Szegény hónap, ezt senki sem szereti. Decemberben van mit várni legalább (meg akkor már sokszor jó hideg is van), szegény november, nekem sem a kedvencem. Az eleje még jó volt, a sok színes levéllel, aztán jött a sok eső, a levelek megfonnyadtak, megszottyadtak, és csúszós-síkos massza lett belőlük az út szélén, még félek is, mikor esem el rajtuk.
November végére már igazán minden bajom lett. Kedden olyan fáradtnak éreztem magam, hogy két órán át szedtem össze magam, hogy hamarabb lelépjek. Aztán hazajöttem, eldőltem a kanapén, és kis megszakításokkal másnap reggelig aludtam.
És azóta is ilyen gyámoltalan vagyok. Felállok, kicsit csinálok valamit, aztán kanapé (de legalább már nem alszom 16 órákat). Gyűrjük a felvételi feladatsorokat, az eredmény tele bosszantóbbnál bosszantóbb hibákkal (oszlop helyett sorban kitölteni az megoldásokat pl, és rögtön ugrik hat pont - mit mondhatnék erre?). Nagy nehezen nyílt napra regisztrált helyet lemondani meccs miatt, mint kiderült, értelmetlenül - M be se állt. Egy másik ilyen alkalom két hét múlva esedékes. De akkor legalább már nem november lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése