Emlékszem 2006. augusztus 20-ra: még hajladozott a nyírfa a kert végében, Balatonon, vitte a port a hátsó úton a szél, aztán volt egy kis eső.
Úgy döntöttünk Cs-vel (mivel gyermeteg módon rajongunk a tűzijátékokért), hogy a pesti tűzijátékot a televízióban tekintjük meg (mert akkor még közvetítették). Kicsit tanácstalanok néztünk egymásra, amikor az ott fogható mindhárom csatorna megszakította az adását, és elkezdett valami konzervműsort sugározni, az egyiken egy Jankovics Marcell-rajzfilm ment, az m1-en, amit akkor még másképp hívtak az Az a szép fényes nap színházi felvétele a hetvenes évekből. (Nagyon tetszett egyébként). És másnap hallottuk döbbenten, hogy a kidőlő fák embereket nyomtak agyon Pesten.
Aztán emlékszem, hogy két évre rá meg hőségriadó volt, és csak 6 óra körül szedtük össze magunkat annyira, hogy leguruljunk fürödni öcsémékkel a vízhez, és a sötétedés is a Balatonban talált, és a sekély vízben fociztak a fiúk.
Meg emlékszem a két évvel ezelőtti augusztus 20-ra, amikor megint vihar jött, de akkora, hogy telefújta a szemem-szám porral, és a szilvafa egyszerre háromfelé hasadt.
Meg emlékszem a tavalyi augusztus 20-ra is, amikor Marci beleesett az árokba biciklistül, aminek következtében a következő hónapot a bal karja gipszben töltötte.
És emlékezni fogok erre a március 15-re is, amikor már hetekkel előre lehetett tudni, hogy hideg lesz, hó, és nagy szél, és már 14-én tele volt minden hírportál azzal, hogy az utak járhatatlanok, meg tömegkarambolok történnek, és mégis emberek ezrei éjszakáztak az autókban, mert egyrészt a hírek dacára elindultak, másrészt nem sikerült kimenteni őket - mert valahogy mindenkit váratlanul ért a dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése