2019. május 14., kedd

Anyák napi támogatás

Ma, ezen a teljesen átlagos kedden a szokásos feladat elé állított az élet: egyszerre, mintegy félórás eltéréssel kezdődött M. szülői értekezlete (a továbbtanulás témáját is érinti már) és B. év végi gitárkoncertje. Értelemszerűen mindkettőn anyai kötelességem megjelenni.

2019. május 8., szerda

Generation gap

- Hétágra süt a nap! Mit csinálsz te idebent, kisfiam?

2019. május 2., csütörtök

A munka ünnepe

Egy csomó mindenre nem emlékszem már, de a szorongásra igen: arra, ahogy kirajzolódott előttem a tavasz, és kétségbeestem, aztán képzeletben lehajtottam a képzeletbeli sisakom képzeletbeli rostélyát, és azt mondtam: ha ezt a pályát kell teljesítenem, akkor ezt a pályát fogom teljesíteni.
Megadott időre, természetesen.
Úgyhogy volt két leadásom, közben a havi munkát meghaladó különmunkám, közben húsvétkor egy hollandiai kiruccanás, háromhetente vidéki fordulók. És igen, teljesítettem a pályát, időre, ahogy kell.
Csak elfáradtam közben, valahogy csontig hatolóan, mélyen.
Úgyhogy örültem nagyon a május elsejének,
Reggel felkeltünk, elmentünk kirándulni, ami a tervezettnél rövidebbre sikerült, mert elhagytam a polárfelsőm (zsebben bankkártya, ahogy kell), de egy jótét lélek megtalálta, csak össze kellett futni vele az erdőben, hogy vissza is tudja adni.
Aztán, immár polárostul itthon megebédeltünk (mert előző nap megfőztem), utána leraktam az erkély faborítását (előző nap elkezdtem), kikérdeztem a hőtan alapfogalmait, és átmentem a szomszéd nénihez kölcsönkérni egy palacsintasütőt, mert prezentálnom kellett másnapra 50+palacsintát a csapatnak (a tészta egy részét előző nap bekevertem). Míg a sportbarátok meccset néztek (mindhárom gólról lemaradtam), kisütöttem a palacsintákat, illetve kevertem be pótlólag még tésztát, és be is töltöttem a palacsináták kétharmadát (az ehhez szükséges két adag álnutellát korábban beszereztem). Fél egy körül lettem kész, ekkor minden mindegy alapon kikapartam a nutellásüvegekből a maradékot. Még olvastam egy kicsit, aztán elaludtam a könyvön.
Várom a hétvégét.
Csak azt nem értem, miért.

2019. április 25., csütörtök

Hitéleti lecke lányoknak

- Nézd, anya, nézd!
- Iigen?
- Nézd csak, mi van kiírva a templomra: dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
- Látom, cicukám.
- De anya...
- Igen?
- Itt nincs egy nő se. Csupa férfi. Meg a Szentlélek. De fogadjunk, hogy az se nő!
- Hát nemigen...
- És akkor? Hol vannak a nők? Hol van Mária? Neki nem jár dicsőség?
- Ööö...
- Miért nem? Ha nincs Mária, nincs Jesszus!

2019. április 18., csütörtök

Történelmi lecke lányoknak

Tegnap a legnagyobb trappban adódott egy szabad félórám.
Hazafelé Az iskola felé menet elkezdtem végigkérdezni az utamba kerülő kozmetikusokat a kozmetikákban, beeshetnék-e hirtelenjében egy szempillafestésre.
Csodák csodája, a második helyen épp lemondta a kedves idősödő szőke kozmetikus vendége az időpontot, üljek csak be.
Beülök.
Mondom, hogy szempillafestést kérek, esetleg ha belefér, szemöldökigazítást is.
Rábeszél a szemöldökfestésre.
Beleegyezem.
Felteszi.
Lemossa.
Kinyitom a szemem.
A kozmetika tükréből Leonyid Iljics Brezsnyev néz vissza rám.

2019. március 24., vasárnap

Az a huszonharmadik

Jön velem szembe.
Ömlik rá a fejemre.
Csurog bele a szemebe, folyik rajtam végig.
A női lét követelményei.

Hogy a női tulajdonságok legfontosabbja, az az elegancia. Illetve más szerint a méltóság. Illetve más szerint a finom, visszafogott modor,
Hogy a női energiák. A női életpályák. A női visszafogottság. A női bevonzás. A női anyámkínja.

Úgy szeretném hinni, hogy ha történetesen az a huszonharmadik párom mégis xy-ból állna, akkor is ugyanilyen okos vagy oktalan, szép vagy csúnya, gonosz vagy jellemes lennék. Nem lennének mások az energiáim, a vonzerőm, az életpályám, a visszafogottságom, a humorom, az eszem, a szívem, a lelkem, a karakterem.

Merthogy a többi 22 kromoszómapárom éppen ugyanolyan maradna.

Üdvözölném továbbá, ha kevesebb követelményt állítanánk a nők meg a férfiak elé. Helyette kezelhetnénk őket egységesen embernek is.

2019. március 19., kedd

Lehettem volna valaki más, de más az valaki más lett

Amikor az ember választ valamit, minden másról egyben le is mond, és talán a fejem fölött lebegő életközepi válság miatt mintha mostanában jobban észrevenném, mi minden _nem lettem.