2010. augusztus 30., hétfő

Mózes az uszodában


 G. B.: Exodus


Szokássá vált, hogy keddenként, amikor B. nem úszott, csak az öccse és Marci, mindenféle legendát, mondát, mítoszt mesélek neki. Egy ártatlan hasonlattal kezdődött, de B. nem értette, hogyan és miért vált a Vörös-tenger szét Mózes előtt, hát megpróbáltam elmagyarázni. De közben rájöttem, hogy a részletekkel nem vagyok tisztában, legfeljebb a József-történettel, ami legalább megmagyarázza, mit is kerestek a zsidók Egyiptomban. Úgyhogy kaptam a lehetőségen, hogy Ádámnál és Évánál kezdhessem, illetve inkább Jákobbal, Ézsauval, az eladott elsőszülöttséggel, nemhiába olvastam majdnem két évig a József és testvéreit, erre emlékeztem legalább. A következő hétre már rendesen készültem, Bibliát olvastam, a hét csapást, elképedtem teljesen, főleg az elsőszülött fiúgyermekek halálán, de ezt nem részleteztem B-nak nagyon, részben mert ő is elsőszülött fiúgyermek ugyebár. Aztán jött a nagy menekülés, át a Vörös-tengeren (ez annyira megfogta, hogy le is rajzolta, lásd fönn: a menekülő zsidókat űzőbe veszik az egyiptomiak, hajók vitorláján a szem-motívum, a háttérben a piramisok), az aranyborjú, a tízparancsolat, a frigyláda és Indiana Jones (lelkére kötöttem, hogy el ne higgye, hogy a hieroglifákat úgy kell olvasni, ahogy Harrison Ford teszi). Utána áttértünk a klasszikus ókorra, az Íliászra, ez mégis ismerős terep. Ekkor véget ért a tanév, az úszóleckék is, már gondoltam, hogy újra előveszem az Odüsszeiát, az mennyire jó már, meg ott vannak az Argonauták meg az Aeneas-sztori, de erre másfél óra alatt betelt az a tanfolyam, ahová a fiúkat akartuk volna íratni, nem fognak egy időben úszni járni. Lőttek a jó kis ókoriirodalom-óráinknak sajnos.

2010. augusztus 28., szombat

Majd megszokom

a kuruttyolás és a halk autómoraj helyett a villamoszörgést
hogy nincs ablak a vécé fölött
a három emeletet
hogy nem kell mindig szellőztetni
hogy a kocsiajtók csapkodása nem azt jelenti, hogy hozzánk jött valaki
hogy tudok internetezni és telefonálni egyszerre
a közértet a háztól házig járó autók helyett
hogy a kávém reggel nem a szabad ég alatt iszom
hogy hétszáz forintból nem jön ki négy túrós táska és nyolc kifli a közértben.

2010. augusztus 27., péntek

Hideg-meleg

Az anyai szeretet nagy próbája, térdig a legfeljebb 20 fokos Balatonban állva a napsütéstől átforrósodott testünkhöz öleljük-e kisded gyermekünket, aki viszont kellően kihűlt a neki hónaljig érő vízben.

2010. augusztus 24., kedd

Borbála és a logika

1) Szeretem a kiscicát. (Tyitya! Tyitya! Tyityaaaaaa!)
2) A labdát is szeretem. (amba!)
Tehát:
3) Az öthetes kismacska is szereti a kőkeményre fújt bőr focilabdát, és örülni fog, ha megdobom vele.

2010. augusztus 22., vasárnap

Ismeretlen változat

Hej, Dunáról fúj a szél,
Szegény ember térdig ér...

2010. augusztus 9., hétfő

Uncsitesók

Nekem nincs korombéli unokatesóm, az egyik unokaöcsém 13, a másik 17 évvel fiatalabb nálam, igazán sosem tudtam velük mit kezdeni. Gyerekként nagyon irigykedtem arra, akinek van unokatestvére, majdnem testvére, legjobb barátja, akivel együtt lehet nyaralni, közös családi programokon nagyokat játszani, később cinkosan összekacsintani. Marcinak sajnos szintén nem adatik meg ez, de Borinak talán igen. Meglátjuk, a kezdet egyelőre biztató. A két kiscsaj ugyanis szépen eljátszott együtt, nem is csak egymás mellett, kinyitották-becsukták a kisház ajtaját, firkáltak krétával a járdára (és ha nem voltam elég éber, megpróbálkoztak a házfallal is), odaadták egymásnak az ivópoharat és a cumit, és még együtt is hisztiztek, ha úgy hozta a szükség. És hát mi tagadás, volt, hogy úgy hozta...

Az együttes cukifaktor is erősen működött, L., a szembeszomszéd anyukája, aki bátran jelentkezhetne vasorrúbába-modellnek (gonosz kancsal tekintet, óriási orr, erőteljes borosta) a huszonpár év alatt még soha, de soha nem fogadta a köszönésemet, csak nézett helyette szúrósan, a két kiscsaj láttán mosolyogni kezdett, és megjegyezte, milyen helyesek a lányok.

2010. augusztus 4., szerda

Hepiend nincs

A balatoni szúnyoghelyzetet jól szimbolizálja az a jelenet, amikor az egyik kocsi ajtaja nyitva maradt, egy szerencsétlen példány a bőrülésbe próbálta mélyeszteni a fullánkját.