2021. január 9., szombat

Az nyer, aki adaptalódik

Az ősszel valahogy rákaptunk a túrázásra, először a kötelező Dobogókő-körökkel kezdődött, aztán valamiben (ami nem covid volt, mint a teszt megmutatta) lerobbantam, aztán először elvacakoltunk egy vasárnapot, hogy felmásszunk a Nagy-Hideg-hegyre, de aztán felmásztunk mégis a hidegpárnás időben mégis.

Aztán jött a téli szünet, mert ez olyan munkahely, hogy ki kell venni a szabadsagokat. Ez nekem nagyon fura, ilyen helyen gyakorlatilag nem dolgoztam soha. És rengeteg szabadságom maradt, úgyhogy hosszú volt a téli szünet, és elkezdtünk járni gyalogolni. Voltunk a Margit- és a Hajógyári-szigeten az ünnepek alatt, aztán a Hármashatár-hegyen az összes létező turistajelzésen, meg megnéztük a Nagy-Kopaszon a kilátót. És holnap is megyünk, bár még nem tudjuk, hova.

Ennek persze nagyon örülök, és igen üdvös fejleménynek tartom, pedig végül is ezt csak a járványnak köszönöm. Mert ha nincs a járvány meg az összes korlátozó intézkedés, biztosan inkabb uszodába jártam volna.


2020. december 26., szombat

kétes dicsőség


 Cs: Melyiket vágjuk fel?

M: Nemtom. Ezt.

Cs: Jó, akkor legyen ez. Aha, ez mákos. Tartsd a tányérod, tessék. Kettőt? Jó. Veszek én is.

M: Vágsz még, apa?

Cs: Vágjak? Tessék, vegyél még.

M: Köszi. Majd még kérek.

É: Ízlik a beigli? Jól sikerült?

M: Ezt te csináltad, anya?

É: Én hát. 

M: Nahát! Pedig ez olyan jó, mint amit készen szoktál venni!










2020. december 19., szombat

Háj

Hájnak ritkán szoktak örülni, de én örülök nagyon, hogy van hájam, persze volt korábban is, eloszolva, itt-ott talán a kívánatosabbnál nagyobb mennyiségben is, és a karantén alatt sem javult a helyzet, szóval nem lehet állítani, hogy híján lennék a hájnak, de mégis nagyon boldog lettem, három kiló tiszta hájjal sikerült gyarapodnom. 

2020. november 29., vasárnap

Stuck in a rut

Minden hetem ugyanúgy pereg. Járok fogorvoshoz (még mindig, és még nem látom a végét), bevásárolni, néha egy-egy gyerekért edzésre. Snitt.

2020. október 28., szerda

Esti kérdés

 Egy lélekbúvár biztosan a megtalálná az okát, miért érzem magam/vagyok képtelen leírni (és megvalósítani persze), hogy pihenek?

2020. szeptember 28., hétfő

Itt van újra

 Szombat délelőtt itt hagytunk csapot-papot, és beültünk az autóba. Először elgurultunk Kőbányára, aztán még megreggeliztünk egy McDonalds'ban (szeretem ott a kávét) G szüleivel, akiknek szintén volt egy útjuk Kőbányára, és akikkel mindig van miről beszélgetni. Aztán meg sem álltunk Balatonig.

Vastagon állt már a levél a lugas alatt, a virágaim közül volt, amelyik ki se nyílt idén. Csipős hideg volt, sütögetni készültünk, B. teljesen felvillanyozódott a lehetőségtől, hogy mindenféle dolgot tűzre vethetünk, feltöltöttük a bambuszfáklyákat, felaggattuk a mécseseket a faágakra. Négyesben sütögettünk végül I-val, három pulóverben, füstszagú lett mindenem az este végére. 

Másnap reggel már sütött a nap, elbringáztunk hamburgerezni a kikötőig (a harcsás burgeremet kívül zöld, belül kék buciban kaptam). Már alig voltak autók az utakon, csak néhányan tekertek, és ahogy néztük a sárgás fényben fürdő hegyeket a túlparton, olyan messzi volt már a tömeg, a szúnyoginvázió, a ricsaj. És nem is hiányzott egyáltalán.

2020. szeptember 22., kedd

Verba manent

Pár éve megrökönyödötten konstatáltam, hogy a gyerekek egyáltalán nem emlékeznek vissza olyan dolgokra, amelyekbe pici korukban irgalmatlan energiákat fektettem. Például rengeteget énekeltem nekik, pedig se hallásom, se hangom, mondjuk énekelni szeretek (de a helyzet kívánt némi türelmet a nálam jóval muzikálisabb apjuktól). És ha dúdolni kezdek valami dalt a régebbi repertoárból, csak rázzák a fejüket, hogy sose hallották.

Ehhez képest a következő beszélgetés hangzott el a közelmúltban,

- Megvannak a kötelező olvasmányok, anya!

- Tényleg? Sok van belőlük, kisfiam? 

- Hát eléggé. Van benne Íliász meg Odüsszeia, Antigóné, meg valami Vilon nevű...

- Villon. 

- Akkor az, meg a Rómeó és Júlia, meg a Hamlet.

- Aha. És ismerős valamelyik? 

- Hát, csak az Íliász meg az Odüsszeia... Azt nem tudom, melyik melyik, de valamelyik a trójai háborúról szól, meg van benne Parisz meg Helené...

- Én emlékszem! Az az Íliász, anya! Az szól Akhilleuszról...

- És honnan emlékeztek erre?

- Hogyhogy honnan? Hát sokat olvastál róla nekünk, anya!

És tényleg