2021. május 20., csütörtök

Maga itt a tánctanár? avagy a titkok asszonya

 [beszélgetés a kedvenc kolléganőmmel]

Ő: És mi újság? Jól vagy mostanában?

Én: Tegnap volt egy táncórám*, az jó volt. 

Ő: Tanulsz táncolni? Tényleg? Nem is tudtam! Mióta veszel órákat?

Én: öööö. Hát inkább adni szoktam. Az a képesítésem. Tánc- és illemtantanár.



*persze nem

2021. május 12., szerda

Néha igen, néha nem

 Van, amikor jó itt dolgozni. Amikor mennek a dolgok. Amikor sikerül valamit elintézni, sínre tenni, elrendezni, másoknak segíteni. Szervezni. Megszervezni. Elindítani. Lezárni.

2021. május 3., hétfő

It's like old times

 Pénteken szabadságot vettem ki, leszaladtam a piacra, vettem a gombás asszonytól tavaszi pereszkét, csináltam vele egy kis rántottát, aztán beültünk az autóba, elautóztunk Budafokig, ott még ittunk egy kávét, letettük az autót, beültünk a kisbuszba, és nem álltunk meg csak 200+ km-rel később. Váratlanul még mi, anyukák is be tudtunk menni a meccsre, persze kikaptak, de hát mit lehet várni, pont ebben a városban, aztán elmentünk egy jó nevű, nagy hagyományú pincészethez, még nem hajtott ki a lugasban a szőlő. Emlékszem, innen hoztak ősszel is A-ék bort meg kencéket, megittuk hatan, és mennyit nevettünk, mennyire más volt minden, mennyire kevésbé keserű a szánk íze. Aztán még ettünk egy hamburgert út közben, úgy jöttünk haza, a fiúk fölött a buszban beszakadt a tető, de nem bánták a vereséget sem, valahogy így lett kerek ez a péntek.

2021. január 28., csütörtök

oxymoron

Nagy karrierje van az utóbbi időben a ‘stílusos’ szónak, de az a gyanúm, hogy aki ezzel a szóval jellemzi magát, a puszta gesztussal távol kerül a jelentéstartalmától. 

2021. január 9., szombat

Az nyer, aki adaptalódik

Az ősszel valahogy rákaptunk a túrázásra, először a kötelező Dobogókő-körökkel kezdődött, aztán valamiben (ami nem covid volt, mint a teszt megmutatta) lerobbantam, aztán először elvacakoltunk egy vasárnapot, hogy felmásszunk a Nagy-Hideg-hegyre, de aztán felmásztunk mégis a hidegpárnás időben mégis.

Aztán jött a téli szünet, mert ez olyan munkahely, hogy ki kell venni a szabadsagokat. Ez nekem nagyon fura, ilyen helyen gyakorlatilag nem dolgoztam soha. És rengeteg szabadságom maradt, úgyhogy hosszú volt a téli szünet, és elkezdtünk járni gyalogolni. Voltunk a Margit- és a Hajógyári-szigeten az ünnepek alatt, aztán a Hármashatár-hegyen az összes létező turistajelzésen, meg megnéztük a Nagy-Kopaszon a kilátót. És holnap is megyünk, bár még nem tudjuk, hova.

Ennek persze nagyon örülök, és igen üdvös fejleménynek tartom, pedig végül is ezt csak a járványnak köszönöm. Mert ha nincs a járvány meg az összes korlátozó intézkedés, biztosan inkabb uszodába jártam volna.


2020. december 26., szombat

kétes dicsőség


 Cs: Melyiket vágjuk fel?

M: Nemtom. Ezt.

Cs: Jó, akkor legyen ez. Aha, ez mákos. Tartsd a tányérod, tessék. Kettőt? Jó. Veszek én is.

M: Vágsz még, apa?

Cs: Vágjak? Tessék, vegyél még.

M: Köszi. Majd még kérek.

É: Ízlik a beigli? Jól sikerült?

M: Ezt te csináltad, anya?

É: Én hát. 

M: Nahát! Pedig ez olyan jó, mint amit készen szoktál venni!










2020. december 19., szombat

Háj

Hájnak ritkán szoktak örülni, de én örülök nagyon, hogy van hájam, persze volt korábban is, eloszolva, itt-ott talán a kívánatosabbnál nagyobb mennyiségben is, és a karantén alatt sem javult a helyzet, szóval nem lehet állítani, hogy híján lennék a hájnak, de mégis nagyon boldog lettem, három kiló tiszta hájjal sikerült gyarapodnom.