Lényeges, hogy gyerekeinket megfelelő emlékekkel bocsássuk útjukra

 É: Lehet, hogy kitart a hideg! Lehet, hogy lesz igazi tél! És akkor befagynak a tavak!

B: Igen!

É: És akkor mehetünk korizni! Emlékeztek, voltunk egy csomó befagyott tavon, voltunk Biatorbágyon, meg Balatonon, meg a Velencei-tavon...

B: Igen, emlékszem!

É: Tényleg? 

B: Igen, és a Velencei-tavon tudod, mi törétnt, anya? Tudod, mire emlékszem?

É: Mire?

B: Akkorát estél, hogy beleremegett a Velencei-tó!

Móka és kacagás

- Emlékszel, anya, még a M. bácsinál betegséget kellett mondani, és a többiek olyanokat mondtak, hogy láz meg orrfolyás...
- Emlékszem.
- És akkor azt mondtam, hogy bubópestis.
- Igen.
- És M. bácsi nem szólított fel többet, pedig mondtam volna még a sima pestist, a veszettséget meg a leprát is!

Az elhivatott pedagógusokról

Hitéleti lecke lányoknak

- Nézd, anya, nézd!
- Iigen?
- Nézd csak, mi van kiírva a templomra: dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
- Látom, cicukám.
- De anya...
- Igen?
- Itt nincs egy nő se. Csupa férfi. Meg a Szentlélek. De fogadjunk, hogy az se nő!
- Hát nemigen...
- És akkor? Hol vannak a nők? Hol van Mária? Neki nem jár dicsőség?
- Ööö...
- Miért nem? Ha nincs Mária, nincs Jesszus!

Az én lányom

- Jaj, az A-éknak nagyon tetszik a lakásuk!
- Igen? Mi tetszik olyan nagyon benne?
- Hát az, hogy a ház tetején van... meg hogy olyan otthonos. Mindenhol olyan kellemes kupi van.

B. és a barkács

- Anya, nézd, milyen szépet csináltam!
- Muti! Hú, tényleg nagyon klassz, B!
- Ugye? Még be kell fejeznem. Ki kell vágni. Kellene hozzá egy izé... egy flex.
- Egy flex?
- Igen, egy flex. Apának van, szeretném használni.
- De cicu, biztos, hogy flexre gondolsz? Egyrészt nincs olyan itthon, másrészt ha lenne, sem adnám a kezedbe tízévesen.
- De apának van! Várj, anya...! Lehet, hogy mégsem flex...? Megvan, mi az: sniccer!

végül is zöld

A realista színjátszásról

- Milyen volt a színház? Hogy tetszett a János vitéz?
- Hát nem is tudom, anya. Jobbat vártam.
- ?
- Például amikor arról volt szó, hogy Iluska mos a patakban, tudod hol volt? A háztetőn!

Adekvát kérdés

Gyalogolunk be a Balatonba, körülöttünk kismillió ember. B. oldalról végigmér, majd csevegve, by the way felteszi a kérdést:

az előzőhöz

- Jaj! Nem túl alacsony itt a víz? Nem ütötted meg magad, B, ahogy belefordítottalak a fánkról*?
- Nem, anya, nem fáj semmi! Csak nekicsapódtam az iszapnak. De semmi gond! Ugrálhatok a hátadról?

*kb. egy méter átmérőjű, felfújható fánk.

Valamint:
kipróbáltam és beleszerettem a SUP-ba, egy fölfújhatót volt szerencsém kipróbálni, és mindenki legnagyobb ámulatára felmásztam rá, majd felegyenesedtem, képes voltam megfogni az evezőt és evezni kezdtem, ahelyett, hogy nemes egyszerűséggel lefordultam volna róla a vízbe. És azóta SUP-olni vágyom reggel, délben és este - már amikor nem a világszép kajakomban hasítom a vizet éppen.

Próbáljátok ki. SUP-olni jó. 

Menetfelszereles

- Anya, két plüsst viszek a bevásárláshoz. A táskakutyát és a zsebrókát.

Mert nálunk így megy ez

Homonímia

- Süssünk valami sütit, nem?

- De igen, anya, süssünk! Olyat, mint Balatonon! Olyan bocisütit!

- Milyen az? Nem emlékszem!

- Tudod, olyan bocis! Olyan izé... Tehén... tehénlepény!

Biztat a lányom

É: Na, milyen?
B: Nem jó, anya... nem áll jól...
É: Hát nem. Le is veszem.
B: Ez D-nak mondjuk jól állna.
É: D-nek minden jól állna... Vékonyabb mint én, hosszabb a lába... Minden jobban áll neki, mint nekem.
B: Nem, azért nem anya... Van, ami neked állna jobban...
É: Tényleg?
B: Például a terhesruhák.

a lányom szerint kizárólag dundi állatokhoz hasonlítok

Én: Nemsokára talán úszahtunk a Balatonban is...
B: Á, anya, te olyan soká jössz be! Csak topogsz a parton, mint egy pingvin!
É: Pingvin?
B: Az.
É: Miért pont pingvin?
B: Mert az lép olyan kicsiket. Az totyog úgy.
É: Szóval pingvin.
B: De ha belemész a vízbe, akkor aztán már úszol, mint a fóka!

Szörp

- Ebből csinálunk bodzás limonádét?

- Igen, kicsit később. Addig tedd vízbe, jó?

- Jó.

Latinitas viva!

A lányomék színdarabjában (amelyben igen szép nagy szerepet kapott, mert mint az iskolai prózamondó verseny győztesének, nem lehetett neki kis szerepet adni) van két latin mondat.
A lányom szerint a szülők csapkodni fogják a térdüket a nevetéstől.
Amikor megkérdeztem, miért gondolja ezt, magától értetődően felelte, hogy hát mert a felnőttek mind tudnak latinul.
Ki kellett ábrándítanom.

A logikus érvelés csodái

- Vedd fel valamelyik szétnyúzott nadrágod.
- Szoknyát szeretnék felvenni.
- De ma kirándulni megyünk, az ég áldjon meg!
- Olyan régen volt szoknya rajtam!
- Az erdőben, avarban mászkáláshoz nem lesz jó a szoknya, nadrágot kellene venned.
- De én akkor is szoknyát akarok!
- És ki fog az indulás utáni ötödik percben seggen csúszkálni az avarban? Mert azt szoknyában nem lehet.
- Öööö. Megyek, levadászom a foltos gatyám a fregoliról.

Szőke, kékszemű, copfos nyolcéves

- Környezetből az emberi testet vesszük, anya. Az nagyon izgalmas! A múltkor az volt a feladat, hogy betegségeket meg tüneteket mondjunk M bácsinak. A többiek mondták, hogy láz meg nátha... Én is mondtam egy betegséget!

- Igen? És mit?

- A bubópestist.

A vitruviusi ember nem mindenkinek a tökéletességet jeleníti meg

- Anya, mi ez?
- Mi?
- Hát ez a kép. Milyen ember ez már! Miért van négy keze meg négy lába? Ember egyáltalán? Vagy rovar? Rovarember?