2018. október 21., vasárnap

I'd rather be

Egy hete, amikor nagyjából megterveztem a hetem, nem volt benne a kalapban, hogy mintegy fél munkanapom megy a levesbe a benti gépem rendszerfrissítése miatt (mert a rendszergazdi _elfelejtett_ installálni egy programot, így lett a félórás kiesésből háromórás), és az se, hogy napokig, illetve a rendelkezésre álló másfél napig fogok lakástakarék-pénztár ügyben szaladgálni.

Elfogott megint az az érzés, hogy a bennem lévő kis bv egészen kicsire összehúzza magát, leszegi a fejét, mint egy kos, ellöki magát, és elindul előre. Láttam ilyet, sőt, gyerekkoromban fel is öklelt egy kos, nagyot repültem hátra - sose néztem úgy még egyszer az addig teljesen ártalmatlannak tűnő birkára. 

Szeretném hinni, hogy ha forr a víz, tojás leszek, nem krumpli.

Pénteken kettős leadás. Utána habzsi-dőzsi, fodrász, kozmetikus, pakolás, ajtócsere, festés stb.

2018. október 14., vasárnap

Vigyáztam

Már régóta akartam írni egy bejegyzést Jól vigyázz, mit kívánsz címmel, arról, hogy még nyáron találkoztam egy nagyon kedves régi kolléganőmmel. Nem voltunk igazán szoros kapcsolatban, de nagyon nagyra tartom, egyrészt mert mindig olyan kedves természetességgel beszélt a munkájáról, hogy azt a (nyilvánvalóan hamis) illúziót keltette, hogy ez csak ujjgyakorlat lenne másoknak (nagyon komoly pozíciókban dolgozott mindehhez), másrészt pedig soha senkiről nem hallottam rosszat mondani. (Mindkét dolgot rettenetesen szeretném elsajátítani.)

2018. október 9., kedd

A realista színjátszásról

- Milyen volt a színház? Hogy tetszett a János vitéz?
- Hát nem is tudom, anya. Jobbat vártam.
- ?
- Például amikor arról volt szó, hogy Iluska mos a patakban, tudod hol volt? A háztetőn!

2018. október 4., csütörtök

Itt kell lenned, hogy elhidd

Mindenféle küszöbön álló események miatt a közelmúltban kénytelen voltam ellátogatni a megfelelő hivatal családtámogatási alosztályához/ügyosztályához/akármijéhez. Ugyanis, bár a kérelmem "bármely kormányablaknál beadható", mégiscsak jobbnak ítéltem, ha házhoz viszem, még ha a fent említett alosztály/ügyosztály/kutyafüle egyetlenegy ügyfélszolgálati irodát tart is fent nagy Budapesten, ami, szerencsére, viszonylag könnyen megközelíthető kies hajlékunkból.

2018. október 2., kedd

nem jó semmise

Fiatal (bah!) felnőtt koromban nagyon megviselt mindig, amikor jött az ősz. És most ugyanazt érzem, pedig már vagy tíz-tizenöt éve elég jól sikerült kibekkelnem: hogy csak állnék az ablak előtt, és sírnék, siratnám az eltűnt időt.

2018. szeptember 26., szerda

felmerülő kérdéseim

Most, hogy nagyon durva binge-readingben lenyomtam a Harry Potter-széria utolsó köteteit, a következő kérdéseim merültek fel:

Vajon milyen cipőt hordanak a Roxfortban a varázslónövendékek a talárhoz? (szent meggyőződésem, hogy a 'talár' megoldást a fordító is mélységesen megbánta.)

Miért nem tanultak nyelveket? (A varázsigék jelentős része latinul vagy majdnem latinul van.)

Mi volt a baja Hoffmann Rózsának a regénnyel, hogy mint a János vitéz ellentétét állította be?

És végül, de nem utolsósorban: Mit keresett tegnap reggel, a kukák között hirtelen megjelenő, 180+ centis, vattacukorszerűen, terebélyes, kócós fehér üstökű, ugyanakkor bokáig érő meggybíbor köntöst viselő illető a SM utcában, aki kacéran ugráltatta vastag éjfekete szemöldökét, amikor nem tudtam nem megbámulni? Már csak a süveg hiányzott a fejéről.

2018. szeptember 25., kedd

szárnyas szavak

Valóban azt mondtam egyszer M-nak, hogy nem számít, ha kétméteres lesz, negyvenhatos lábbal, nekem akkor is kisfiam marad - de be kell valljam, nem gondoltam, hogy ez már a 14. születésnapja előtt bekövetkezik.