túra, extrákkal

Ma elmentünk kirándulni néhány kis osztálytárssal meg a szüleikkel. Az én ötletem volt, én dobtam fel a javaslatot és a túraútvonalat is, de sajnos a turistatérképet, azt sikeresen otthon hagytam, és csak Pomázon jöttem rá. Naivan még úgy gondoltam, hogy elég lesz a netről kinyomtatott itiner és nagyléptékű térkép, de ne essen senki az én hibámba, és ne higgye, hogy elég: nos, nem az, még ha _tényleg_ a zöld jelzést követtük is, sajnos Pilisszántó helyett majdnem Kesztölcön lyukadtunk ki, de szerencsére aztán visszafordultunk az egyik apuka javaslatára (én tuti elgyalogoltam volna Kesztölcre is, amilyen jól felmérem a távolságokat). Egy anyukának sikerült pedig leszednie a gyér térerő mellett is a telefonjára egy egyszerű túraútvonal-applikációt, így nagyjából tudtuk, hol vagyunk, és tényleg tettünk egy kisebb kört (immár terv szerint). Végül is így is gyalogoltunk tizenpár kilométert, ami akkor nem tűnt soknak, de most érzem a combomban.

A térkép mellett még a víz hiányzott nagyon, abból valahogy mindenki kevesebbet hozott az ideálisnál. Ezért-e vagy másért, nem tudom, de mindenkinél eljött a pont, amikor elkezdte valamely tetszőleges gyerek rettentően idegesíteni. (Nekem ez a pillanat az indulás után három perccel érkezett el, amikor az egyik fiúcska husánggal kezdte csépelni a virágszőnyeget.) Aztán nehezen tudom megítélni azt is, fáradt-e valaki tényleg,vagy csak nyafog, főleg, amikor az én két gyerekem még kacagva szökdécsel ide-oda.
Amikor szerencsésen visszaértünk, még beültünk az egyik falusi cukrászdába, ahol az eddig fáradtságra panaszkodó gyerekek egyöntetűen változtak egy taliga garázda aprómajommá, és fejhangon visítoztak megállás nélkül és csaknem tönkretették az udvaron álló rönkházikót.

Mindenesetre az erdő szép volt, a levegő illatos a sok virágtól. Legközelebb térképpel is megpróbáljuk. Én biztosan.

A logikus érvelés csodái

- Vedd fel valamelyik szétnyúzott nadrágod.
- Szoknyát szeretnék felvenni.
- De ma kirándulni megyünk, az ég áldjon meg!
- Olyan régen volt szoknya rajtam!
- Az erdőben, avarban mászkáláshoz nem lesz jó a szoknya, nadrágot kellene venned.
- De én akkor is szoknyát akarok!
- És ki fog az indulás utáni ötödik percben seggen csúszkálni az avarban? Mert azt szoknyában nem lehet.
- Öööö. Megyek, levadászom a foltos gatyám a fregoliról.

Most, hogy a jég elolvadt,

és a jégpályák is bezárnak, énnekem különös öröm önti el a szívemet a vizes vb miatt, minden egyes alkalommal például, amikor látom a Duna-parton éktelenkedő álló egykori Dagály fürdőt Duna arénát, ami bizonyára készen van, bár néhány napja még ezt a képet lőttem róla,

és nagyon örülök, mert ahogy az olimpia pártolói mondták, attól fognak a gyerekek sokat sportolni, ha Magyarországon van egy világverseny, és ha olimpia nem is, de itt lesz nekünk ez a vizes vb, és én ugyan nem vagyok már gyerek, de talán ezért szeretek úszni is, illetve csak szeretnék, mert a vizes vb-n kívül már csak annak örülnék nagyon, ha lenne egy nyomorult nyitva tartó uszoda a környéken, mert sajnos a vizes vb miatt az összeset felújítják egy időben, még szerencse, hogy a megértésemet köszönik.

Húsvét

- Anya! Anyaaaaaa!
- Mi az, kisfiam?
- A Bori tönkreteszi a kosárlabdám!
- Tényleg?
- Igen! Ráült! Mert azt játssza, hogy a labda tojás, ő meg a nyúl!

Tavasz

Ma abban a pár órában, amíg még és már nem szakadt az eső, a PIM helyett végül a Füvészkertben kötöttünk ki, nem függetlenül a ritka növények palántavásárától. Mivel az idei palántanevelésem kiugróan jól sikerült, ezért csak két tő egérdinnyével, egy tő földicseresznyével, valamint egy kisnövésű sárgatermésű paradicsompalántával távoztam. Tegnap rendet raktunk az erkélyen, és kiültettem az itthon nevelt palántáimat is. Ezek szerint van öt tő paradicsomom (koktél, sárga, piros, valamint normál méretű fekete), négy tő zöldpaprikám, két tő lopótököm, a futó cukkiniből meg annyi, amennyi majd kikel. Fűszerből kétfajta bazsalikom, aztán kakukkfű, rozmaring, snidling, kapor, citromfű, menta, és erdőnyi petrezselyem. Balatonon van még szurokfű, és végül a bablugast is oda telepítettem. Még gondolkodom, hova tudnék egy-két virágcserepet elhelyezni úgy, hogy ne legyen útban.

Tekerős

Mióta megjött a tavasz, bringával járok dolgozni. Az oda- meg a visszaút a napom két fénypontja.

Hétvége, hétvége

Egyáltalán nincs időm bejegyzést írni, mert egyáltalán nincs időm semmire, a lakás úszik, a munka csúszik, de most még ezt sem bánom igazán, mert egyrészt már visszavonhatatlanul itt a jó idő és megindultak a növényeim, lassan zöld lesz az erkélyem, és hajnalban, amikor áthoztam a nagyágyba Borbálát, már daloltak a madarak, de amiről igazán írni akarok, az a hétvége.

Tegnap délben hozzávetőlegesen 20 perc telt attól számítva, hogy kinyitottuk a kaput, illetve megjelent az első gyerek a kertben. Rövid szünetektől eltekintve (például amikor mindenki kinn játszik az árokparton), mindig van is itt valaki, sőt ma már egy ismeretlen asszony is megjelent, nem zavarnak-e a gyerekei, de mondtam, hogy nem, jöjjenek csak nyugodtan, akár holnap és holnapután is, mire a kisebbik fiúcska (akit eddig még egyáltalán nem is láttam) sivalkodni kezdett, hogy ő haza sem akar menni. Ha már így összejöttünk, bemutatkoztunk egymásnak, de közvetlenül ez után a sivalkodó fiúcskának levált a cipőtalpa, mire a mamája minden tiltakozás dacára a hóna alá csapta és hazavonszolta. A többiek eközben botokkal üldözték egymást, vakondtúrást lapátoltak kisvödrökbe, valamint tűzesetet imitáltak, amihez hozzátartozik, hogy fejhangon visít valaki a kisházból, hogy tűz van. Az öcsém, kezében kávéspohárral, mélázó tekintettel nézte a jelenetet, majd megjegyezte, hogy olyan, mintha a szeleburdi család ugrott volna le a képernyőről. Csak még a pingpongasztal hiányzik a nappaliból.

2011 képekben

Vigyázat, rengeteg! (De az internet elbírja.)

Képek Balatonról

 

 

 

 

 

 

 

 

Bori körülnézett...

...majd úgy döntött, megpróbálja 

 

felfedezni a padlást.

Marci rajzolt

...és a falat sem firkálta össze.

Indul a szezon!

Másnap este: 39,8 Celsius

Zöld

Egész nap esik, sötét van, lámpát kell gyújtani, fázom belülről, húzom az időt, hogy elinduljunk az óvodába. Aztán kilépünk a kapun, párát lehel a föld, csivognak-csattognak-csiripelnek a madarak, és olyan zöld a fű, a sok, épp csak kipöndörödő levél, hogy belekáprázik a szem. És már nem is fázom egyáltalán.

Alcsút

Nem szokásosan húsvétoltunk, inkább afféle tavaszváró napok voltak ezek. Szombaton az alcsúti arborétumban ugyan lekéstük a hóvirágmezőt, de nyílt már mindenféle tavaszi virág, egész nap kószáltunk a napsütésben. Bori hamar elaludt, Csabi le-lemaradt fényképezni, Marcival ketten jártuk be a kertet.
Találtunk egy alacsony kis labirintust, ott bújócskáztunk, aztán valami régi bizarr épületet, amit Medveháznak hívnak, de a hely leginkább baromfiakhoz lenne elég, bár a vasrácsok és a láncok túlzásnak tűnhetnek néhány tyúk miatt.



Mutogattam Marcinak a virágokat, mit figyeljen, milyen a szirmok állása, a virág színe, a levelek szerkezete. Láttunk kankalint, májvirágot, odvas keltikét, bogláros szellőrózsát, hunyort, salátaboglárkát és rengeteg ibolyát.

Az arborétum közepén áll egy nagy sárga épület. Messziről olyan, mint egy szép klasszicista épület, talán kicsit lerobbanva, de közel sem tnt romosnak. Közelről aztán látszott, hogy nem más, mint egyetlen fal az egész, ami köré tujákat ültettek, előtte lenyírták a pázsitot. Olyan, mint... Csak a torka véres, ha közelebbről megnézi az ember. Szimbólum?

Marci szerencsére nem fogékonymég az effélékre, így nagyon élvezte, hogy ide-oda rohangálhatott a falon ide-oda, ugrált ki-be az ablakon.

Itt a tavasz!

Az alábbi jelek alapján:

- Csabi nem sasokat, hanem virágokat fotóz.
- Feltűnt az első bodobács.
- A Praktiker pénztáránál méteres sorokban állnak az emberek, virágcserepekkel, öntözőkannákkal, kerti bútorokkal.
- Tegnap a Dráva utca fölött megláttuk az idei első denevért röpködni.
- A C&A kirakatában már nyári ruhába öltöztették a próbababákat.
- Már nem szürkül az ég kora este, hanem sötétedik, lilul, alul rózsaszín fényekkel.
- Tavaszszagot hoz a szél.

Sár és hó

Van abban valami reménytelen, hogy ha kinézek az ablakon, fehérlik még a hegyoldal, hogy a ház melletti foghíjtelkeket még egyenletesen hó borítja. Máskor ilyentájt már az autóban ülünk, hátul a csomagtartóban a rakott krumpli, ecetes uborka, talán termoszban tea is, és sok meleg, vastag ruha, és az Osztyapenkó felé tartunk, reméljük, hogy nem fagyott szét semmi, nem szedték szét a házat az egerek, nem találunk sok mumifikálódott egértetemet, hogy megvan Ordacsehi úgy, ahogy ősszel lezártuk. Aztán befűtünk, összeszedjük az egérmérget, Csabi kinyitja a vizet, és megkezdődik a szezon. De összvissz hat fokban, borult időben, orkánszerű szélben még akkor sem indulnánk neki, ha mindenki tökéletesen egészséges lenne. Ilyen időben a márciusi ifjak is maradtak volna a fenekükön, nem lett volna ott Táncsics-szabadítás, sem pontok nyomtatása, sem egyéb ribillió.

Az idő járásárúl

Szeretem, amikor megvan a négy évszak, nyáron legyen meleg, és izzadjunk, ősszel essen az eső, télen lógjanak jégcsapok mindenhonnan, tavasszal legyen még foga az időnek, de már kócolódjanak a felhők, és legyen lilás az alkonyat.
Most olyan a tavasz (már ami az időjárást illeti), mintha megrendeltem volna. Nyitnikélnek a cinkék, a R. utcában hosszú hurkákban lógnak a virág(zat)ok a mogyorófákon, és abban kertben, amelyet a házban lakó nyugdíjasok meseszépen beültetnek mindig, már kinyílt a hóvirág. Az erkélyen is lassan indul a szezon - már egy egész nagycsaládnyi meztelencsigát kilakoltattam.