Még hetekkel korábban történt, de már Marci betegeskedett, és nyígott valamiért, énnekem meg mosogatnom kellett vagy valami más egetverően fontos dolgom akadt, és kitaláltam, hogy akkor milyet játsszunk.
Marci azt akarta, hogy diktáljon nekem, én meg leírom, amit mond, és az milyen jó lesz. Utóbbi állításában kicsit kételkedtem, én nem én akartam írni, gondoltam, írjon inkább ő, úgyhogy azt találtam ki, hogy húztam négy kis vízszintes vonalkát a lapra, és mellé lerajzoltam egy rókát. (Elég suta lett, nem tudok rajzolni.) Aztán alá rajzoltam egy fókát (még sutább lett), és mellé megint négy vonalkát. Legalulra meg egy vigyorgó fejet, és megint négy vonalkát. A rajzok közé meg húztam egy-egy nyilat.
Mondtam Marcinak, hogy akkor most nézze meg a lapot, és írja le, amit lát, minden vonalkára egy betű kerülhet. És az a szabály, hogy minden szó csak egy betűben különbözhet a szomszédjától.
Marci nézte, nézte, rögtön rájött, mi a feladat. Az első ábrához még gond nélkül beírta, hogy RÓKA. A fókánál már gondban volt, mert az uszonyt tollfaroknak értelmezte (tényleg ügyetlen rajz lett), és először a KAKAS-sal próbálkozott, de felhívtam a figyelmét a szabályra, és hamar meglett a megoldás.
A harmadiknál már vakarta erősen a fejét, és nem tudott mire menni vele. Mondtam neki, hogy csak egy betűben különbözhet, és nézze a vidám fejecskét, hátha rájön: Róka, fóka... - na, mi lehet a harmadik?
Nem tudta. Anya, rajzolhatok valamit én is? - kérdezte. Rajzolhatsz, mondtam. Elővett egy zöld meg egy sárga ceruzát, húzott egy-egy vonalat, színezett, aztán diadalmas arccal mutatta a megoldást.
FIKA.
:) tök jó játék! És Marci igen kreatívan játssza :)
VálaszTörlésMi olyat szoktunk régebben, hogy mit kell venni a boltban - pld. kiflit, kenyeret, kefirt, konzervet, kávét, (...) kincseket, kilincset, kesztyűt, kavicsot, kádat... felváltva mondtuk - persze, különféle szabályok szerint, de nem mondtam ki a szabályt, nekik kellett rájönniük. Szerették :)