Egész napos program

Lássunk a piacon megfelelô áron zöldborsót. Örüljünk neki. Vegyünk belôle fél kilót. Hazaérkezésünk után egy órával kínunkban ajánljuk fel négyéves gyermekünknek, aki addig semmi pénzért nem volt hajlandó abbahagyni a páros lábbal való ugrándozást, pucoljon borsót. Gyermek beleegyezik, és fejt. És fejt. És fejt. És fejt. Idônként lopva a szájába töm egy marék borsót. Enyhén megdorgálva figyelmeztessük, nem marad a levesbe. Maradjuk komolyak a bûnbánó arc láttán, amely pofazacskói hörcsögmód duzzadnak a betározott borsótól. Idônként a gyermeket  dicsérjük meg, és nagyvonalúan mellôzzük a tényt, hogy a pucolt borsó mennyisége  nem nô, noha az alapanyag csökken.
Este tegyük fel fôni a másnapra szánt borsólevest. Nyugtázzuk elégedetten: az összes héjas  borsó elfogyott. És valamennyi pucolt a levesbe is kerül.

nagy játszótér

Írtam már, hogy smucig vagyok, és nem szeretek költeni, nem vagyok oda aranyért-ezüstért, ritkán veszek drága cuccokat, de egyvalamivel mindig le lehet venni a lábamról: utazással.

Környezet vs hittan, kérem, tegyék meg tétjeiket!

Azt mondja nekem D. az óvodai szülői értekezlet után, hogy fellebbeztek, és a fia Marci iskolájában kezd szeptembertől. Örülünk, mesélem, milyen klassz az osztályfőnök, meg hogy Marci szereti az egész iskolát. Amit nem szeret, az a környezet, hát azt nem szereti, mit csináljunk.

Szétesve

- Marcikám, szedd össze magad, ideje elindulnunk!
- ....
- Marci, szedd már össze magad! Elkésünk!
- De anya, a tüdőm!
- A tüdőd? Mi van a tüdőddel?
- Nincs meg. Nem találom.
- Hogyhogy nincs meg a tüdőd?
- Hát azt mondtad, hogy szedjem össze magam. És rakom össze a szerveimet, de a tüdőm nem találom...

költői persze

Most komolyan, lesz nekem valaha olyan, hogy nemcsak loholok innen oda és onnan meg amoda, hanem szépen ráérősen fogom intézni a dolgaimat, és nem beesem valahová, hanem rendesen megérkezem, csavargok, bámészkodok, süttetem a hasam a medence partján? Vagy örökre beszorultam az tér egy rejtett szegletébe, ahol gyorsabban pereg a kizökkent idő? Ó kárhozat! Én nem születtem helyre tolni azt!

Kaján

Hû bajtársam a soha véget nem érô harcban megfáradni látszik: eddig csak a centrifugáláskor ugrándozott pajkos kecskeként, de az utóbbi pár alkalommal bánatosan maga alá engedte az öblítôvizet, tegnap este pedig fura hangokkal tiltakozott a késôi mûszak ellen.

Filiszter lettem magam is

Már jó egy hete tervezek egy bejegyzést a munka frontjáról, mert hogy több mint egy fél éve dolgozom már állami kötelékben, és ez alkalomból vágytam összegezni a tapasztalataimat.