2013. október 28., hétfő

Pára, denevér

1. Mentem ki valamelyik reggel az erkélyre, és hirtelen mintha két évet repültem vissza az idôbe, a négy királyról elnevezett vidéken voltunk ekkor. Elôször nem is értettem, miért jut eszembe, aztán csak összeraktam: a meleg, a pára idézte fel a trópusokat. Ugyanolyan nyirkosan lógtak a ruhák a szárítón, mint ott a teraszra kiterített törülközôk. Sajnos, hiába lettem éberebb, más hasonlóságot nem sikerült találnom.

2. Ma - valószínûleg utoljára - bringával mentem be dolgozni, sajnos hazafele má szürkületben tekertem. Még így is megállapíthattam, hogy páratlan tervezéssel sikerült ellehetetleníteni a környék közlekedését, ugyanis jelenleg minden, a belvárosba vezetô út fel van túrva.  A feltorlódott forgalomban veszteglô autók fölött vidáman cikázott egy stramm denevér, gondolom, a fényre gyûlô rovarokat kapdosta.

2013. október 25., péntek

Utánaszámoltam, csaknem pontosan két hónapja, hogy legutóbb fogtuk magunkat, és beültünk valahova este. És ma, váratlanul, végül mégis sikerült gyerekpásztort találni, és el tudtam menni K. és M. búcsúztatására.

Kemény dolog szülői lét, kartársak.

2013. október 24., csütörtök

Marcit továbbra is élénken érdeklik a történelmi személyiségek

- Anya, miben halt meg Kossuth Lajos?
- Emigrációban, kisfiam.

Rosszat fogok

- Anya!
- Igen? 
- Anya, mi az a Horthy-rendszer?
- Sokat hallod a híradóban, igaz? 
- Igen, és nem tudom, mi az. 
- A Horthy-rendszer Horthy Miklósról kapta a nevét, és a Horthy-korszakról meg a Horthy-rendszerről azért is hallhatsz sokat, mert... és akkor próbáltam egy nyolcévesnek érthetően átadni mindazt, amit a Horthy-korszakról tudok (nem sok), hogy szépen lassan fogyott a levegő, és Magyarország bemasírozott a II. világháborúba, meg volt numerus clausus, meg voltak gazdagok és volt rengeteg szegény ember...
... és volt, akinek jó volt, mert jó élete volt akkor, de nagyon sokaknak meg rettenetes, mert nagyon szegények voltak, és a gyerekek nem tanulhattak, ha szegény volt a család, mert a magasabb iskola pénzbe került, és nem volt cipőjük, meg tüzelőjük, meg fáztak és nyomorogtak...
- Anya!
- Igen? 
- Ne mesélj többet a Horthy rendszerről. Ha tovább mesélsz, rosszat fogok álmodni tőle. 

2013. október 23., szerda

Most épp Capa

Olvasom, hogy Robert Capa magyar volt, és most büszkék vagyunk rá. Tegyük fel a kérdést: milyen sors várt volna rá Friedmann Endreként a 40-es években Magyarországon? És a válasz hallatán merengjünk el rajta, büszkék lettünk volna-e rá akkor is? És vajon magunkra, magunkra vajon büszkék lehetünk-e?
(A gondolatkísérlet számos világhírű magyar származású személlyel megismételhető - lásd Gábor Dénes.)

2013. október 18., péntek

S valahány név a naptárba'

Cs., Zs., Á, K, M - ôk azok a kollégáim, akik az egy hét híján egy év alatt, mióta ott dolgozom, ahol, megpattantak, önszántukból vagy ráhatásra. (Az egységben nyolcan vagyunk összesen). Ennyit arról, nyugdíjas állás-e a köztisztviselôké, és úgy általában, mekkora buli az állami szférában elhelyezkedni.

2013. október 16., szerda

Jobb az ilyet elôre tisztázni

Én: Iparkodjunk mâr, gyerekek, nagyon fázom! Cspakod az esô, fúj a szél, jaj, de randa idô van! 
Bori: De nem mi csináltuk, anya!

2013. október 15., kedd

Biztos csak véletlen egybeesés, másról szó sem lehet

Szinte mindig késésben vagyok, loholok az idő után, ezért a BKV-járatokon ügyesen helyezkedem, metrón, villamoson a megfelelő kocsiba szállok, épp hogy nyíló ajtókon már robogok is kifelé. 

2013. október 14., hétfő

Just for the record

Itt az ideje, hogy rögzítsem, a nem egészen ötéves Borbála tökéletesen üti fel a tojást. Marci pedig első olvasás után hiba nélkül visszamond egy receptet. A munkamegosztás ebből is látszik.

2013. október 13., vasárnap

Ha én gasztroblogger lehetnék

avagy VKF! 59. forduló: részeges csokoládé

Nagyon szeretem a szilvát - szerintem méltánytalanul mellőzött gyümölcs. Idén már kétféle szilvás bonbont is készítettem: egy nagymama kompótjait idéző ártatlant, egy merészebb fűszerezésű egzotikust. Ezt a harmadikat is elég régóta tervezgettem, és bár korábban sose gondoltam, hogy csatlakozni fogok a VKF!-hez, Praliné Zsuzsi felhívását mintha rám szabták volna.

A mondén szilvás: konyakos-aszalt szilvás bonbon mézes-fahéjas diógrillázzsal



Hozzávalók:
1 marék aszalt szilva
10+2 dkg marcipán
2 marék dió
20 dkg étcsoki
1 kk fahéj
méz
konyak

Az aszalt szilvát egy kis tálba tettem, és annyi konyakot öntöttem rá, hogy ellepje. Lefedtem, és egy napig állni hagytam, aztán botmixerrel pépesre turmixoltam. A diót durvára megvágtam, teflonserpenyőbe öntöttem, egy kicsit megpirítottam, aztán mézet csurgattam rá, és kis láng felett addig kevergettem, amíg a méz karamellizálódni kezdett, majd megszórtam az őrölt fahéjjal. Enyhén porcukrozott deszkán, folpackon át a 10 dkg marcipánt három egyenlő méretű lapra nyújtottam. A legalsóra rákentem a mézes-fahéjas diógrillázst, és rásimítottam a második marcipánlapot. A szilvapépbe apró lyukú reszelőn belereszeltem a 2 dkg marcipánt, és rákentem a diógrillázsra fektetett marcipánlapra. Ráhelyeztem a harmadik marcipánlapot, enyhén rányomkodtam, és az egészet a hűtőben egy órát pihentettem. Miután kivettem a hűtőből, óvatosan kis négyszögekre vágtam. A csokit megolvasztottam, temperáltam, és megmártottam benne a marcipánkockákat. Struktúrfóliára ültettem őket, száradás után pedig kaptak egy kis aranyfestéket - csak annyit, amennyi  egy átmulatott éjszaka után megmarad az emlékek között.

(A fotót köszönöm Cs-nek és a Commandanténak.)


2013. október 11., péntek

Döbbenet!

Egyszer csak megyünk felfele a lifttel a menzáról, és beszáll mellénk Hoffmann Rózsa valami iszonyatosan ízléstelenül felöltözve, valamint a ruhájához egyáltalán nem illő, aranyszínű csattal ellátott, fekete bársony peep-toe-ban.

2013. október 10., csütörtök

Szép



"Nézd anya, ez te vagy. És van koronád is. Látod azt a kicsi alakot a koronádon? Az vagyok én. Még nem születtem meg, és te épp rám gondolsz."

2013. október 9., szerda

Cicaharc a biliben

Azért öt év elteltével csak nem bírtam tovább, és sikeresen magamra húztam az óvodával szemben álló forradalmár gonoszanyuka szerepét, aki csak pain in the ass púp a hátán mindenkinek, és egyfolytában akadékoskodó kérdéseket tesz fel, mint hogy miért nem mennek a gyerekek színházba csak egyszer (amikor a szülőiken eddig háromszor megszavaztuk, hogy bérletet szeretnénk, félévenként három előadással), hol található az óvoda pedagógia programja és bármilyen egyéb szabályzata (a honlap több mint fél éve nem működik), milyen eseményeket, programokat tervez az óvoda ebben a félévben, valamint folytatódik-e az eddig sikeresnek ítélt drámapedagógia program (nyilván nem).

2013. október 4., péntek

A bejegyzés angol szavakat, kifejezéseket tartalmaz

Azt gondolni, hogy egy tankönyv, amely szerkesztése 2012. december 31-én lezárult, nem avult el kilenc hónapon belül: epic fail I.
Azt gondolni, hogy ha a tájékoztató portálon nincs öles vörös betûkkel, hogy a tananyag  megváltozott és kibôvült, akkor ez azt jelenti, hogy a tananyag változatlan: epic fail II.
A vizsga elôtt 5 perccel rádöbbenni arra, hogy az elavult tankönyvbôl tanultam: priceless

Mindezek dacára levizsgáztam..

2013. október 3., csütörtök

A nosztalgia még az aorisztoszképzést is vonzóvá teszi

Mélyen egyetértettem azzal a grammatikussal, aki szerint a görög az eretnekség nyelve, hiszen nincs két ige, amelyet ugyanúgy kellene ragozni - csupa kivétel, csupa rendhagyóság az egész, máshogy mondjanak egy csomó mindent a ión, máshogy az attikai dialektusban, hogy  a mediális alakokat meg a rendhagyó aorisztoszokat már ne is említsem. Az utóbbi pár napban azonban vágyakozva gondoltam az ógörög nyelvtanra. Össze nem mérhetô a közigazgatási alapvizsga tananyagával.