lépésben haladni a part menti utakon, mert vannak jó minőségű utak és elegendő ingyenes parkolóhely.

Nem.