Most, hogy a jég elolvadt,

és a jégpályák is bezárnak, énnekem különös öröm önti el a szívemet a vizes vb miatt, minden egyes alkalommal például, amikor látom a Duna-parton éktelenkedő álló egykori Dagály fürdőt Duna arénát, ami bizonyára készen van, bár néhány napja még ezt a képet lőttem róla,

és nagyon örülök, mert ahogy az olimpia pártolói mondták, attól fognak a gyerekek sokat sportolni, ha Magyarországon van egy világverseny, és ha olimpia nem is, de itt lesz nekünk ez a vizes vb, és én ugyan nem vagyok már gyerek, de talán ezért szeretek úszni is, illetve csak szeretnék, mert a vizes vb-n kívül már csak annak örülnék nagyon, ha lenne egy nyomorult nyitva tartó uszoda a környéken, mert sajnos a vizes vb miatt az összeset felújítják egy időben, még szerencse, hogy a megértésemet köszönik.

Osztályon felüli elmeosztály

A belvárosban a hétvégén lomtalanítás lesz, így aztán úgy a József Attila utcától délre elég eklektikus volt az utcakép. Lomkupacok, mellettük ócska székeken ülő, meghatározhatatlan korú emberek, CEU-s egyetemisták, saját lábukon álló fiatalemberek, magazin-divatlányok, brit bulituristák.

Az Akadémia utcán bringáztam a Kossuth tér felé, amikor elém kanyarodott két jó középkorú biciklista. Kicsit kócosak voltak, kicsit leharcoltak, olyanok, akiknek van otthon lyukacsos atlétájuk. Kicsit kacsáztak, néztek jobbra-balra, van-e ígéretes lomkupac valamelyik oldalon a járdán - mire hangos dudálással  kivágódott mögöttünk egy fekete autó. A feltehetően állami autóban egy ápolt, őszes fürtű úr ült, télikabátban. Amint dagadt gázzal elrongyolt mellettem és a két férfi mellett, még láttam, amint tele szájjal ordít és őrjöngve mutogat felénk az ablakon kifelé.

Ismerd meg hazádat! / Pompásan buszozunk

Tegnap Békásmegyer egyik végében tartottunk expedíciós terepbejárást busszal, ma a másikban hévvel. Holnap a Rómaira megyünk (busszal). Kár, hogy Marci nem tájfut. (és ezúton köszönjük a sportegyletnek a remek lehetőséget, miként ők is örvendtek a "példamutató szülői kezdeményezésnek", miszerint mindenki fuvarozza a más gyerekét. Szerintem jobb lett volna, ha nincs rá szükség.)

Logikusék

É: - Jaj, jaj, na... nem. Nem érem el. Hol a sámli?
B: Marci hátha eléri.
É: Tényleg. Marcikám, vedd le nekem azt az izét a polc végéből légy szíves.
M: Azt?
É: Azt.
M: Tessék.
É: Köszönöm, nagyon köszönöm.
B: Marci lesz anya sámlija!
M: Azért nem állhatsz rám, anya.

varázsige

Egyetlen egyszerű mondatot kell mondanom, ha azt szeretném, hogy Bori békésen, belefeledkezve órákig legózzon,
Ezt:
- Borikám, szeretnék kiporszívózni, légy szíves, pakold el a legót a szőnyegről!

Csöpi

Csöpit egy esős vasárnap délután láttam meg, tömzsi teste egykedvűen - vagy elégedetten? nem tudtam megállapítani - pihent az ágyás szélénél. Csütörtökön láttam legközelebb, addig alig mozdult a helyéről. Ekkor határoztam el, hogy hazaviszem.

én úgy vagyok a városommal

Jön az ember haza, orrában még a tengerszag, hajában a szélfútta só, és várja a csomagját a reptéren. Meg rajta kívül még kismillió ember, az összes csomagszállító tele, két-három gépet is ráengednek egyre, a Koppenhágából érkező nagykabátosok vegyülnek a Rómából jövő mokaszinosokkal. A női vécé ajtaja előtt kígyózik a sor. Nyilván kell erre még az olimpia, mint egy falat kenyér.

****

Áll az ember a zebrán, megsuhintja az átsuhanó taxi szele, aztán lekocog a parkolóhoz, nézi a hirtelen térdig érő füvet, a belőle méter magasra megnyúlt disznóparéjjal meg a többi giz-gazzal a járda szélén, a kiszáradt fák csontvázait, belőve a rézsű fölé. Az imitt-amott magról és magukról kinőtt fákat nézi, a csenevész bodzabokrokat, az egész szomorú és igénytelen gaztengert, amit még lenyírni sem jut eszébe senkinek.

****

És olvassa aztán az egyszeri ember, hogy a főpolgármester, aki először vissza akarja szorítani a várost  CO2-vel telelihegő biciklistákat, 1200 fát akar kivágni a Római-parton, hogy jól mobilgátat építsenek az utolsó fővárosi természetes Duna-parton. Én nem tudom, van-e ott 1200 fa összesen, és még ha telepítenek is ugyanennyit, hát mikor lesznek abból valódi, át nem érhető valódi fák, nem holmi fogpiszkálók, és hova lesz a Rómainak az a fésületlen szépsége, amiért ezrek szaladnak ki a Duna-partra, ha egy kicsit is kisüt a nap.

Természetfilm

Csodálatra méltó az a kényelmes, kizökkenthetetlen elegancia, az a kibillenthetetlenül kényelmes, belső békéről tanúskodó lustaság, a macskafélékre jellemző független időbeosztás, amely a gyerekeket jellemzik hétköznaponként reggel hét óra és 3/4 nyolc között.

a múlt csütörtök főnévi igenevekben

reggel fél hétkor megkapni a kérdést, mikor fogad a gyerekszemész.
válaszolni félálomban, hogy október 24-én.
értesülni arról, hogy az edző éjjel küldött levelében érdeklődik, hogyan intézzük el a sportorvost, mert az egyesülethez hétvégén megy utoljára, és negatív szemészeti lelet nélkül nem ad igazolást.
még kásás hangon közölni, hogy az sztk-s sportorvoshoz bejutni még tovább tart, mint a gyerekszemészhez.
délelőtt végigtúrni az internetet kerületi magán szemészeti rendelők után.
végigtelefonálni őket.
nem kapni egyikhez sem időpontot a következő két napra, vagy akihez igen, ahhoz azonnal kellene indulni - Marci szabadidős iskolai programon, az osztályfőnök szerint kb 4-re érnek vissza.
végigtelefonálni az optikai szalonokat, van-e időpont a következő két napra.
nincs.
felhívni az edzőt, elfogad-e optometristától igazolást a sportorvos.
nem.
felhívni az sztk-t.
felhívni a kerületi, lakótelepi sztk-t.
miután a munkaidő jelentős részében telefonáltam, arcomon könnyed mosollyal lelépni korábban és elrongyolni haza.
letéve a bringát konstatálni, hogy legalább 10 perc kiszabadítani az autót a garázsból.
elrongyolni az iskolába gyalog.
várni Marci osztályára negyedórát.
gyűjtőjegyet venni.
elbumlizni a lakótelepi sztk-hoz.
teljes megrökönyödésemre azonnal szólíttatni.
tízperces vizsgálat után a negatív lelettel a kézben boldogan távozni.
hazabumlizni.

péntek reggel értesülni arról, hogy a sportorvoshoz nincs hétvégére időpont, a következőre majd, talán, ha szerencsénk lesz...

A vízimajom-elmélet élő bizonyítéka vagyok

Legózás közben

Tavasz

Ma abban a pár órában, amíg még és már nem szakadt az eső, a PIM helyett végül a Füvészkertben kötöttünk ki, nem függetlenül a ritka növények palántavásárától. Mivel az idei palántanevelésem kiugróan jól sikerült, ezért csak két tő egérdinnyével, egy tő földicseresznyével, valamint egy kisnövésű sárgatermésű paradicsompalántával távoztam. Tegnap rendet raktunk az erkélyen, és kiültettem az itthon nevelt palántáimat is. Ezek szerint van öt tő paradicsomom (koktél, sárga, piros, valamint normál méretű fekete), négy tő zöldpaprikám, két tő lopótököm, a futó cukkiniből meg annyi, amennyi majd kikel. Fűszerből kétfajta bazsalikom, aztán kakukkfű, rozmaring, snidling, kapor, citromfű, menta, és erdőnyi petrezselyem. Balatonon van még szurokfű, és végül a bablugast is oda telepítettem. Még gondolkodom, hova tudnék egy-két virágcserepet elhelyezni úgy, hogy ne legyen útban.

Már el is felejtettem

...milyen ez, itthon maradni hármasban egy egészségessel és egy lábadozóval, aki már annyira nem beteg, hogy ne tudná piszkálni a testvérét feszt, de nem egészséges még ahhoz, hogy nekiinduljunk mondjuk egy múzeumnak, az eső meg szakad, kimenni nem tudunk sétálni, és itthon megyünk egymás idegeire, pont mint három éve, csak most nem a Thomas, a gőzmozdonyt kell olvasnom, amit utáltam, hanem a Gyűrűk Urát, amit szeretek, viszont engem is kerülget valami nyavalya már napok óta, úgyhogy nem elég, hogy a torkom is fáj, de a hangom is, mint a gyűrűlidérceké. Egy idő múlva úgyis megéhezik valaki, amíg kifőzöm a tésztát, addig oltári felfordulást lehet csinálni három perc alatt, ebéd alatt az addig is folyamatosan zajló szekatúra átmehet erősebb ekézésbe, aztán valaki megsértődik, duzzogni kezd, mire én kiosztok mindenkit, és öt percre magamra húzom a vécéajtót, de valaki oda is utánam jön, közben leesik, kiborul, ledől, szétszóródik ez vagy az, aztán elmúlik a nap nagy nehezen, a lakás csatatér, a hangom rekedt, a torkom fáj, a türelmem nulla, és mintha egész nap szenet lapátoltam volna.

És eszembe jut, hogy mintegy két hete A. kolléganőmnek felhívtam a figyelmét: bár éppen kellemes helyettesíteni a beteg gyerekkel otthon maradó munkatársat, beteg gyerekkel otthon maradni sem éppen méznyalás.

Ez történt a háttérben egy szombat délutánon

Egy randa esős szombat délután a macskák teadélutánt tartottak.

A közeli autóversenypályán rekordkísérlet zajlott, amely...

...sikeresen zárult. 

A macskák meghívták az ünneplő autóversenyzőt is, de 

...torta sajnos nem jutott mindenkinek 

Az autóversenyző sértődötten továbbállt, de Lukrécia teljesen kiborult szegény. 

A nosztalgia még az aorisztoszképzést is vonzóvá teszi

Mélyen egyetértettem azzal a grammatikussal, aki szerint a görög az eretnekség nyelve, hiszen nincs két ige, amelyet ugyanúgy kellene ragozni - csupa kivétel, csupa rendhagyóság az egész, máshogy mondjanak egy csomó mindent a ión, máshogy az attikai dialektusban, hogy  a mediális alakokat meg a rendhagyó aorisztoszokat már ne is említsem. Az utóbbi pár napban azonban vágyakozva gondoltam az ógörög nyelvtanra. Össze nem mérhetô a közigazgatási alapvizsga tananyagával.

csak egy átlagos csütörtök

...ilyenkorra elfâradok mindig, kifogy a szusz, elpárolognak a hétvégén betárazott tartalékok, nyûgös vagyok, ingerült és kialvatlan,  nem bírom cérnával, ha Bori hisztizik, ha Marci ügyetlen, kiürült a hûtô, nincs tej vagy kávé vagy vaj vagy egyik sem, elkopok lassan, mint smirglik között a fogpiszkáló.

Szóval az esküvő

Már sokszor próbáltam fejben összerakni egy koherens bejegyzést erről a tárgyról, de mindannyiszor az abszurd részletek jutottak csak az eszembe. Hát tessék, leírom ezeket.

Fény az alagút végén

Leadtam a kiállításosokat, leadtam a könyvet, 15-ig még megírok és lefordítok (és Cs. kijavítja) két fejezetet a  vízpartokról és tavakról, valamint a hegyvidékekről (eközben munkaidőben feldolgozok egy raklap tudóst), 18-ig kontrollszerkesztek egy csomó rövidke cikket - ah, és utána tornázni fogok, és úszni, és elültetem az előkészített szaporítóládába a virágaimat, és rávasalom Marci lyukas nadrágjaira a foltokat, elpakolom a télikabátokat, befejezem a félbehagyott gyöngymedáljaimat, kipucolom a hűtőt és talán még a függönyöket is kimosom. Tele vagyok tervekkel.

Játszunk

Még hetekkel korábban történt, de már Marci betegeskedett, és nyígott valamiért, énnekem meg mosogatnom kellett vagy valami más egetverően fontos dolgom akadt, és kitaláltam, hogy akkor milyet játsszunk.

Érdektelen bejegyzés egy majdnem átlagos hétvégémről