Aztán amikor készültünk vízre szállni, jött két idősebb angol hölgy; először az egyik vetkőzött fürdőruhára, és úszott egyet a jóindulattal is csak húszfokos vízben, aztán a másik, tekintélyes elszántságról és nem utolsósorban izomzatról téve tanúbizonyságot.

És a víz közepén már láttunk két kis halászcsónakot, amelyek a szívemnek oly kedves sufnituningot egyesítették az elképesztő lazasággal, ugyanis egy-egy napernyő volt rájuk szerelve.
Emberesen le is égtünk, mire eleveztünk Gárdonyig meg vissza. Rengeteg volt a biciklis, és úgy örültem, hogy míg ők tekernek (szegények), addig engem vár a menő hajóm. Lángost ettünk (de szívesebben kértem volna a lángosos bácsi tojásos lecsójából), néztük a szörfiskolásokat, visszafelé pedig már a bója előtt elkapott valami rossz szél, gyötrelem volt kievezni is.
A vénasszonyok nyara végül is a maga melegével, a menő nyugdíjasaival nem mutatott rossz perspektívát - nem tudnám megmondtani, mikor éreztem magam ilyen jól, mint amikor csak a víz locsog az evező alatt, és a kócsag röppen a távolban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése