2019. december 6., péntek

Vannak derűs percek is

mondjuk amikor gurgulazva vihognunk ismerősök régi tablóképein. Cs megúszta, én nem; pedig ott már a tabló másik oldalán foglalok helyet. Emlékszem, egy kolléganőm volt olyan kedves, és felajánlotta, hogy belövi a hajam. Be is lőtte, bàmulatos látnoki képességekről téve tanúbizonyságot, mert - noha egyáltalán nem hasonlítok rá, az összhatás az ötvenéves Hoffmann Rózsát idézi (én 25 éves lehettem). Az alkotás, halistennek azóta is elfeledve látható egy második emeleti folyosón.

2019. december 1., vasárnap

életem jelenleg

A múltkorjában azt a hasonlatot elevenítettem fel, amivel még a gyerekek óvodáskorában érzett frusztrációmat próbáltam kifejezni. Avagy olyanok a napjaim, mintha egy szál cirkuszi lovaglóostorral egy zsáknyi bolhát próbálnék időre átterelni az M7-en egy augusztusi péntek délután, menetiránnyal szemben, Tárnok és Érd között.