Tegnap Horger Antal nagyanyjaé mellett a sápítozó öregasszony szerepében is kipróbálhattam magam

- Szia, anya!
- Szia, cicu! Na, mi volt az SZTK-ban? Mutasd a kezed.
- Begipszelték. Eltört az ujjam.
- Jaj, kisfiam...
- Letört belőle egy borsónyi darab. Az ujjpercnél.
- Jaj. jaj...
- Nincs semmi baj, anya. Még sok ilyen lesz, te is mondtad, Ez a sport ezzel jár.
- Nem fáj?
- De. De már nem annyira. Amikor belenyúltam a labdába, akkor nagyon fájt. Most már jobb.
- És melyik kezed?
- A jobb.
-  Nem fogsz tudni írni?
- Nem. És tornából is fel leszek mentve. Úszni sem kell járnom. Király!
- És akkor az edzés is ugrik?
- Dehogy! Edzésre járni fogok. Három hetet nem hagyhatok ki! Legalább többet tudok gyakorolni a bal kezemmel.

Öröm

- A tüdeje egyáltalán nem érintett, tüdőgyulladásról szó sincs - közölte sugárzó arccal a gyermekorvos, miután tájékoztatott, hogy egyszerre diagnosztizált hörghurutot és arcüreggyulladást.

Hevesen emlegettem ám a jó édes anyjukat

mindazoknak, akik miatt nem lehetett az orszagos drogérialáncba elszaladni vasarnap reggel lazcsillapitoert, hanem lehetett nem letezo halozaton (a disznool mellett van leginkabb elfogadhato terero) kisilabizalni, ugyan hol lehet a kornyeken ugyeletes patika, majd elmenni oda gyerek lazcsillapitoert. Vegul is csak kb haromszor olyan messze volt, mint a dm.
Ropulnek a percek egy 39 fokos lazzal kinlodo gyerek mellett, higgyetek el.

A tegnap elovigyazatossagbol vett masodik vekni kenyeret viszont oda tudtuk adni a szomszednak, ugyis korabban jottunk haza. És mivel kitalaltam, hogy kiviligetet szeretnek, akar megvehettuk volna a csemeteket is Balatonon. Egy másik univerzumban. Mert így szikkaszthatom őket az erkelyen (nem bírjak a napot), majd súvaszthatjuk be őket az autóba, ahelyett, hogy szepen vasarnap megvehennenk őket odalent.

Már el is felejtettem

...milyen ez, itthon maradni hármasban egy egészségessel és egy lábadozóval, aki már annyira nem beteg, hogy ne tudná piszkálni a testvérét feszt, de nem egészséges még ahhoz, hogy nekiinduljunk mondjuk egy múzeumnak, az eső meg szakad, kimenni nem tudunk sétálni, és itthon megyünk egymás idegeire, pont mint három éve, csak most nem a Thomas, a gőzmozdonyt kell olvasnom, amit utáltam, hanem a Gyűrűk Urát, amit szeretek, viszont engem is kerülget valami nyavalya már napok óta, úgyhogy nem elég, hogy a torkom is fáj, de a hangom is, mint a gyűrűlidérceké. Egy idő múlva úgyis megéhezik valaki, amíg kifőzöm a tésztát, addig oltári felfordulást lehet csinálni három perc alatt, ebéd alatt az addig is folyamatosan zajló szekatúra átmehet erősebb ekézésbe, aztán valaki megsértődik, duzzogni kezd, mire én kiosztok mindenkit, és öt percre magamra húzom a vécéajtót, de valaki oda is utánam jön, közben leesik, kiborul, ledől, szétszóródik ez vagy az, aztán elmúlik a nap nagy nehezen, a lakás csatatér, a hangom rekedt, a torkom fáj, a türelmem nulla, és mintha egész nap szenet lapátoltam volna.

És eszembe jut, hogy mintegy két hete A. kolléganőmnek felhívtam a figyelmét: bár éppen kellemes helyettesíteni a beteg gyerekkel otthon maradó munkatársat, beteg gyerekkel otthon maradni sem éppen méznyalás.

Váltógazdaság

Holnap lesz negyedik hete, hogy Marci lerobbant, volt itthon egy hetet, egy hetet a nagymamánál. Aztán rá egy nappal, hogy Marci egészségesnek nyilváníttatott, belázasodott Bori, de a fülfájás nála is csak két-három nappal később jelentkezett, mint a vírusfertőzés tünetei. Borit holnap viszem kontrollra, de nincsenek vérmes reményeim, hiába pörgött ma egész nap a hátán: a napokig tartó antibiotikum-kezelés dacára tegnap este csak két adag fájdalomcsillapító után tudott elaludni, annyira fájt a füle. Ma reggelre fakadt fel.

Legalább a fülfelszúrást megúszta.

Mintha már hazamennénk

Állok (hátam mögött tetszőlegesen egy vagy két gyerekkel) a recepciós pultnál, leadom a tajkártyát.

Mielôtt bármit tehettem volna

- Tegnap volt egy kis hôemelkedésem, meg este lázam is, és anya mesèlt, és én az ölében ültem, és lehánytam anyát is, aztán elmentünk fürödni, és anya adott az ô felnôtt tusfürdôjébôl, szia, M. néni - summázta Bori az óvoda gazdasági ügyintézôjének reggel, amikor betelefonáltam az óvodába, és óvatlanul átadtam neki (Borinak, nem M. néninek) a telefont, kérésének megfelelôen.

Flipper

Aki már várt a f-i egészségházban öt órát gipszelésre

Marci beteg, lázas, megyünk a rendelőbe.

Rövidebben

Elkezdtem írni egy szívszorító posztot arról, hogy karácsony előtti pénteken Bori fulladni kezdett, és hajnali háromkor aludtunk csak el (és ez még mázli, mert a kolléganőm kisfiát ugyancsak kruppos rohammal a mentők vitték kórházba), és aztán karácsony másnapjának éjjelén fülfájásra panaszkodva sírt fel, de inkább kölcsönveszem Cs. ötletét, aki mindenkinek azt javasolta, aki karácsonykor egyedül érzi magát, hogy látogasson el az épp ügyeletes gyerekkórház fülészeti osztályára, és tuti vágyni fog egy kis magányra, amint meglátja a hat négyzetméteres váróban összezsúfolódott negyvenakárhány embert.

Hogyan töltsük el az augusztus 20-i hosszú hétvégét (bónusz keddel)?

Előzmény: Tanítsuk meg hétéves fiúgyerekünket biciklizni. Bátorítsuk. Menjünk vele hosszabb-rövidebb távokat terepen és aszfalton. Győződjünk meg róla, hogy a gyerek biztonságosan teker két keréken. 

Akkor még egy kicsit benn tartjuk

Egész héten azon voltam, csak jöjjön el a hétvége, csak legyen vége ennek a hétnek már. Mert szinte vallásos áhítattal tisztelem a határidőket, nálam, kérem, a határidő szent és sérthetetlen, és nincs, ami jobban munkára sarkallna, mint egy jó kis szoros határidő. És tudtam, hogy péntekre el kell készülnöm ezzel a munkával, és be kell fejeznem azt is, és még abban is bíztam, hogy Marci, aki szegény szénné unta magát a héten idehaza azoktól a váratlan pillanatoktól eltekintve, amikor minden előzmény nélkül rátört a hasmenés, kilábal ebből a kórságból. És akkor lesz hétvége, gondoltam én, és kifújhatjuk magunkat, mindenki egészséges, és határidő sincs, élhetünk boldogan.

Mi ropog?

Mármint a talpunk alatt a konyhakövön? Nem a játszótérről a cipőben, zokniban felhordott homok - még. Nem a megszáradt, apróra töredezett tűlevél - már. Momentán, mivel Marci elkapott valami gyomorvírust, és háztartási kekszen él - miniatűr kekszmorzsák roppannak ütemesen a papucsom talpa alatt minden lépésnél.

Minden megoldás érdekel

Amennyiben létezik megoldás arra, hogyan lehet minőségi (szellemi) munkát végezni félig lerobbantan, egy szintén lábadozófélben lévő, tomboló háromévessel a háttérben, akiknek átlag ötpercenként kell megtörölni az orrát, (játék)tejet adni a (játék)cicáinak, kibűvölni a szájából fél marék műanyag gyöngyöt, leszedni a biliről, ráadni a papucsot, megkóstolni, amit főzött a (játék)konyhában, és véleményezni azt, kívánsága szerint lefektetni a földre a nagymackót, majd felültetni, majd visszatenni az eredeti helyére, mert útban van, kérem a világmindenséget, tudassa velem. Jelige: mission impossible.

Csapataink harcban állnak

Kedd délután már nyűgös volt Bori, estére köhögni kezdett, és az orra is folyt. Azóta itthon van, Marci péntek délben csatlakozott hozzá, 38 fokos lázzal jött haza az oviból, de tegnap nap közben lett az 40+ is, panadol, nurofen, hűtőfürdő. Ma már nem lázas, mintha mi sem történt volna, de Bori még köhög, és már én is rákezdtem.

Jaj, ne!

- sóhajtott fel a fül-orr-gégész doktornő, amikor beléptünk Borival a rendelőbe. - Már megint maguk azok?
És ismét igaza lett dr. T-nek, amikor a fülészetre irányította Borbálát, mert mint mondta, ő semmi olyat nem lát, ami indokolna délben 38 fokos lázat, hátha a füle lesz az megint. Most éppenséggel a bal volt piros, antibiotikum, a harmadik egy hónapon belül, plusz a doktornő nyomatékos tanácsa, miszerint ne menjen ez a gyerek közössége legalább egy hónapig, szedje össze magát végre.

Balcsira azért lejöttünk, na ez történik, ha egy hétig nem látok időjárás-jelentést, mert elindultunk 30 fokban, és olyan viharon jöttünk keresztül, hogy csak pulykakakasok nem hullottak az égből, tegnap meg esett és még be is fűtöttünk, meleg ruhát pedig alig pakoltam, szerencsére találtam lenn egy hizzávetőleg huszonöt éves mackónadrágot, amit egy igényesebb homeless is visszautasítana, de legalább nem fáztam.

Ma már kisütött a nap, Marci a gyerekekkel bandázik az utcán, Bori végre alszik, ez itt nem kis mutatvány, tegnap este majdnem egy órába telt lenyomni, aztán, nehogy felébredjen esetleg arra, hogy fázik, még jól be is takargattam a töksötétben, az már csak később derült ki, hogy aztvsem láttam, hol a feje, és fordítva tettem rá a négyrét hajtott hálózsákot, csak a két kis rózsaszín csíkos alvózokni lógott ki, a fejét viszont tüchtigen bebugyoláltam, szerencsére nem hagyta magát, és lerúgta magáról az egész hóbelevancot.

8 nap

Egy hét, egy nap - ennyit bírt ki ez alkalommal Bori a bölcsiben. Tegnap estére folyni kezdett az orra, köhécselt, estére meleg lett a homloka. A doktor este rendel. Már teljesen hozzászoktam, hogy oszott képernyőn dolgozom, a bal oldalon a hohohorgász megy, a jobb oldalon meg mindenféle szövegek, táblázatok, egyebek.

Jobb, bal, jobb

Öt napon belül háromszor fakadt fel Bori füle, egy sima, egy fordított mintában.

Jó lenne

...azt írni csak, hogy indul a szezon, mert elindítottuk rendben, és csupa kellemes meglepetés várt, mert nem szedtek szét semmit az egerek, a vízóra nem fagyott szét (csak az aknában lebegett egy döglött béka hófehéren), láttam L. férjét és kisfiát, akik nagyon hasonlítanak egymásra, mindkettőnek nevetős kék a szeme, a házban jó meleg volt, és még szódavíz is maradt tavalyról. Marci teljesen eksztázisba esett a régi SW-magazinjától, aztán a színes krétákkal rajzolgatott, és Bori is csak egyszer osont fel a padláshoz, nem esett bele a vasvillába, és csak egyszer vágta orrtövön a nagy műanyag kocka. A kőműves meg csak vakarta az állát, vakarta a füle tövét, aztán csak kibökte, hogy egy hónapnyi munkát lát kívül-belül, hát majd meglátjuk, mennyi lesz, szerencsére a festővel tud majd párhuzamosan haladni.
A gyerekek persze kidőltek az úton hazafelé, de sikerült őket rendben letenni, de éjjel már Bori nagyon meleg volt, még beletoltunk egy adag Nurofent, és az levitte hamar. Reggel már hőemelkedéssel ébredt, Nurofen, láz lemegy, délben onnan lehetett sejteni, hogy megint lázas, hogy lefeküdt a csíkos nagypárnára és elaludt 11-kor, Nurofen, láz lemegy, aztán este 7-kor megint lefeküdt, akkor már be a zuhanyba, remegtek a kis husi X lábai, és nem volt jó sehogy se, hát még amikor egy kúpot is kapott szegény. De azért hamar elaludt, és én is vele együtt, mert egész nap mi felnőttek is olyanok voltunk, mint az őszi légy, és aztán egészen 9-ig aludtunk, legalábbis én akkor ébredtem, de Bori akkor se, csak fél 11 felé. Ma már ugyanolyan kis disznófülű, mint három napja, úgy tűnik, ezzel a 14 órás alvással kidolgozta magából, ami csak benne volt, de azért ma is csak belülről néztünk ki verőfényes, korán jött 20 fokba, nemigen kívánkozott még kifelé. Jövő héten még itthon marad velem.

A pesszimizmus ára

Borinak folyik az orra. Nem nagyon, csak úgy, ahogy februárban ez szokás. A bölcsiben már másodszor szólnak, hogy rettenetesen taknyos, ezen mindkét alkalommal meglepődtem (őszintén). Az mondjuk nem vitás, hogy éjjelente nyugtalanabbul alszik, mint általában. Én meg rettegek, nehogy elkezdjen jó szárazon, krupposan köhögni. Úgyhogy amikor mára virradóra már negyed egykor felsírt, az első álmomból felébredve arra következtettem, legalább 3-4-szer kel majd, jobb, ha ott maradok mellette. Bori ezek után hang nélkül átaludta az éjszakát, így reggel negyed nyolckor, kifacsart tagokkal, macskásan ébredhettem arra, hogy Bori áll az ágyban, és hozzám beszél, és hogy fázik a derekam, mert megint lecsúszott rólam Marci gyerektakarója.