2018. augusztus 14., kedd

az előzőhöz

- Jaj! Nem túl alacsony itt a víz? Nem ütötted meg magad, B, ahogy belefordítottalak a fánkról*?
- Nem, anya, nem fáj semmi! Csak nekicsapódtam az iszapnak. De semmi gond! Ugrálhatok a hátadról?

*kb. egy méter átmérőjű, felfújható fánk.

Valamint:
kipróbáltam és beleszerettem a SUP-ba, egy fölfújhatót volt szerencsém kipróbálni, és mindenki legnagyobb ámulatára felmásztam rá, majd felegyenesedtem, képes voltam megfogni az evezőt és evezni kezdtem, ahelyett, hogy nemes egyszerűséggel lefordultam volna róla a vízbe. És azóta SUP-olni vágyom reggel, délben és este - már amikor nem a világszép kajakomban hasítom a vizet éppen.

Próbáljátok ki. SUP-olni jó. 

2018. augusztus 13., hétfő

a szokásos augusztusi vizes bejegyzés

Nem mondom, hogy a nevelési célkitűzéseimet sikerült maradéktalanul elérni, de feltett szándékom volt, hogy kis strandembereket nevelek magam körül, akik nem félnek a víztől, sőt visongva ugrálnak belefele, és lehet velük dobálózni, meg beborogatni őket mindenféle felfújható és nem felfűjható tárgyakról, meg birkózni velük, és felhozzák a medence aljáról a beleszórt aprópénzt.

És úgy tűnik, fáradozásaim, miszerint M-t babaúszásra hordtam, B. félévesen rendszeres látogatója volt a strandnak, és elszántan próbált kievickélni a karikából, és elindulni a túlpart felé, a rengeteg zsipp-zsuppolás a vízben, a folyamatos dobálások meghozták az eredményt. És igen, én vagyok az az infantilis anyuka, aki ha elmegy vizes gyermeke mellett, szó és kérdés nélkül belöki a medencébe (ráadásul ez kölcsönösen működik - tavaly egy apuka konkrétan lefagyott a látványtól remélem, nem a fürdőruhás alakom okozta a sokkot), egyrészt mert ezt rendkívül szórakoztatónak találom, másrészt meg az úszás tudás szerintem nem ott kezdődik, hogy jól nevelten, fejünket kidugva tempózunk a hibátlanul csempézett medencében, hanem nem szabad félni a víztől, a váratlan vízbe eséstől, és tudni kell kezelni a helyzetet.

Szóval két zsenge korú strandemberrel és szintén strandemberré avanzsált apjukkal járunk strandra, és lehet birkózni meg labdázni meg egymás beborogatni a vízbe, és nevetve-prüszkölve jönnek ki a víz alól, a sok kis strandember. 

2018. augusztus 8., szerda

különböző embereknek elvont fogalmak

- És a táborban mindenki ilyen komolyan vette ezt a dolgot?
- Persze, anya.
- Tényleg? Mindenki játékos akar lenni?
- Az. De most látszik, hogy kiből lesz, és kiből nem.
- Nahát! Már most látni? Miből?
- Hát van, aki állandóan nyafog, és nem akkor is azt mondja, hogy ez fáj, az fáj, amikor látszik, semmi baja nincs. Más meg nem csinálja, amit kéne. Hiányzik belőle... a munkamorál.

***************
- Ezt mondta! Hogy munkamorál! Nem is tudtam rá mondani semmit. Szerinted egyszer a munkamorál a mosogatásban, meg a cuccai elpakolásában is megnyilvánul majd?
- Szerintem ne álmodozz.

2018. augusztus 6., hétfő

I hate those Mondays

Jó lenne kitalálni, mi lehet a módszer arra, hogy minden _másnap_, amikor visszajövünk Balatonról, ne legyen úrrá rajtam a totális letargia, az ingerült szomorúság és a keserűség önmagam számára is nehezen elviselhető elegye, némi fizikai fáradsággal tetézve.

2018. július 29., vasárnap

My humdrum life

Egy nagy fazékban paprikáskrumpli rotyog, közben két serpenyőben palacsintát sütök. Csöng a telefon, felveszem, és a vonalban lévő, munkaügyben kereső hölgyet biztosítom, hogy nem zavar, tudunk beszélni.

2018. július 23., hétfő

M történelemtanára like-olná

Történik: egy drogériában

2018. július 19., csütörtök

és ma

a szokásos záráskori lamentálás során egyszer csak kifakadtam a telefonba, hogy