Kis fehér alak

Vannak derűs percek is

mondjuk amikor gurgulazva vihognunk ismerősök régi tablóképein. Cs megúszta, én nem; pedig ott már a tabló másik oldalán foglalok helyet. Emlékszem, egy kolléganőm volt olyan kedves, és felajánlotta, hogy belövi a hajam. Be is lőtte, bàmulatos látnoki képességekről téve tanúbizonyságot, mert - noha egyáltalán nem hasonlítok rá, az összhatás az ötvenéves Hoffmann Rózsát idézi (én 25 éves lehettem). Az alkotás, halistennek azóta is elfeledve látható egy második emeleti folyosón.

életem jelenleg

A múltkorjában azt a hasonlatot elevenítettem fel, amivel még a gyerekek óvodáskorában érzett frusztrációmat próbáltam kifejezni. Avagy olyanok a napjaim, mintha egy szál cirkuszi lovaglóostorral egy zsáknyi bolhát próbálnék időre átterelni az M7-en egy augusztusi péntek délután, menetiránnyal szemben, Tárnok és Érd között.

November

Szegény hónap, ezt senki sem szereti. Decemberben van mit várni legalább (meg akkor már sokszor jó hideg is van), szegény november, nekem sem a kedvencem. Az eleje még jó volt, a sok színes levéllel, aztán jött a sok eső, a levelek megfonnyadtak, megszottyadtak, és csúszós-síkos massza lett belőlük az út szélén, még félek is, mikor esem el rajtuk.
November végére már igazán minden bajom lett. Kedden olyan fáradtnak éreztem magam, hogy két órán át szedtem össze magam, hogy hamarabb lelépjek. Aztán hazajöttem, eldőltem a kanapén, és kis megszakításokkal másnap reggelig aludtam.
És azóta is ilyen gyámoltalan vagyok. Felállok, kicsit csinálok valamit, aztán kanapé (de legalább már nem alszom 16 órákat). Gyűrjük a felvételi feladatsorokat, az eredmény tele bosszantóbbnál bosszantóbb hibákkal (oszlop helyett sorban kitölteni az megoldásokat pl, és rögtön ugrik hat pont - mit mondhatnék erre?). Nagy nehezen nyílt napra regisztrált helyet lemondani meccs miatt, mint kiderült, értelmetlenül - M be se állt. Egy másik ilyen alkalom két hét múlva esedékes. De akkor legalább már nem november lesz.

Sztahanov-e vagyok?

A múltkor a főnököm leszögezte, hogy ő nem pénzért dolgozik. Belülről beharaptam az arcom, hogy ne vágjam rá, hogy én viszont igen és nem bánnám, ha bizonyos büdzsék emelkednének, mert különben magamra sütöm a 'pénzsóvár' billogot, ami remek kezdetül szolgálna egyéb súlyos jellemhibáim kikristályosodásának.

Hideg van

Kiteszik, de nem látható. Két-három kattintás és egy pdf letöltése után lesz látható az időpont.

A Hoth bolygón - folyt

Annyira bepörögtem azon, hogy /majdnem lekéstem/teljesen lekéstem a nyílt napokat és óralátogatásokat, hogy olyan iskolába is regisztráltam és bejelentkeztem óralátogatásra, ahová M. nem is akar menni.

A kibelezett tauntaun

Han Solo nem volt a szavak embere, de amikor felvágta az éppen elpusztult tauntaun hasát, sokak érzését fogalmazta meg: "Azt gondoltam, hogy büdös lesz. De azt nem, hogy ennyire".

wanna live like common people

Nem, feleltem, nem, nem viszek munkát a szabadságomra, most kivételesen nem.

Légy ostoba! A szép szabadság

meghalt Vekerdy Tamás, ütött meg a hír. Az utolsó volt, aki mondott valamit a szabadságról és - értelmezésem szerint legalábbis -, arról, hogy csak így, csak szabadon lehet teljes, emberhez méltó életet élni.

és még csak szeptember van

Továbbtanulás: indul!

Múlt héten elkezdődött az év egyik nagy projektje: elmentünk az első iskolai tájékoztatóra M-val, történetesen abba az iskolába, ahová apukám járt (az épület már más). Két dolog döbbentett meg: egyrészt az irgalmatlan tömeg (jó tíz perccel a kezdés előtt érkeztünk, és már vastagon nem fértünk be a tornaterembe), másrészt az, hogy milyen gátlástanul tesznek megjegyzéseket felnőtt emberek kamasz gyerekekre. 

A válasz, amire semmi sem számított

- És van már pajtid az edzésen, B?
- Nincs anya. De nem is kell. Anélkül is szeretek oda járni.

Vénasszonyok

...nyara ez már, és amint leparkoltunk a Velencei-tónál, egy értelmezhetetlen ruhadarabot viselő idős úrra lettem először figyelmes; nevezett ruhadarabot talán rövidnadrágos, ujjatlan kezeslábasnak mondanám, egybeszabott, fehér dressz volt, a birkózók mezére emlékeztett leginkább. A hátán egy jókora felirat hirdette: MTK Evezés. Egy gyönyörű, karcsú hajó feszített az öreg Opel tetején, az evezők lapátjait nemzeti színűre festették.

Aztán amikor készültünk vízre szállni, jött két idősebb angol hölgy; először az egyik vetkőzött fürdőruhára, és úszott egyet a jóindulattal is csak húszfokos vízben, aztán a másik, tekintélyes elszántságról és nem utolsósorban izomzatról téve tanúbizonyságot.

És a víz közepén már láttunk két kis halászcsónakot, amelyek a szívemnek oly kedves sufnituningot egyesítették az elképesztő lazasággal, ugyanis egy-egy napernyő volt rájuk szerelve.

Emberesen le is égtünk, mire eleveztünk Gárdonyig meg vissza. Rengeteg volt a biciklis, és úgy örültem, hogy míg ők tekernek (szegények), addig engem vár a menő hajóm. Lángost ettünk (de szívesebben kértem volna a lángosos bácsi tojásos lecsójából), néztük a szörfiskolásokat, visszafelé pedig már a bója előtt elkapott valami rossz szél, gyötrelem volt kievezni is.

A vénasszonyok nyara végül is a maga melegével, a menő nyugdíjasaival nem mutatott rossz perspektívát - nem tudnám megmondtani, mikor éreztem magam ilyen jól, mint amikor csak a víz locsog az evező alatt, és a kócsag röppen a távolban.

Scire nefas (meg a többi)

Ha nekem valaki tavaly ilyenkor azt mondja, hogy még idén ősszel is selejtezünk, szortírozunk, pincébe pakoljuk a 15 év alatt felgyűlt cuccainkat,
hát én
fejhangon sikoltozva mentem volna Dunának.

Magistra vitae

Megrázta vad haját a nyár, sikítva elszaladt

Ez már a kicsit ősz

még nyár volt, amikor elindultam csütörtökön, zárás után rohantam a pályaudvarra, elértem a vonatot, és a műbőr ülésbe begyógyulva éreztem, ahogy cseppekben szalad le a verejték az oldalamon. A nagy piros hátizsákra felcsatoltam egy fotóstáskát is, nem tudom, melyiknél akadtam fel a kocsi ajtaján, majdnem hasra estem amúgy is a hosszú szoknyámban, az utánam felszálló akasztott ki. Egy négyesbe kaptam helyjegyet, nagydarab szőke lányok ültek a másik három ülésen, talán skandinávok voltak, talán hollandok. A folyosó másik oldalára ültem le, fekete lány telepedett le mellém, aztán átdülöngélt öt-hat spicces spanyol, kezükben sörösdoboz. Tele volt a vonat, talán fesztivál volt még valahol, csavarjuk ki a nyárból, amit lehet.

Már szürkült, amikor leszálltam, és beültem az autóba, aztán amikor letértünk a sztrádáról, mintha a semmibe mentünk volna, néptelen városokon át, sehol egy lelket nem lehetett látni, csak mentünk és mentünk hegynek fölfelé, amíg az út is elfogyott. 

Másnap reggel birkabégetésre keltünk, és minden csupa zöld volt, a magas feszültségű vezetékre azt hittem, a sífelvonó drótpályája. 

A kisvárosban nem kellett soká keresgélni, találtunk persze a nézőtéren ismerőst. Nem vagyok valami érzelgős alkat, de amikor - számomra váratlanul - megszólalt a himnusz, és az én gyerekemnek is szólt, nehéz szavakba önteni, mit éreztem. És olyan volt az a pár nap, mint egy üveggolyó, vagy mint egy hógömb, háttérben a nagy hegycsúcsokkal - eltettem én is úgy, amint B-nak tanácsoltam: tegye el emlékbe azt, ahogy állunk a langymeleg Balatonban a tök sötétben, és nézzük a fejünk fölé fellőtt tűzijáték-petárdákat.

És mire visszaértünk Balatonra, ősz lett kicsit: hullottak a levelek a fákról, de még kicsi és kemény az alma. Lett négy fürt szőlő is, és beköltözött már a konyhába egy egér (remélem, sikerül megfogni, vagy kiköltözik). A víz hideg volt már tegnap délután, a fejemet sem dugtam bele a Balatonba, még nyitva a lángosos, de már nem kellett órákig sorban állni. A kishattyúk egyedül úszkálnak, nem fér el a spájzban a polcon a baracklekvár és a sok befőtt, a fehér kiscicákból növendék macskák lettek. Már nem ettek meg a szúnyogok a vízparton, amint a hullámok locskolását hallgattam, és a minden lébe kanál horgász bácsi monológját. Búcsúzóul még vettem négy kiló barackot a harcias bajuszkájú barackos nénitől (öt évvel idősebb csak nálam); ki tudja, mikor jutunk le legközelebb.

Jámbor óhaj a palánk mellől

Bárcsak sikerülne felfognom, mi is az az elzárás!

Ezt tenném el télire

Fent cikáznak a fecskék
A cirmos macska a lábtörlőn alszik
Áthallatszik egy tyúk kárálása
Neszeznek felettem a vadszőlő levelei
Melegszik előttem a szóda
Tíz kiló barack puhul a dobozban
Nem kell sietnem éppen sehova.

siker

Nem adtam fel a reményt, hogy a közelben sikerül ügyes kozmetikust találnom. Miután a múltkor egy éltes asszony maszkírozott szovjet pártfőtitkárrá, gondoltam, adok esélyt a fiataloknak,

Mission impossible

Ma M-val vásároltunk neki egy s mást, és mivel szükség mutatkozik fehér ünneplő blúzra is, végignéztem több üzletet is. Már akkor is tudatában voltam, milyen kivételes szerencse ért, amikor a hozzánk közel eső egyik boltban több éve találtam egy könnyű anyagú, ízléses szabású (felnőttben én is felvenném), nem fodrokkal-zsabókkal összecsicsázott, nem fojtogatóan felül záródó, ráadásul felhajtható ujjú blúzocskát. De sajnos idénre egyértelműen kicsi lett, próbáltam helyette nézni tehát valamit.

Biztos van valami mélyebb értelme

Ezek a mai fiatalok

Időről időre szoktak lenni gyakornokok nálunk, ami nagyjából úgy néz ki, hogy jönnek a lányok-nők (mindegyik gyakornokunk nőnemű volt eddig), és harmatos szemmel bizonygatják, hogy életükálma, és csakisezállhozzájukközel, és sosegondoltákvolna. És én el is hiszem mindezt, egyrészt mert ez a munka nekem is életem álma volt, másrészt mert tényleg látom a szemükön, hogy amikor bejönnek az irodába, ahol csak a falra tapadva lehet elmenni az íróasztalok mögött, hogy tényleg nem gondolták volna. De azért persze bepréselődünk, a főnököm elregéli-dörmögi-duruzsolja a miastájszot, aztán a harmatos szemű illetőt általában megkapom én.

a szezon kérdése

É: (40-50 év): Olyan nehéz egyenesen haladni a SUP-pal, csak forgok össze-vissza.

nyaralós

É: Ne vágd már hozzá úgy a labdát a húgódhoz!
M: Nem vágom hozzá! Csak passzolom!
É: De neki ez nagyon erős, nem tudja elkapni! Még kicsi!
M: Te vagy a kicsi!
B: Anya nem is kicsi, M! Nem is kicsi! Több mint négyszer idősebb nálam!


***
Amúgy meg dől belőlem az anyai aggodalom, nem bírom, ha betegek, vagy félbetegek, nem.

púp a hátamon

Tavasz táján történhetett, hogy beköltözött hozzám egy púp. Egy púpocska. Az oldalamat nézte ki magának, a hátam szélét, a lapockám alatt. Soha nem tudtam megvizsgálni, csak tükörből nézegettem. Takaros egy púp volt, mondjuk akkora, mint azok a régi gólyórágók.

Dilemma a drogériában

Erre nem lesz jó emlékezni

ezt nem láttam jönni

M.-t ma elhoztuk az edzőtáborból. Az első tíz percben beszámolt róla, így szobatarsaval naponta gatyat mostak (“te nem tudod elképzelni, milyen edzés után, lezuhanyozva visszavenni a használt alsógatyát, anya”), és hogy nem tudja kiverni a fejéből Whitney Houstontól az I Wanna Dance with Somebody c számát.
Update: a mezeit is mosta!

Mindennapi kérdéseim

Megvetheti-e egy csiga a lábát?
Lehet-e egy fókával farkasszemet nézni?
Egy afrikai családban az eltévelyedett fiú lehet-e a fekete bárány?
Állhat-e csupa nőből a legénység?
Egy tűzoltónak éghet-e a keze alatt a munka?
Felkelhet-e bal lábbal egy hadirokkant?
Növeszthet-e új hajszálakat a csalán?
Ugrathatják-e egymást az ejtőernyősök?

[megtörtént eset mind]

Időközben

véget ért a tanév is, és mindkét gyerek igen szép bizonyítványokkal zárta. B-nak két négyese lett, matekból és környezetből "(nem tudtam németül, hogy van északkelet, anya"), M-nak a lényeges tárgyak közül fizikából és matekból lett négyese - azt már korábban nyomatékosan elmondtam mindkettőjüknek, hogy magatartás, szorgalom jegy nem érdekel, valamint hidegen hagy az ének-rajz-torna-erkölcstan-technika kombó is. Emellett még bekúszott egy dicséret történelemből is.

Ne a tükröd átkozd, ha a képed ferde

Van egy munkatársam. Megjelenése harmonikus, termete arányos. Nem szeretek közel menni hozzá, mert ha mellette állok, hirtelen óriásinak, esetlennek debellának érzem magam, hatalmas combokkal, óriási hassal, olyan vagyok, mint a Godzilla maga,

Non scholae

Elég ügyetlen a mozgásom, és ez gyerekkoromban sem volt más. Én voltam az az x lábú gyerek, aki rendszerint ha nem is az utolsónak, de az utolsók között kel el a csapatválasztós játékokban. Értelemszerűen a partizánozás sem volt kivétel, márpedig sokat kidobósoztunk, volt, hogy egész tornaórán.
A fiúk helyzeti előnyben voltak persze, erősebbek is voltak, az egyik osztálytársam, A pedig nagy focirajongó volt, a Fradiban alsósként játszott is, nagyon ügyesen bánt a labdával. A lányok közül N volt ügyes tornászként elkönyvelve, hosszú kezű-lábú gyerek volt, ma már úgy látom, igazi atlétaalkat, és tényleg ügyesen ugrott és jól is futott, de a darabos mozgásán azért sokat nevettünk is.

rejtett képességeim

Májusban leraktam a facsempét a teraszra, és lepácoltam. A hétvégén lemázoltam a villanyóraszekrényt, és mivel meg vagyok elégedve az eredménnyel, lefestek még pár nyílászárót.
Szerintem ki tudnám tanulni a vízvezetékszerelést is.

Szülői szégyen

Nem szeretem ezt az e-naplót, valahogy olyan béna, képtelenség, hogy ne lehetett volna rendesen megcsinálni. Kiugrik az alkalmazás, B. osztályfőnöke szerint mindig számítógépen kell nézni, az app nem megbízható (wtf??), és általános tapasztalat, hogy csak a felvillanó ablakocskát látom, aztán eltűnik az értesítés valahová, és percekig túrhatom a telefont utána. Amit néha megteszek, néha nem.

Egy esős hónap végén

Ahogy egy kosaras anyuka rámutatott, mióta hazajöttünk Groningenből húsvét után, folyamatosan esik. Engem amúgy nem zavar, gyönyörű zöld minden, és csak nő és nő, és kicsit Hollandiába, kicsit meg Angliába képzelem magam. Csak azt remélem, hogy ha elmúlik ez a jó hűvös, akkor se lesz rögtön harminc fok - a kedvenc évszakom a május, a megbúvó fázós kis melegeivel.

Egyébként meg itt a tanév vége meg a nagydolgozatok, állandóan matekozom, fizikázom, meg néha átveszem a kémiát. Na, ki tudná kapásból megmondani, hogy kell kiszámolni egy deltoid területét? És egy rombusz alapú egyenes hasáb felszínét? Muhahahaha.

sajnos

nem hiszek az isteni igazságszolgáltatásban
a 'mindenki azt kapja, amit megérdemel' elvben
a 'végén mindig úgy alakul, ahogy az a legjobb' elképzelésben.

pedig mennyivel könnyebb lenne.

Van abban

...valami borzongató, amikor az ember gyereke elkezd külön utakon járni.

nem bug, feature

Tudatosítanom kellene magamban, hogy a nincs időm, meg túl sok a dolgom érzés sose fog megváltozni, kész, egyszerűen állandóan túlvállalom magam, mindenféle remek terveim vannak, vagy ha épp nincsenek, kitalálok egy csomó jó kis csinálnivalót, reménytelenül 19. századi alkat vagyok ezzel a folytonos cselekvésvággyal, ezvan.

Anyák napi támogatás

Ma, ezen a teljesen átlagos kedden a szokásos feladat elé állított az élet: egyszerre, mintegy félórás eltéréssel kezdődött M. szülői értekezlete (a továbbtanulás témáját is érinti már) és B. év végi gitárkoncertje. Értelemszerűen mindkettőn anyai kötelességem megjelenni.

Generation gap

- Hétágra süt a nap! Mit csinálsz te idebent, kisfiam?

A munka ünnepe

Egy csomó mindenre nem emlékszem már, de a szorongásra igen: arra, ahogy kirajzolódott előttem a tavasz, és kétségbeestem, aztán képzeletben lehajtottam a képzeletbeli sisakom képzeletbeli rostélyát, és azt mondtam: ha ezt a pályát kell teljesítenem, akkor ezt a pályát fogom teljesíteni.
Megadott időre, természetesen.
Úgyhogy volt két leadásom, közben a havi munkát meghaladó különmunkám, közben húsvétkor egy hollandiai kiruccanás, háromhetente vidéki fordulók. És igen, teljesítettem a pályát, időre, ahogy kell.
Csak elfáradtam közben, valahogy csontig hatolóan, mélyen.
Úgyhogy örültem nagyon a május elsejének,
Reggel felkeltünk, elmentünk kirándulni, ami a tervezettnél rövidebbre sikerült, mert elhagytam a polárfelsőm (zsebben bankkártya, ahogy kell), de egy jótét lélek megtalálta, csak össze kellett futni vele az erdőben, hogy vissza is tudja adni.
Aztán, immár polárostul itthon megebédeltünk (mert előző nap megfőztem), utána leraktam az erkély faborítását (előző nap elkezdtem), kikérdeztem a hőtan alapfogalmait, és átmentem a szomszéd nénihez kölcsönkérni egy palacsintasütőt, mert prezentálnom kellett másnapra 50+palacsintát a csapatnak (a tészta egy részét előző nap bekevertem). Míg a sportbarátok meccset néztek (mindhárom gólról lemaradtam), kisütöttem a palacsintákat, illetve kevertem be pótlólag még tésztát, és be is töltöttem a palacsináták kétharmadát (az ehhez szükséges két adag álnutellát korábban beszereztem). Fél egy körül lettem kész, ekkor minden mindegy alapon kikapartam a nutellásüvegekből a maradékot. Még olvastam egy kicsit, aztán elaludtam a könyvön.
Várom a hétvégét.
Csak azt nem értem, miért.

Hitéleti lecke lányoknak

- Nézd, anya, nézd!
- Iigen?
- Nézd csak, mi van kiírva a templomra: dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
- Látom, cicukám.
- De anya...
- Igen?
- Itt nincs egy nő se. Csupa férfi. Meg a Szentlélek. De fogadjunk, hogy az se nő!
- Hát nemigen...
- És akkor? Hol vannak a nők? Hol van Mária? Neki nem jár dicsőség?
- Ööö...
- Miért nem? Ha nincs Mária, nincs Jesszus!

Történelmi lecke lányoknak

Tegnap a legnagyobb trappban adódott egy szabad félórám.
Hazafelé Az iskola felé menet elkezdtem végigkérdezni az utamba kerülő kozmetikusokat a kozmetikákban, beeshetnék-e hirtelenjében egy szempillafestésre.
Csodák csodája, a második helyen épp lemondta a kedves idősödő szőke kozmetikus vendége az időpontot, üljek csak be.
Beülök.
Mondom, hogy szempillafestést kérek, esetleg ha belefér, szemöldökigazítást is.
Rábeszél a szemöldökfestésre.
Beleegyezem.
Felteszi.
Lemossa.
Kinyitom a szemem.
A kozmetika tükréből Leonyid Iljics Brezsnyev néz vissza rám.

Az a huszonharmadik

Jön velem szembe.
Ömlik rá a fejemre.
Csurog bele a szemebe, folyik rajtam végig.
A női lét követelményei.

Hogy a női tulajdonságok legfontosabbja, az az elegancia. Illetve más szerint a méltóság. Illetve más szerint a finom, visszafogott modor,
Hogy a női energiák. A női életpályák. A női visszafogottság. A női bevonzás. A női anyámkínja.

Úgy szeretném hinni, hogy ha történetesen az a huszonharmadik párom mégis xy-ból állna, akkor is ugyanilyen okos vagy oktalan, szép vagy csúnya, gonosz vagy jellemes lennék. Nem lennének mások az energiáim, a vonzerőm, az életpályám, a visszafogottságom, a humorom, az eszem, a szívem, a lelkem, a karakterem.

Merthogy a többi 22 kromoszómapárom éppen ugyanolyan maradna.

Üdvözölném továbbá, ha kevesebb követelményt állítanánk a nők meg a férfiak elé. Helyette kezelhetnénk őket egységesen embernek is.

Lehettem volna valaki más, de más az valaki más lett

Amikor az ember választ valamit, minden másról egyben le is mond, és talán a fejem fölött lebegő életközepi válság miatt mintha mostanában jobban észrevenném, mi minden _nem lettem.

Nőnap

Délután négy órára jár, benyitok az iskola kapuján. Régi iskolaépület ez, a fa kapuszárny nehéz, ormótlan, nehezen hajtom csak be, aztán nekiiromadom fel a lépcsőn, az üvegajtó és azon túl, a porta felé.

Illetve nekiiramodnék.

Mögöttes

Vajon milyen üzenetértéke lehet annak, hogy a tornaklub (a fiam csak mami-tornának hívja, jogosan) nőnap alkalmából bokszos edzéseket tart?

oda és vissza

Szóval útban a szóban forgó város felé megálltunk egy számomra igen kedves cukrászdában, ahol promóció keretében minden forró ital mellé adnak egy szem macaront. Ültem a vájdlingnyi kávém fölött, néztem ki a hideg napsütésbe, és megállapítottam, hogy az élet szép. És azt is megállapítottam, hogy azon a helyen az átlagosnál gyakrabban jutok erre a megállapításra,

Visszafelé pedig bementünk Balatonra, végigmentem a sötét házon, és a kétharmadánál láttam, hogy baj van, sitt hevert mindenütt. És lám: az ajtófélfa mellett takaros egerlyuk nyílt, pont, mint egy rajzfilmben, már csak Jerry egér hiányzott előle. A konyhában irtó nagy felfordulás fogadott, és lelkesen összeszart konyhapult. Kint néztem a még szomorú kertet, a fű között a nagy darab hungarocelleket (a bácsi, aki a fuvet nyírja, derekasan felaprított egy tábkát a kistraktorával, de gondolom nem látta, a szódásüveg szemüvege alig ér valamit), és azt éreztem, ezt már nem tudom csinálni, kinyúvadok így is, így is, így is.

Az én lányom

- Jaj, az A-éknak nagyon tetszik a lakásuk!
- Igen? Mi tetszik olyan nagyon benne?
- Hát az, hogy a ház tetején van... meg hogy olyan otthonos. Mindenhol olyan kellemes kupi van.

Az utolsó mohikán

A hétvégét egy nyugat-magyarországi városban, annak egyik iskolájában töltöttük. A földszinti folyosón, útban a mosdó felé láttam a falakra feltett Akikre büszkék vagyunk tablókat. Odafele menet csak futtában pillantottam rájuk, visszafelé már kényelmesen nézhettem végig a legutóbbi évek kis iskolai büszkeségeit.
És a sok Máté, Anna, Bence, Kata, Milán, Felícia, Csenge, Bálint és Dávid között ott állt az egyetlen, a megkülönböztethető, az azonnal megjegyezhető nevű kisgyerek:
Kovács János. 

nyomot hagyni

A felújítás kétségkívül jellegzetes mozzanata volt, amikor hanyag eleganciával nekidőltem a két hónaps pulóveremben a frissen mázolt ajtónak.

Mert nálunk így megy ez

- Áhhh.... itt esélytelen parkolóhelyet találni.... menjetek be, majd valahol félreállunk. Na, addig lehúzódom, hogy ki tudjatok szállni... Itt jó lesz.
- Figyelj, anya! Gyere! Kiugrási kísérlet!
- Remélem, jobban fog menni, mint Kállaynak 44-ben, kisfiam.

Mindennapi. Semmi különös

Késésben vagyok, kapkodok, indulok, sálam a nyakam köré sikerítem, sapkám a fejembe nyomom. Kulcs, belépőkártya, kesztyű? Kesztyű nincs meg, kártya-kulcs megvan, az idő szorít, elindulok, hitegetem magam, hogy nincs is olyan hideg, kibírom, kibírom.

Sunt lacrima rerum

Jó lenne írni valami érdekesről, de a napjaim a kiszámítható kategóriából lassan átcsúsznak a halál unalmasba. Mondjuk már nem járunk bútorboltba, csak barkácsáruházakba, de még mindig csak pakolok, dobozba be, dobozból ki. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy ebben a szezonban nem volt a lábamon korcsolya, és ha így megy tovább, nem is lesz.

Félév előtt

A lányom minden tantárgyból jelesre áll. Egyet kivéve. Abból valószínűleg hármast kap.

Irigylem a problémáját

Nem érzem magam átokvertének, de elő-előfordul, hogy valakinek a gondjait hallgatva úgy érzem, igenis, irigylem a problémáját. De senkiét sem annyira, mint akit megszólít az imént az FB-oldalamra bekúszott hirdetés, és élete aktuális gondját fogalmazza meg ekképpen:

Unod a tucat-légfrissítók kommersz illatát? 

B. és a barkács

- Anya, nézd, milyen szépet csináltam!
- Muti! Hú, tényleg nagyon klassz, B!
- Ugye? Még be kell fejeznem. Ki kell vágni. Kellene hozzá egy izé... egy flex.
- Egy flex?
- Igen, egy flex. Apának van, szeretném használni.
- De cicu, biztos, hogy flexre gondolsz? Egyrészt nincs olyan itthon, másrészt ha lenne, sem adnám a kezedbe tízévesen.
- De apának van! Várj, anya...! Lehet, hogy mégsem flex...? Megvan, mi az: sniccer!

Mi a luxus, és mi nem

A francia kultúra valahogy kimaradt az életemből, és kicsit gyanakodva szemlélem mióta kivágtak a világirodalom-vizsgáról, mert nem olvastam el a Thibault-családot. Az valahogy mindig sokat segít, ha valamennyire, mégoly minimális szinten is, de foglalkoztam a nyelvvel, és a franciához soha nem volt kedvem. És most olvastam egy francia regényt, hát nem is a cselekmény fogott meg benne, mert az elég soványka, hanem attól képedtem el, ahogy a szerző a francia mindennapokat ábrázolja. Ennek fényében immár az is egyértelmű lett, miért Franciaországban tört ki a forradalom mindig, és mit is jelent a burzsuj szó; komolyan, el nem tudom képzelni, hogy valakit lenéznek azért, mert száraztésztát vesz, és nem borjút, meg bárányt, meg mindenféle tengeri puhatestűt eszik feszt. De valahogy nem tudtam komolyan venni a történetet, ahol ilyen nevei vannak a szereplőknek,mint Solange meg Olympe, és egy testvérpárt képesek galambnak nevezni (különböző nyelveken). Gad Elmaleh egy kicsit enyhített a dolgon, de azt hiszem, egyszerűen nem vagyunk egymásnak valók, a francia meg én.
És az említett könyvön kívül még egyet olvastam az utóbbi időben, ami azért nagy szám, mert az olvasmányaimról szinte sosem én döntök, de ezeket a könyveket magánemberként, saját örömömre olvastam, és nagyon gondolatébresztőnek bizonyult mindkettő. Ez egy német szerző műve (vagy magyar vagy angol nyelvű könyveket olvasok amúgy). És arra a felismerésre utottam, hogy nekem ez a luxus: a két lakás között, fülig a rumli felszámolásában saját élvezetre olvasni, és pakolás közben mrengeni az olvasottakon. 

Újévi elhatározásaim

Kiveszem a szabadságaimat.
Nem mismásolom el a hasizomgyakorlatokat.
Belefogyok a barna nadrágomba.
Eljárok úszni.
Tizenakárhány év után sínre teszem az úgynevezett karrieremet.
Használni kezdem a bőrfiatalító krémet.
Vállalva a rizikót, hogy hülyének néznek, felteszem a kérdéseimet.
Elmegyek tüdőszűrésre.
Elmegyek bőrgyógyászhoz.
Utánajárok, miért vastagabb a jobb lábam, mint a bal.
Rendszeresen kiszedetem a szemöldökömet.
Megtanulok körmöt lakkozni.
Kedves leszek a kutyá(k)hoz.