2017. augusztus 17., csütörtök

Mai megpróbáltatásaim, azaz a korábbi bejegyzések témái egyetlen posztban

Nem is tudom, a délutánból melyik pillanat volt a legemlékezetesebb.

Amikor a lányom barátnője, aki többször és hangsúlyosan biztosított róla, hogy ő márpedig _tud_ úszni, a kérésemre, miszerint a medence szélétől elrúgva magát ússzon hozzám el három tempót, visszakérdezett, hogy muszáj-e, majd miután megerősítettem, hogy az, mert szeretném látni, mennyire tud úszni, ha már ragaszkodott a 140 cm-s vízhez, sikoltozva, kapálózva _egy_helyben elmerül?

Vagy amikor a fiam - már a kisvízben - jó gondolatnak tartotta könyökkel ráugrani a tarkómra, majd kirántania úgy alólam a lábam, hogy azóta ropog a jobb térdem?

Vagy amikor konstatáltam, hogy ha két nyolcéves ül a hátamra, úszás közben olyan mélyen lenyomnak a víz alá, hogy pipával sem kapok levegőt, de ezt nem veszik észre?

Vagy amikor sikongatva próbáltak fenn maradni hátamon, és fülsértő hangerővel azt kiabálták, hogy víziló, víziló?

2017. augusztus 16., szerda

Biztat a lányom

É: Na, milyen?
B: Nem jó, anya... nem áll jól...
É: Hát nem. Le is veszem.
B: Ez D-nak mondjuk jól állna.
É: D-nek minden jól állna... Vékonyabb mint én, hosszabb a lába... Minden jobban áll neki, mint nekem.
B: Nem, azért nem anya... Van, ami neked állna jobban...
É: Tényleg?
B: Például a terhesruhák.

2017. augusztus 15., kedd

Az én nagy sárga gongom

Úúh, nagyon vacak napom volt ma, fejben fogalmaztam az epés posztot, ki mindenkivel cserélnék - kb. mindenkivel, aki nem ül egy irodában ebben a meseszép időben, hogy tetszőleges sorrendben billentyűket nyomokodjon, ideértve a balmazújvárosi focistákat - aztán nagy nehezen felcihelődtem, és lementem a kertbe. Idén nem terem olyan szépen, a kerítés menti részen kínlódnak csak a növények, történt pár rongálás is. Itt-ott gyomláltam, leszedtem az elvirágzott büdöskefejeket, kapáltam, a felkapált földbe belekevertem a vasvári kempingből a hétvégén felhozott fahamut, szórtam bele némi büdöske- és körömvirágmagot, belocsoltam, leszedegettem a poloskákat, tettem-vettem, és lassan este lett a délutánból, lement a nap, valamikor a kapálás és a poloskozás és a locsolás között felhangzott a nagy sárga gong, és aztán leszedtem a már beért paprikákat, és elindultam haza a szürkületben.

2017. augusztus 10., csütörtök

Légy ma gyerek

na, az vagyok én, a jobb szélen, az a fóka - ez van, ha vízbe érek, lemegyek alfába, lemegyek fókába, visszamegyek gyerekbe, és a világ lemulatságosabb dolgának tartom, ha átcsap a fejemen a hullám, lelkiismeret-furdalás nélkül lökdösöm a gyerekeimet a medencepartról a vízbe, és bugyborékolva-röhögve köpködöm ki a vizet, ha engem belelöknek, regresszálok, boldog vagyok, gyerek vagyok, fóka vagyok, ennyi kell hozzá, egy medencényi víz.

2017. augusztus 8., kedd

gyanítottam egyébként

Elolvastam Chillag posztját a fehér ingesekről. Mivel jómagam is trikópárti vagyok, a kommentek alapján:

1. sose teszem be a lábam az északi partra
2. mert azonnal kiderülne, hogy műveletlen, egyben igénytelen tajtparaszt vagyok
3. akinek egy terepjáróra se futja
4. és a német vendégek leküldenének a teniszpályáról (mázli, hogy teniszezni sem tudok)
úgyhogy
maradok a megszokott lángosozónál, hekkezőnél a vasút mellett, ahol nem öltöznek a "hölgyek nagy karimájú kalapba és kaftánba" (pedig a stílus maga az ember), hanem megteszi a strandruha meg a strandpapucs is
és aztán
még onnan is elautózunk, be a párát lehellő, békakuruttyolós legelő mellé, ahonnan gurgyalagok röpennek az égnek, kakukk szól a fák közül, nyestek szaladnak az autón, pihe-puhán libben a gyöngybagoly, őzgida figyel a bozótban, sün szalad a kapu alatt, nyúl ugrik meg a fűben.

És csak messziről kéklik a Badacsony.

2017. augusztus 2., szerda

Az anyai szív

Egészen addig aggódtam, sápítoztam magamban azon, hogy az én kicsi fiamat feljebb osztották be, és egy korosztállyal idősebbekkel edz és játszik majd, jajistenem, mi lesz vele, és hogy fogja bírni, amíg a szemem láttára nem dobált le egy rakás másik gyereket 8-10 év között, vegyesen - némelyiket a lábánál fogva vonszolta volna végig, ha hagyjuk - egy polifoamból összeeszkábált platformról a Balatonba. És az második perctől már büszkén figyeltem, hogy hajigál le mindenkit.

2017. július 27., csütörtök

Jól vigyázz, mit kívánsz

Valóban, többször kifejtettem már, hogy nem szeretem a kánikulát, kedvelem viszont a tiszta, hűvös, szeles időjárást. Mindazonáltal szeretném leszögezni, hogy a nyári hónapok alatt kivett nyomorúságosan rövid szabadságom alatt, amit van szerencsém a Balatonnál eltölteni, hevesen reméltem, hogy a csúcshőmérséklet meghaladja a 22 Celsius-fokot.