dióhéjban

- jó dolog októberben tengerben fürödni, és hagyni, hogy a hullámok ledöntsenek a lábamról
- nézni a pálmafák alatt elhúzó papagájrajt
- meghatódni a kerekesszékes természetfotós előadásán
- sirályvijjogást hallgatni
- díjátadón szurkolni
- reggelire epret enni
- de a legizgalmasabb mégis az volt, amikor Marci megbotlott a képek előtt húzódó kordonzsinórban, és a pillanat tört részéig kétséges volt, beleesik-e (esetleg fejjel) Breughel: A halál diadala című 16. századi műremekébe.

Ismerd meg hazádat! / Pompásan buszozunk

Tegnap Békásmegyer egyik végében tartottunk expedíciós terepbejárást busszal, ma a másikban hévvel. Holnap a Rómaira megyünk (busszal). Kár, hogy Marci nem tájfut. (és ezúton köszönjük a sportegyletnek a remek lehetőséget, miként ők is örvendtek a "példamutató szülői kezdeményezésnek", miszerint mindenki fuvarozza a más gyerekét. Szerintem jobb lett volna, ha nincs rá szükség.)

Leszek-e kutyából szalonna?

Szóval elvileg támogatom a gyerekek sportkarrierjét. Elvileg. Mert gyakorlatban már nem ilyen rózsás a helyzet. Akárhányszor belegondoltam, hogy egész augusztusban itthon pállunk leszünk a kánikulában, egy zokogó kismajom bv rázta bennem a rácsot. És akkor a Balaton helyett a meccsek helyett itthon töltött hétvégékről nem is beszéltünk. Ráadásul ez még csak egy gyerek, a mi lesz, ha Borit is berántja valami (akiből ráadásul kibújt a grófnő, és lovagolni vágyik meg teniszezni).

De Cs, csinálta becsülettel, hordta-vitte nemcsak Marcit, olykor az edzőt is a meccsekre, hétvégenként, reggel nyolcra a város túlfelébe akár. És Marci is csinálta becsülettel, szorgalmasan, tényleg, odaadással, edzésről sem hiányzott, meccsről meg pláne. Nem mondhatom, hogy ő a legügyesebb, de nagyon elszántan tolta végig az évet, és végül is nagyon jó helyen végzett a csapat, és az részt vehettek egy háromnapos országos tornán egy szép vidéki városban.
Egy csomó szülő lement megnézni a meccseket, és a berzenkedésemre, miszerint nem vesznek engem emberszámba a sportapukák, Cs, azt mondta, utazzunk le mi is, haverkodjunk a szülőkkel, jó lesz. Hallgattam rá, kettőnk közül ő a diplomata, meg a várost is szívesen megnéztem.

A hétvége bővelkedett váratlan fejleményekben, a legváratlanabb az volt, hogy néhány szülővel tényleg sikerült összebarátkoznom. Másik váratlan fejleményként szinte rekedtre ordítottam magam a meccseken (a gyerekeket összekeverték, nem a saját csapatukkal játszottak, tehát nem volt tétje a játéknak), A torna halál profin volt megszervezve, jó arculattal, plakátokkal, értelmes mondanivalóval (nem Bol-dog szintű kabalaállattal pl.) Továbbá Marci csapatának edzője, egy rendkívül rokonszenves teremtés megdicsérte, azt mondta, ésszel és higgadtan játszik, és szeretne még róla hallani, mert szerinte kosaras lesz belőle.
Meghatottságomban és döbbenetemben meg is fogadtam, hogy nem berzenkedem többet a sporthétvégék és -programok miatt. Kíváncsi vagyok, meddig fogom bírni.

A negyven az új mennyi?

Voltunk ma a gyerekekkel vállalati Mikulás-ünnepségen - és igen, a hatéves és a tízéves a felsőbb korosztályba tartozik már. Néztem a sok két-három-négyévest, sokak anyját-apját ismerem is. A legtöbb korombéli. Csak hüledeztek, mekkorák már a gyerekek, még Bori is - és én olyan boldog voltam, hogy már ekkorák, és nem kapnak hisztériás rohamot a Mikulás láttán, nem döntik magukra a narancslevet, nem kell a sarkukban ólálkodnom, mikor rántják magukra az asztalterítőt rajta fél kiló sajtos pogácsával és vegyes édes aprósüteménnyel. Nem hiszem, hogy bírnám energiával, ha most lennének kicsik és oktondik.

Természetfilm

Csodálatra méltó az a kényelmes, kizökkenthetetlen elegancia, az a kibillenthetetlenül kényelmes, belső békéről tanúskodó lustaság, a macskafélékre jellemző független időbeosztás, amely a gyerekeket jellemzik hétköznaponként reggel hét óra és 3/4 nyolc között.

a múlt csütörtök főnévi igenevekben

reggel fél hétkor megkapni a kérdést, mikor fogad a gyerekszemész.
válaszolni félálomban, hogy október 24-én.
értesülni arról, hogy az edző éjjel küldött levelében érdeklődik, hogyan intézzük el a sportorvost, mert az egyesülethez hétvégén megy utoljára, és negatív szemészeti lelet nélkül nem ad igazolást.
még kásás hangon közölni, hogy az sztk-s sportorvoshoz bejutni még tovább tart, mint a gyerekszemészhez.
délelőtt végigtúrni az internetet kerületi magán szemészeti rendelők után.
végigtelefonálni őket.
nem kapni egyikhez sem időpontot a következő két napra, vagy akihez igen, ahhoz azonnal kellene indulni - Marci szabadidős iskolai programon, az osztályfőnök szerint kb 4-re érnek vissza.
végigtelefonálni az optikai szalonokat, van-e időpont a következő két napra.
nincs.
felhívni az edzőt, elfogad-e optometristától igazolást a sportorvos.
nem.
felhívni az sztk-t.
felhívni a kerületi, lakótelepi sztk-t.
miután a munkaidő jelentős részében telefonáltam, arcomon könnyed mosollyal lelépni korábban és elrongyolni haza.
letéve a bringát konstatálni, hogy legalább 10 perc kiszabadítani az autót a garázsból.
elrongyolni az iskolába gyalog.
várni Marci osztályára negyedórát.
gyűjtőjegyet venni.
elbumlizni a lakótelepi sztk-hoz.
teljes megrökönyödésemre azonnal szólíttatni.
tízperces vizsgálat után a negatív lelettel a kézben boldogan távozni.
hazabumlizni.

péntek reggel értesülni arról, hogy a sportorvoshoz nincs hétvégére időpont, a következőre majd, talán, ha szerencsénk lesz...

évtized

Tíz éve ilyenkor? Már szuszogott a kiskocsiban, én meg feküdtem kiterítve, beinfúziózva, félálomban talán. Nem mozoghattam, nem emelhettem fel a fejemet sem, de talán már múlt az érzéstelenítés, és kezdett fájni odalent a seb.
Persze késett, mint ahogy késik azóta is, mert a céldátum június 10. volt, aztán kiderült, hogy segítség nélkül nem megy, mert akkora - ez is megmaradt, az akkoraság meg a segítsennekemvalaki, meg a mindentazutolsópillanatrahagyok attitűd is. Tíz éve ez a nap szerdára esett, borzasztó meleg volt, és maradt még legalább egy hétig. Előtte jó volt az eperszezon, főztem be epret, és ettem sok cseresznyét - aztán egy évig rá se nézhettem, ahogy semmi puffasztóra.
Focis születésnapot kért, a tizenkét gyerek közül, akit lekentem naptejjel a bérelt focipályán, hármat újszülött kora óta ismerek (tekintetük ugyanolyan maradt), másik két fiút is vagy hét éve. Ültünk hárman a padon, a három fiú két anyukája, meg én, hárman a baromfiudvarból, a fiúk rúgták a bőrt a pályán, kivörösödve cseleztek, reklamáltak, szájaltak, lőttek és védtek, sokukon stoplis cipő, focimez, nagy lovak már mind, Borbála szőkén, kék ruhában nézte őket az apjával - vajon el tudtam volna képzelni ezt tíz éve?

Hevesen emlegettem ám a jó édes anyjukat

mindazoknak, akik miatt nem lehetett az orszagos drogérialáncba elszaladni vasarnap reggel lazcsillapitoert, hanem lehetett nem letezo halozaton (a disznool mellett van leginkabb elfogadhato terero) kisilabizalni, ugyan hol lehet a kornyeken ugyeletes patika, majd elmenni oda gyerek lazcsillapitoert. Vegul is csak kb haromszor olyan messze volt, mint a dm.
Ropulnek a percek egy 39 fokos lazzal kinlodo gyerek mellett, higgyetek el.

A tegnap elovigyazatossagbol vett masodik vekni kenyeret viszont oda tudtuk adni a szomszednak, ugyis korabban jottunk haza. És mivel kitalaltam, hogy kiviligetet szeretnek, akar megvehettuk volna a csemeteket is Balatonon. Egy másik univerzumban. Mert így szikkaszthatom őket az erkelyen (nem bírjak a napot), majd súvaszthatjuk be őket az autóba, ahelyett, hogy szepen vasarnap megvehennenk őket odalent.

Marci és a történelem

- Anya, Nagy Imrét miért kellett újratemetni?
- Mert amikor meghalt, nem kapta meg a végtisztességet Az meg mindenkinek kijár, hogy rendesen eltemessék.
- Miért? Megölték?
- Igen.
- De kik ölték meg, anya? Horthy Miklós?
- Nem, kisfiam. Horthy Miklós az első világhaáború utántól nagyjából a második világháború vége feléig volt hatalmon.
- És milyen volt az elő világháború?
- Borzalmas, kisfiam.
- De a másodikra is azt mondtad!
- Mert az is borzalmas volt.
- Nulladik világháború nem volt?
- Nem volt.
- És miért tört ki az első világháború?
- Németország miatt.
- Németország? Az NSZK miatt?
- Nem, akkor még nem volt NSZK:
- Akkor az NDK miatt.
- Nem, nem, akkor még nem volt NSZK meg NDK sem. Csak Németország volt. De az első világháború közvetlen kiváltó oka az volt, hogy az osztrák-magyar trónörököst lelőtte egy szerb terrorista Boszniában.
- Hogyhogy osztrák-magyar trónörököst?
- Mert Ausztria és Magyarország egy országot alkotott.
- Hol lőtte le a trónörököst?
- Boszniában.
- És akkor miért Németország miatt tört ki az I. világháború, ha egy szerb ember az osztrák-magyar trónörököst Boszniában lőtte le?

Itt kapituláltam.

Marci és a politika II.

Kérdések Óbudától a Velencei-tóig

Marci és az irodalom

Anya, Rozi néni azt mesélte, hogy József Attila gyerekkorában lopott. Tényleg?
Ki volt nagyobb költô, Petôfi Sándor vagy József Attila?
Milyen név az, hogy Mór?
Ki volt jobb barátja Petôfinek, Jókai Mór vagy Arany János?
Miért nem szerette Petôfi Jókai feleségét?
Szerinted milyen ember volt Petôfi?
Hogyan halt meg  Arany János?
Szerinted hogy halt meg Petôfi?
Melyikük halt meg korábban, Arany vagy Jókai?
József Jolán élt a Rákosi-rendszerben?
Milyen név az, hogy Eta?
Hány éves korában halt meg József Attila? Harminckettô? Csak?
Ki volt az a Horgán Antal? Horger? Aha, a Rogán Antal miatt mondtam úgy.
Mit jelent az, hogy húsz esztendeje hatalom?
József Attila élt a második világháború alatt? Nem? Szerinted mit szólt volna hozzá, ha megéri?
Mit jelent, hogy nincs neki mostanában nagy becsülete? Miért?

Hát ha majd mondjuk a fizikai törvények is ennyire érdekelni fogják, fel kell kötnöm a gatyát. Arra a kérdésre megtagadtam a választ, hogyan halt meg Radnóti Miklós.

Marci és a magazin

- Marci, ne olvasd az újságomat!
-....
- Marci, ne olvasd az újságomat, nem neked való!
-...
- Marci, tedd le azt a Rubicont!
-...
- Marci, ha már érdekel ez az újság, majd keresek egy másikat, ne a Hitler tematikus számmal kezdd!
- Anya, mit jelent itt az a szó, hogy aberrált?

Egy gyûrû

Általában utálom a felszínes dolgokat, a félig tudottakat, a meg nem emésztetteket, amikor valaki nem tudja, mit beszél, csak mondja, csak mondja, amikor idegen nyelven idéz valaki, csak épp nem tudja, mit (mostanában nagy keletje van amúgy is a hajuknál fogva odarángatott és sokszor hibás latin idézeteknek), így aztán állandóan a plafonon voltam Marci kérdéseitôl a Gyûrûk Urát illetôen:  hogy a Merry az magyarul Trufa, hogy kinek kije Bilbó és miért szôrös a lába, és miért van Legolasnak olyan frizurája, mint egy lánynak.
Egyszer aztán kiszaladt a számon, hogy ha majd nagy lesz, elolvashatja a könyvet. Ez a kijelentés észrevétlenül módosult az "egyszer majd elolvassuk"-ig, mire Marci fitymálva közölte, hogy az osztálytársai közül bizonyára többen is elolvasták. Vagy legalábbis a szüleik felolvasták nekik. Felpaprikázva a nagylelkû felajánlásom semmibe vételétôl, elôkaptam az egyik kötetet, és Marci orra alatt lóbálva tájékoztattam, hogy ez csak az egyik rész és még van két ugyanilyen vastag, és erôsen kétlem, hogy nyolcévesen valaki megbirkózott volna vele, vagy legalábbis ismerné a történetet teljes egészében.
Marci meghajolt az érvek súlya alatt, mögöttem pedig bezárult a saját magam állította kelepce ajtaja: immár nem bújhattam ki az ígéret alól, és nem is odázhattam tovább.
Jelenleg harmadik napja olvasom fel a Gyûrûk Urát. Valamivel a századik oldalon túl járok. Jól jön majd a kitartás az elôttünk álló több mint ezerhez.

Ez történt a háttérben egy szombat délutánon

Egy randa esős szombat délután a macskák teadélutánt tartottak.

A közeli autóversenypályán rekordkísérlet zajlott, amely...

...sikeresen zárult. 

A macskák meghívták az ünneplő autóversenyzőt is, de 

...torta sajnos nem jutott mindenkinek 

Az autóversenyző sértődötten továbbállt, de Lukrécia teljesen kiborult szegény. 

Rosszat fogok

- Anya!

- Igen? 

- Anya, mi az a Horthy-rendszer?

- Sokat hallod a híradóban, igaz? 

- Igen, és nem tudom, mi az. 

- A Horthy-rendszer Horthy Miklósról kapta a nevét, és a Horthy-korszakról meg a Horthy-rendszerről azért is hallhatsz sokat, mert... és akkor próbáltam egy nyolcévesnek érthetően átadni mindazt, amit a Horthy-korszakról tudok (nem sok), hogy szépen lassan fogyott a levegő, és Magyarország bemasírozott a II. világháborúba, meg volt numerus clausus, meg voltak gazdagok és volt rengeteg szegény ember...

... és volt, akinek jó volt, mert jó élete volt akkor, de nagyon sokaknak meg rettenetes, mert nagyon szegények voltak, és a gyerekek nem tanulhattak, ha szegény volt a család, mert a magasabb iskola pénzbe került, és nem volt cipőjük, meg tüzelőjük, meg fáztak és nyomorogtak...

- Anya!

- Igen? 

- Ne mesélj többet a Horthy rendszerről. Ha tovább mesélsz, rosszat fogok álmodni tőle. 

Just for the record

Itt az ideje, hogy rögzítsem, a nem egészen ötéves Borbála tökéletesen üti fel a tojást. Marci pedig első olvasás után hiba nélkül visszamond egy receptet. A munkamegosztás ebből is látszik.

Dilemma

- Idén már nem járunk bábszínházba, kinőttek belőle a gyerekek - sugárzott R. néni a szülőin a hét óra tájban a már darvadozó szülőkre. - De szeretnénk elmenni színházba, F. anyukája fogja majd szervezni, ha az osztály megszavazza, F. még szerepel is a darabban. Országjáró Mátyás, korban is illik a gyerekeknek az előadás. Az Új Színházban. Ami a sakk-kört illeti...

Itt a lecke, gyerekek, erkölcstanból, ha úgy tetszik. Mert színházba járni jó. Osztállyal színházba járni jó. Ez oké. Ami nem oké, az az Új Színház. Szeretném-e bármilyen szinten támogatni az Új Színházat? Nem. Szeretnék-e akár egyetlen darab jegy árával hozzájárulni a színház bevételéhez? Nem.

No, ezt adjuk össze, pajtások!

Marci ezen a héten úszótáborba jár. Az előre leadandó egészségügyi lapon nyilatkoznom kellett, hogy a "gyermek tetű- és rühmentes".

Megjegyzés a pótlapon

"Magatartás, szorgalom, magyar nyelv és irodalom, matematika, német nyelv és irodalom, környezetismeret, német népismeret tantárgyakból dicséretet kap."

A ma nyolcéves kompetenciáiról

1. Az idegennyelv-tanulásról, egy iskolaév után

Egy hete a kápolnapusztai bivalyrezervátumban jártunk, ahol a nagyszámban fordulnak meg német kerékpáros turisták. A végén a gyerekeket leültettem az árnyékban, és mert Cs. még nem végzett az ürgefotózással, kimentem az autóhoz pár könyvért. Mikor visszatértem, egy idôs hölgy épp a recepcióst kérte meg, kinyiná-e a frissen érkezett barátainak a kaput, mert szeretnének biciklivel beállni. Kérdezem Marcit, értette-e, mit mondott a néni németül. Nem, rázta a fejét Marci, nem értette, de elôbb a néni kávét szeretett volna inni, de nem tudott, mert valami történt  reggel.
Pár perc múlva a gyerekek nyafogni kezdenek, éhesek, szomjasak, felajánlom nekik, hogy kapnak egy-egy zacskó ropit meg valami üdítôt. A pulthoz megyek és magamnak is kérek egy kávét.
- Nincs kávé - sajnálkozik a recepciós fiú. - Reggel elromlott a kávéfôzô, azóta nem tudok fôzni sajnos senkinek...

2. A nyolcéves szerkesztôi feladatokat lát el

Megtervezi Cs. Marci szülinapi meghívóját, így fog kinézni, szöveget kér hozzá. Marci a hátam mögé áll, lediktálja a megfeleô mondatokat, adatokat, majd  az immár a szöveggel kiegészített tervet is megtekinti. Jóváhagyólag bólint, majd szemöldökét összeráncolva megkérdi:
- Anya, ekkora lesz a meghívó, mint a képernyôn?
 - Nem, kicsit nagyobb, de az arányokat látod rajta.
- Szóval nagyobb lesz?
- Nagyobb. Miért?
- Mert ezek a fehér betûk a fekete háttéren így nem fognak látszani, anya. Nem lehet majd elolvasni ôket.