2019. január 19., szombat

Irigylem a problémáját

Nem érzem magam átokvertének, de elő-előfordul, hogy valakinek a gondjait hallgatva úgy érzem, igenis, irigylem a problémáját. De senkiét sem annyira, mint akit megszólít az imént az FB-oldalamra bekúszott hirdetés, és élete aktuális gondját fogalmazza meg ekképpen:

Unod a tucat-légfrissítók kommersz illatát? 

2019. január 13., vasárnap

B. és a barkács

- Anya, nézd, milyen szépet csináltam!
- Muti! Hú, tényleg nagyon klassz, B!
- Ugye? Még be kell fejeznem. Ki kell vágni. Kellene hozzá egy izé... egy flex.
- Egy flex?
- Igen, egy flex. Apának van, szeretném használni.
- De cicu, biztos, hogy flexre gondolsz? Egyrészt nincs olyan itthon, másrészt ha lenne, sem adnám a kezedbe tízévesen.
- De apának van! Várj, anya...! Lehet, hogy mégsem flex...? Megvan, mi az: sniccer!

2019. január 9., szerda

Mi a luxus, és mi nem

A francia kultúra valahogy kimaradt az életemből, és kicsit gyanakodva szemlélem mióta kivágtak a világirodalom-vizsgáról, mert nem olvastam el a Thibault-családot. Az valahogy mindig sokat segít, ha valamennyire, mégoly minimális szinten is, de foglalkoztam a nyelvvel, és a franciához soha nem volt kedvem. És most olvastam egy francia regényt, hát nem is a cselekmény fogott meg benne, mert az elég soványka, hanem attól képedtem el, ahogy a szerző a francia mindennapokat ábrázolja. Ennek fényében immár az is egyértelmű lett, miért Franciaországban tört ki a forradalom mindig, és mit is jelent a burzsuj szó; komolyan, el nem tudom képzelni, hogy valakit lenéznek azért, mert száraztésztát vesz, és nem borjút, meg bárányt, meg mindenféle tengeri puhatestűt eszik feszt. De valahogy nem tudtam komolyan venni a történetet, ahol ilyen nevei vannak a szereplőknek,mint Solange meg Olympe, és egy testvérpárt képesek galambnak nevezni (különböző nyelveken). Gad Elmaleh egy kicsit enyhített a dolgon, de azt hiszem, egyszerűen nem vagyunk egymásnak valók, a francia meg én.
És az említett könyvön kívül még egyet olvastam az utóbbi időben, ami azért nagy szám, mert az olvasmányaimról szinte sosem én döntök, de ezeket a könyveket magánemberként, saját örömömre olvastam, és nagyon gondolatébresztőnek bizonyult mindkettő. Ez egy német szerző műve (vagy magyar vagy angol nyelvű könyveket olvasok amúgy). És arra a felismerésre utottam, hogy nekem ez a luxus: a két lakás között, fülig a rumli felszámolásában saját élvezetre olvasni, és pakolás közben mrengeni az olvasottakon. 

2019. január 1., kedd

Újévi elhatározásaim

Kiveszem a szabadságaimat.
Nem mismásolom el a hasizomgyakorlatokat.
Belefogyok a barna nadrágomba.
Eljárok úszni.
Tizenakárhány év után sínre teszem az úgynevezett karrieremet.
Használni kezdem a bőrfiatalító krémet.
Vállalva a rizikót, hogy hülyének néznek, felteszem a kérdéseimet.
Elmegyek tüdőszűrésre.
Elmegyek bőrgyógyászhoz.
Utánajárok, miért vastagabb a jobb lábam, mint a bal.
Rendszeresen kiszedetem a szemöldökömet.
Megtanulok körmöt lakkozni.
Kedves leszek a kutyá(k)hoz.


2018. december 23., vasárnap

Nyúvadtan

Ez a harmadik lakás, amit berendezünk.
Az összes eddigi költözésnél volt külön erre dedikált idő, kivett szabadság.
Most lecsípett kétórákban, nem létező szabadidőben csináljuk, mintegy mellékesen, a karácsony mellett.
Az új már szinte teljesen otthonosnak tűnik, a régi pedig mintha még mindig tele lenne.
Bárcsak látnám a végét.

2018. december 19., szerda

programváltás

Én tudtam, hogy nem B. karácsonyi ünnepélye lesz a fő program.
Nem vagyok oda a karácsonyi ünnepségekért (oké, értem, hogy karácsony, meg kisjézus és szeretet meg hitélet meg minden, de a műsor alatt mindig emlékeztetnem kell magam, hogy önkormányzati, szekuláris tanintézményben vagyok épp), szóval arra számítottam, hogy a nap legemlékeztesebb eseménye a Duna Aréna meglátogatása lesz.
Mert arra azért nem gondoltam, hogy kigyullad az alsó szomszéd konyhája.

2018. december 18., kedd

persze várható volt, csak rosszkor jött

Tegnapelőtt, azaz vasárnap
több mint három hónap igazán megfeszített meló után
leadások, előrehozott leadások, külön leadások végeztével
egyszer csak úgy éreztem
elfáradtam
és ahelyett, hogy a kamrapolcokat a padlón térdepelve vonnám be viaszosvászonnal (ezer hála a youtube-ért, különben sose tudnám, hogy kell újratölteni a kapocsbelövő pisztolyt)
csak arra vágytam
hogy arccal előre eldőljek a pucér parkettán.