2019. szeptember 9., hétfő

Scire nefas (meg a többi)

Ha nekem valaki tavaly ilyenkor azt mondja, hogy még idén ősszel is selejtezünk, szortírozunk, pincébe pakoljuk a 15 év alatt felgyűlt cuccainkat,
hát én
fejhangon sikoltozva mentem volna Dunának.

2019. szeptember 4., szerda

2019. augusztus 27., kedd

Ez már a kicsit ősz

még nyár volt, amikor elindultam csütörtökön, zárás után rohantam a pályaudvarra, elértem a vonatot, és a műbőr ülésbe begyógyulva éreztem, ahogy cseppekben szalad le a verejték az oldalamon. A nagy piros hátizsákra felcsatoltam egy fotóstáskát is, nem tudom, melyiknél akadtam fel a kocsi ajtaján, majdnem hasra estem amúgy is a hosszú szoknyámban, az utánam felszálló akasztott ki. Egy négyesbe kaptam helyjegyet, nagydarab szőke lányok ültek a másik három ülésen, talán skandinávok voltak, talán hollandok. A folyosó másik oldalára ültem le, fekete lány telepedett le mellém, aztán átdülöngélt öt-hat spicces spanyol, kezükben sörösdoboz. Tele volt a vonat, talán fesztivál volt még valahol, csavarjuk ki a nyárból, amit lehet.
Már szürkült, amikor leszálltam, és beültem az autóba, aztán amikor letértünk a sztrádáról, mintha a semmibe mentünk volna, néptelen városokon át, sehol egy lelket nem lehetett látni, csak mentünk és mentünk hegynek fölfelé, amíg az út is elfogyott. 
Másnap reggel birkabégetésre keltünk, és minden csupa zöld volt, a magas feszültségű vezetékre azt hittem, a sífelvonó drótpályája. 
A kisvárosban nem kellett soká keresgélni, találtunk persze a nézőtéren ismerőst. Nem vagyok valami érzelgős alkat, de amikor - számomra váratlanul - megszólalt a himnusz, és az én gyerekemnek is szólt, nehéz szavakba önteni, mit éreztem. És olyan volt az a pár nap, mint egy üveggolyó, vagy mint egy hógömb, háttérben a nagy hegycsúcsokkal - eltettem én is úgy, amint B-nak tanácsoltam: tegye el emlékbe azt, ahogy állunk a langymeleg Balatonban a tök sötétben, és nézzük a fejünk fölé fellőtt tűzijáték-petárdákat.


És mire visszaértünk Balatonra, ősz lett kicsit: hullottak a levelek a fákról, de még kicsi és kemény az alma. Lett négy fürt szőlő is, és beköltözött már a konyhába egy egér (remélem, sikerül megfogni, vagy kiköltözik). A víz hideg volt már tegnap délután, a fejemet sem dugtam bele a Balatonba, még nyitva a lángosos, de már nem kellett órákig sorban állni. A kishattyúk egyedül úszkálnak, nem fér el a spájzban a polcon a baracklekvár és a sok befőtt, a fehér kiscicákból növendék macskák lettek. Már nem ettek meg a szúnyogok a vízparton, amint a hullámok locskolását hallgattam, és a minden lébe kanál horgász bácsi monológját. Búcsúzóul még vettem négy kiló barackot a harcias bajuszkájú barackos nénitől (öt évvel idősebb csak nálam); ki tudja, mikor jutunk le legközelebb.

2019. augusztus 24., szombat

Jámbor óhaj a palánk mellől

Bárcsak sikerülne felfognom, mi is az az elzárás!

2019. augusztus 19., hétfő

Ezt tenném el télire

Fent cikáznak a fecskék
A cirmos macska a lábtörlőn alszik
Áthallatszik egy tyúk kárálása
Neszeznek felettem a vadszőlő levelei
Melegszik előttem a szóda
Tíz kiló barack puhul a dobozban
Nem kell sietnem éppen sehova.

2019. augusztus 15., csütörtök

siker

Nem adtam fel a reményt, hogy a közelben sikerül ügyes kozmetikust találnom. Miután a múltkor egy éltes asszony maszkírozott szovjet pártfőtitkárrá, gondoltam, adok esélyt a fiataloknak,