2017. december 14., csütörtök

kihasadva az idő szövetéből

Mentem csak fel a hegyoldalon, toltam a biciklit, már csurgott a hátamon a víz, szúrt a sapka, a sál. Nem volt jó kedvem, nehéz volt a bringa, a táska, a napom, az élet. Az útkereszteződésnél megálltam, ahogy szoktam, kifújtam magam - és hirtelen, nagyon is váratlanul mintha elfújták volna a rosszkedvem. Derűsnek és nagyon energikusnak éreztem magam, és azt is éreztem, ez csak válasz, reakció egy ismerős ingerre, ami olyan halvány, olyan gyönge, hogy nem is tudatosult. Körülnéztem, mit láthattam, amitől hirtelen nem lett fontos a bicikli, a munkanap, az egész szomorú, sárban fuldokló város. Nem láttam semmi különöset, csak a szokásos sáros hegyoldalt, a kínlódó bokrokat, a kerítés mellé tolt Trabantot. Hegyezni kezdtem a fülem, és akkor meghallottam, aztán meredt szemmel lestem, csak bámultam az ég felé, és sikerült is megpillantanom a jellegzetes V alakot, sôt nem is egyet, kettőt, aztán a pontok összekeveredtek, újra alakzatba rendeződtek, egy-két lúd megint felgágogott, és a pontok egyre kisebbek lettek, végül eltűntek nyugat felé.

2017. december 12., kedd

suum cuique

Van, aki ilyenkor az angyalt várja.
Más a Jézuskát.

Én a vízvezeték-szerelőt, hogy afféle Anti-Mózesként szüntesse meg végre a víznek az ő felfakadását.

2017. december 11., hétfő

Férfira én ennyit nem vártam

A szerelő 8-ra ígérte magàt. 5 perc múlva harangoznak. Híre-hamva nincs.

2017. december 7., csütörtök

Idegen gatya és formanyomtatvány

Múlt szombat éjjel, egy remek scrabble-parti után értem haza, és egy idegen gatya fogadott a székre terítve. Zöld-fehér, jó nagy méret. Ami érthető is, mert mint megtudtam, egy itthon játszó, az all star-nak választott amerikai játékosé. Igen, a fiam kidumálta a gatyájából a meccs után az amerikai fickót, aki - mint megtudtam - ott helyben lehúzta a textilt, és egy szál alágatyában átnyújtotta a szuvenírt a lelkes rajongónak. Az egész főleg annak fényében meglepő, hogy M. a büdös életben nem tanult angolul.

Egészen elképedtem, hogy egykor félénk gyermekem milyen talpraesett kamasszá nőtte ki magát. Az anyai büszkeségem három napig tartott, amikor ugyanez a kamasz gyerek egyszerűen képtelennek bizonyult kitölteni egy űrlapot. (Azóta addig nyúztam, míg sikerült neki.)



2017. december 6., szerda

Hogyan áztassunk?

Vannak egyértelmű módjai az áztatásnak. Ezt szerintem mindenki, aki csak lakott öreg bérházban, ismeri: eltörik a főnyomócső (eredeti nevén: strang) és folyik, mit folyik, ömlik a víz a falból. A vizet azonnal elzáratjuk a házmesterrel, előtte persze próbáljuk értesíteni a strangon lévő többi lakás tulajdonosát, ami jó eséllyel persze nem sikerül. Anyukánk csuklik. Ha nem, fog, amikor a a födémben az alattunk lakóhoz is megérkezik a víz. De persze így is az nevet, akinek sikerül elérnie, hogy ne nála barmolják szét a fürdőszobát.

Aztán vannak ravaszabb, körmönfontabb módjai is az áztatásnak. Elmozdulhat a mosogatógép csövének egy darabja, Niagara vízesést imitálva az alattunk lévő lakásban. A szerencsétlen alsó szomszéd őrjöngve keresheti az ázás okát, a bűnös mosogatógép szemérmesen hallgat róla, hogy egész nap pumpálta a vizet a födémbe (true story). Külön pikáns ízt ad a történetnek, ha az érintett gép/lakás gazdája tagadja a leghevesebben az érintettséget - amíg be nem bizonyosodik a tagadhatatlan.

Jelenleg a műfaj harmadik kategóriájában érünk el szép eredményeket, az önsorsrontó versenyszámban: magunkat és a szomszédot áztatjuk (magunkat jobban). A hibaforrás még ismeretlen, pedig járt itt három vízvezeték-szerelő, és mind azzal ámított, hogy megtalálta a hiba okát. A zuhanykabint egy hónapja elbontották (már 6 hete nem is használjuk), a foltok ennek dacára odalent terjeszkednek, a fal vígan salétromosodik, a zuhanykabin helyén éktelenkedő beton nedves.

Hétfőn jön a negyedik vízvezeték-szerelő, akihez vérmes reményeket fűzök. Egyrészt mert pontos volt, másodjára mert józan, tudott beszélni, nem volt büdös, volt viszont notesze, amelybe harmonikus, négyszögletes betűkkel jegyzetelt. Valamint anyukámmal szemben lakik, úgyhogy nem tud lerázni csak úgy.

2017. november 30., csütörtök

Asszociációk

A múlt héten lementem tornázni, és jólesően vettem észre, higy a szokott tuc-tuc helyett pörgős zene szól: Hungária-egyveleget tettek be a lànyok. Aztán ahogy végignéztem a közönségen, a Csókkirály meg a Multimilliomos dzsesszdobos helyett inkább a Parkett ördögèt éreztem volna találónak.

********

Csak én tartom bizarrnak, hogy az Állatkórházzal szemben pecsenyező működik?



2017. november 26., vasárnap

Az igazságot még sosem mondtak ilyen kedvesen a szemembe

- Megvan! Te egy kupitündér vagy!
- ???
- Ahol megjelensz, öt perc alatt kupit csinálsz magad körül.