Dilemma2

Szegény B-t annyira leverte a múltkor az az influenzaszerű vírus, hogy rá három hétre megint belázasodott és négy napig lázas is maradt, úgyhogy egész héten nem is ment suliba. Mit ad isten, ezen a héten amúgy egyrészt egy rettenetesen fontos, ámde maszek munkámat kellett leadnom, egyben teljes titkári szolgálatot kellett teljesítenem M mellett, aki a hét nagyja részét különböző középiskolákban szóbeli turnékon vett részt.

A jól megérdemelt munka gyümölcsének fényében sütkérezve

Ti, akik nem ismertek engem személyesen, el nem tudjátok képzelni, mit gyötörtem ezt a gyereket. (Akik ismernek, azok talán el tudják.)

Az elhivatott pedagógusokról

Szentjánosbogár

M-nak egyik tanárnője olyan tipikus polgári tanárnő alkat, túl az ötvenen, hetyke kalapkákkal, diszkrét sminkkel, nagyon kedvelem. Ő kérdezte még hetedikben, hát merre akar továbbtanulni ez a gyerek, mert annnnyira humán, annnnnyira humán - nézett a tanárnő az ég felé. És mesélte, hogy egy régi tanítványa elindult az egyik igen jó nevű középiskola szaktárgyi versenyén, és megnyerte, és fel is vették. Próbálja meg M. nyolcadikban, tapasztalatnak jó lesz.

Lehettem volna valaki más, de más az valaki más lett

Amikor az ember választ valamit, minden másról egyben le is mond, és talán a fejem fölött lebegő életközepi válság miatt mintha mostanában jobban észrevenném, mi minden _nem lettem.

Meghasonolva

Még a tanév elején egyhangúlag megállapodtunk, hogy menjen M. felvételizni, próbálja meg, lásson ilyet is, persze csak a próba kedvéért, mert úgysem szeretne elmenni az iskolájából.
Így indultunk.
Aztán valahol félrecsúszott. Nem tudom, pontosan hol, de valószínűleg rajtam.
Mert dacára annak, hogy nemérdekesezmég, meg úgysemmúlikrajtasemmi, M-t beírattam két  előkészítőbe, voltunk két iskolában is tájékoztatón, az egyiknek a nyílt napjára is volt szerencsém ellátogatni. És november közepétől elkezdtünk teszteket írni, persze először a könnyebb ellenállás irányába haladva, a magyarokat, aztán a matekteszteket, aztán, mivel kifogytunk a magyarfelvételikből, elkezdtem feladatlapokat gyártani. Egy hete egész kis tanulócsoport gyűlt össze. A legmegdöbbentőbb tanulság egyébként 1) a fogalmazások minősége volt; hogy az - alapjáraton - senkinek sem jutott eszébe, hogy ez egy végtelenül kreatív, szabad műfaj. És az is megdöbbentő volt - ezt már M-n láttam -, hogy milyen hamar képesek érdekesen fogalmazni, ha kicsit foglalkoznak a dologgal.
A másik megdöbbentő dologra a fiam hívta fel a figyelmem az egyik elmúlt évben adott központi felvételi fölött görnyedve - állandóan görnyed - a szövegértéses feladatnál.
- Anya, ezt a szöveget te írtad.
- Dehogy én írtam, kisfiam, ez a központi írásbeli, látod.
- De, akkor is te írtad! Nézd, XY [kiadványnév] ZZZ cím. Te írtad!
- Bakker, tényleg.

Szóval gyűrjük-gyötörjük-nyúzzuk, úgy, hogy mindenki tudja, akit kicsit is érint, milyen állapotban is van a közoktatás. Hogy az iskolai sikeresség nemigen korrelál aztán semmivel a nagybetűsben.

Mégis: rugózik rajta a szülő, izgul a gyerek. Persze már aki. M. épp nem; mivel összeszedett valami takonykórt, nem ment ma felvételit írni, csak csütörtökön megy a pótfelvételire. De csak iskola után, mert a technikaóráról nem akar lemaradni. Főzni fognak ugyanis.

A történet több vitatható eseményt emlit

- Anya! Anyaanyaanyaanya!
- Igen, kisfiam?
- Van egy rossz hírem.
- Igen?
- Írtunk énekből dolgozatot. Nemigen tudtam semmit. De legalább másoltam a szomszédomról. Aki viszont puskázott!

Természetfilm

Csodálatra méltó az a kényelmes, kizökkenthetetlen elegancia, az a kibillenthetetlenül kényelmes, belső békéről tanúskodó lustaság, a macskafélékre jellemző független időbeosztás, amely a gyerekeket jellemzik hétköznaponként reggel hét óra és 3/4 nyolc között.

reggeli kérdések

- hol a nadrágom?
- hol a táskád?
- kiszínezted a zöld ceruzát?
- nem találod a kosárgatyád?
- megnézted a szárítón is?
- mitől ilyen büdös az uzsonnás dobozod?
- miért nem dobtad ki a maradékot?
- mi ez a kiszóródott kakaó?
- tettél el kanalat?
- ugye hazahoztad a korábban bevitt kanalakat?
- benn hagytad a farmerdzsekid?
- honnan kéne tudnom, hova tetted?
- láttad a Marci tornazsákját?
- nem azt mondtad tegnap, hogy nem esett be a Dunába?
- szerinted ez megszáradt?
- ugye nem cipőben akarsz felmenni száraz pulóverért?
- nem fogsz fázni?
- eltetted az esernyőd?
- eltetted a kiránduláspénzt?
- igyekezz már, a végén még el akarsz késni?

Dilemma

- Idén már nem járunk bábszínházba, kinőttek belőle a gyerekek - sugárzott R. néni a szülőin a hét óra tájban a már darvadozó szülőkre. - De szeretnénk elmenni színházba, F. anyukája fogja majd szervezni, ha az osztály megszavazza, F. még szerepel is a darabban. Országjáró Mátyás, korban is illik a gyerekeknek az előadás. Az Új Színházban. Ami a sakk-kört illeti...

Itt a lecke, gyerekek, erkölcstanból, ha úgy tetszik. Mert színházba járni jó. Osztállyal színházba járni jó. Ez oké. Ami nem oké, az az Új Színház. Szeretném-e bármilyen szinten támogatni az Új Színházat? Nem. Szeretnék-e akár egyetlen darab jegy árával hozzájárulni a színház bevételéhez? Nem.

No, ezt adjuk össze, pajtások!

Megjegyzés a pótlapon

"Magatartás, szorgalom, magyar nyelv és irodalom, matematika, német nyelv és irodalom, környezetismeret, német népismeret tantárgyakból dicséretet kap."

Forgandó

Amikor meghallottam Marcit az iskolából hazafelé jövet kristálytisztán valami szenténeket dalolni, először azt hittem, hanyatt esem. A második gondolatom az volt, milyen boldog lenne a nagyanyám, ha hallaná. A harmadik meg az, hogy nagyapám meg foroghat szegény a sírjában.

Amikor fut a pingvin

Tegnap kimentünk a Szigetre futni Z(s)-vel, és kellemes meglepetésemre simán végigfutottam a szigetkört. De hiába a jó kondíció, nem sok hasznát láttam, noha teljes erővel robogtam háromnegyed ötkor  a metró felé, talpig pingvinszerkóban, immár esélytelenül arra, hogy normális időben odaérjek valamelyik oktatási-nevelési intézménybe a város másik felébe.

A láthatatlan ember

Első osztály, első fogadóóra. A tanítónők derekasan állják a sarat, az egyik talpraesett anyuka ugyan beosztotta a szülőket ötperces bontásban, de amikor a lista szerint utolsóként megérkezem fél hétre, a lépcsőházban még legalább öten ácsorognak a bejutásra várva.

A rendszer ellenséges a rendetlen baglyokkal

Írnám én, hogy szeretem az őszt, meg szép színes falevelek, finoman cirógató napsütés, alma-dió-mogyoró, de hát nem és nem, ezt az őszt nem bírom szeretni. 

Ott van például az iskola, amivel alapvetően nincs semmi gond. De a részletekben azért ott lakik az ördög. 

Házi feladat szülőknek

Látom már, hogy az iskola bőséges témaforrásnak fog bizonyulni.

És ez még csak szeptember első hete

Késésben rohanok az egyik gyerekért az iskolába, a másik még az oviban dekkol, a terv pedig az, hogy mindkettőt félórán belül felveszem, és átadom - a késésre erősen hajlamos - anyukámnak, hogy pontosan visszaérjek az iskolába a szülői értekezletre; ebben a szituációban teljesen adekvát, hogy egy megkergült gramofon a fejemben végtelenítve játssza hogy I'm falling to pieces, I'm falling to pieces.... 

Vettünk

írás- és matekfüzeteket
könyvbekötőket
tankönyveket
iskolatáskát (még februárban, mert akciós volt)
füzetcimkéket
tolltartót
grafitceruzákat (színes volt itthon elég)
kisollót, kettőt, egyik a tolltartóba, másik a technikadobozba
stift ragasztót (legkisebbet)
kis vonalzót
még kisebb vonalzót, mert a kis vonalzó nem fért be a tolltartóba
radírt
rajzlapokat
ecsetkészletet
festéket
zsírkrétát
fehér inget
ünneplő nadrágot
ünneplő cipőt
kis tükröt
tornanadrágokat, kettőt a heti öt tornaóra tiszteletére, de még egy hónapig tuti nincs tornaóra a gipsz miatt
fehér pólókat, lásd fönt
tornacipőt
íróasztalt
széket
öt csomag írólapot

csak a hat gyufásdobozt, amiből kis fiókos szekretert kell csinálni, csak azt nem vettem még, valószínűleg mert nem tudom elcsitítani lelkem mélyén a hangos vihogást hónapok óta.

Jellemzô

Tegnap megvolt az elsô szülôi az iskolában. Kaptunk két, mindkét oldalán teleírt a4-es papírt, az egyik a tudnivalókat tartalmazta, a másik azt, mi mindenre lesz szükség majd elsô osztályban. Kell vinni például cipôsdobozt, hurkapálcát, kinti és benti tornacipôt, valamint külön váltócipôt, színes korongokat, kistükröt, logikai készletet, papírcentit, színes ceruzákat, két ollót, tornazonit és fehér tornapólót, öt csomag írólapot, vízfestéket, ecsetet három méretben, zsírkrétát, betûsínt, szám- és betûkártyákat, postairónt és gyurmát, de nem ezek leptek meg, hanem az, hogy hat gázgyújtógyufás-dobozból (percekig gondolkodtam, hogy kell helyesen leírni, a mozgószabály tûnt a legesélyesebbnek) kis fiókos szekrénykét kell barkácsolni még a nyáron, mert a gyerekek ebben tartják majd a tükröt, a korongokat meg a többi kis vackot matekórán, a gyufa meg majd szépen lassan elfogy, biztatta a tanító néni az anyukákat. Nekem erôs kételyeim vannak ez ügyben, ugyanis villanytûzhelyünk van itthon. Szülôi után elmentem Marciért az uszodába, az öltözôben felejtettem az útközben vásárolt hat kiflit, de csak a sarkon vettem észre, és már nem akartam visszamenni, talán az uszi is bezárt, mire odaértem volna. Este korán lefeküdtünk, sokáig néztük az ágyból a tévét, amit imádok, aztán egyszer csak elaludtam, és azt àlmodtam, hogy elkezdôdödött az iskola, és megint elfelejtettem valamit vagy eltévesztettem vagy elhagytam, és Marcinak nem volt rendes felszerelése, és rohantam, hogy elvigyem neki azt a valamit, amit elfelejtettem, eltévesztettem vagy elhagytam, de a portás nem akart beengedni, úgyhogy be kellett lógnom valahogy az évnyitóra, hogy odaadhassam neki, de nem nagyon sikerült, hát tülekedtem és taszigáltam és taszigálódtam, aztán szerencsére reggel lett, és kiderült, hogy csak álmodtam az egészet.

A tudás gyökerei

...keserűek, de a gyümölcsei édesek, mondotta Arisztotelész, és mélyen igaza volt. Pedig szerintem neki nem is volt nagy kín az iskolaválasztás.