2020. április 13., hétfő

De contemptu mundi

Az én nagyszüleim, legalábbis azok, akiket ismertem, egyszerű emberek voltak. Nagyon sokat voltam velük gyerekként, és észrevétlenül, apránként rengeteget tanultam tőlük.

2020. március 22., vasárnap

Nahát

Mit is mondhatnék? A dolgok ilyetén alakulása, a világjárvány, a karantén, a világvége talán meglepetésként ért, de nem váratlanul.
Az idő nagy részében a fejemben hátul apokaliptikus víziók futnak (pesszimista vagyok-e?), valószínűleg annak is köszönhetően, hogy minden évben több disztopikus regényt is elolvasok. És még hol vagyunk az azokban felvázoltaktól, ugye.

De az élet mégiscsak abból áll világjárvány ide, világjárvány oda, ki viszi le a szemetet, feldöntötte-e már megint a szél a szárítót a kertben, és miért nem lehet becsukni a szekrényajtókat és megfelelően használni a vécékefét.

Pláne, hogy négyen vagyunk egy végül is elég tágas lakásban, eléggé eltérő szükségletekkel és világlátással. B-val a legkönnyebb, valahogy előjött belőle a macskalélek, és mindenhol elvan boldogan. M, akit hosszú évek szorgos munkájával sikerült arra trenírozni, hogy ne adja alább napi két óra, igen intenzív testmozgásnál, megőrül a négy fal között, és alkalomadtán 15 kilométert fut. Cs. aggódik. Én nem.

Talán lesz időm most elrakni rendesen a téli ruhákat és cipőket és előszedni a nyárikat, átpakolni a spejzot, ültetek borsót az erkélyen is (muskátlit már vettem), megnézünk egy csomó filmet, amire nem volt idő, és megtanultam B haját parkettába copfba befonni.

Mindenesetre most egyáltalán nem tűnik túlzásnak a nyáron elrakott vagy 30 üveg lekvár.

2020. március 10., kedd

Dilemma2

Szegény B-t annyira leverte a múltkor az az influenzaszerű vírus, hogy rá három hétre megint belázasodott és négy napig lázas is maradt, úgyhogy egész héten nem is ment suliba. Mit ad isten, ezen a héten amúgy egyrészt egy rettenetesen fontos, ámde maszek munkámat kellett leadnom, egyben teljes titkári szolgálatot kellett teljesítenem M mellett, aki a hét nagyja részét különböző középiskolákban szóbeli turnékon vett részt.

2020. március 9., hétfő

Tele gatyával nem lehet futni

- mondogatom mindig M-nak, és tessék, itt vagyok, tele a nadrágom, és elgyávultam útközben, vajon mitől félek, kérdezem néha, túl vagyok egy négykörös interjún, hát csak tudják, mit akarnak, erre mondta Z(s), hogy mitől félek? hát az ismeretlentől, és mennyire telibe trafálta. A mostani munkám félkézzel, féllábbal is tudnám csinálni bármeddig, nincs rajtam kényszer, hogy váltsak, csak a remény, hogy jobb lesz.
És ott van előttem a Kisgöndör, aki fogta magát és kiköltözött Bangkokba!

(más is ilyen nehezen dönt? vagy csak én tipródom ilyen sokat?)

2020. március 1., vasárnap

Dilemma

Ismeritek a hasonlatot a békákról meg a forró vízről?*

2020. február 29., szombat

A lakosság lisztet nyal majd cukorral

Voltam tegnap vásárolni, és a lisztes részleget egész egyszerűen üresen találtam. Megfigyeléseim szerint a vásárlóközönséget ezen kívül a cukor és a lencse vonzza, mind száraz, mind lényegesen drágább, konzerv kiszerelésben is.

A leértékelt, de gyönyörű padlizsánt rajtam kívül a kutya se vette.

2020. február 24., hétfő

Anyja lánya

Ma írnom kellett egy rövid szöveget. Bármiről. Akármiről.
Az európai uniós hulladékkezelési célkitűzéseket választottam.