Szentjánosbogár

M-nak egyik tanárnője olyan tipikus polgári tanárnő alkat, túl az ötvenen, hetyke kalapkákkal, diszkrét sminkkel, nagyon kedvelem. Ő kérdezte még hetedikben, hát merre akar továbbtanulni ez a gyerek, mert annnnyira humán, annnnnyira humán - nézett a tanárnő az ég felé. És mesélte, hogy egy régi tanítványa elindult az egyik igen jó nevű középiskola szaktárgyi versenyén, és megnyerte, és fel is vették. Próbálja meg M. nyolcadikban, tapasztalatnak jó lesz.

A mindenféle iskolalátogatások között regisztráltam is a versenyre, elolvasta M. a feladott cikkeket, elolvastam én is. Kikérdeztem, átrágtuk magunkat a témán alaposan, mert azon a napon elengedtem, nem kellett iskolába mennie. Bent ebédeltünk a városban, aztán elvillamosoztunk a sulihoz, de korán értünk oda, hát csavarogtunk kicsit a környéken, és vettem neki az egyik dilis cuccokat áruló boltban egy tollat. Aztán elkísértem az iskola portájáig, és háromnegyed óra múlva találkoztunk, de M. a vállát vonogatta csak, megírta a vicces tollal a tesztet, nem volt nehéz, de a feladott cikkekből nem kérdeztek semmit, csak a tankönyvi anyagot, megírta tíz perc alatt. A szóbelire Cs. kísérte, az után már lelkesebb volt, ő volt az utolsó háromnegyed hatkor, jó tételt húzott, és csak ömlött belőle a szó, annyira feldobott volt, hogy azt sem tudta felidézni a telefonba, mit is mondott. Kérdezték, hogy tanul-e, azt mondta nem tudja, inkább csak olvas, úgyis érdekli.

Már úton volt lefelé Sopronba egy csütörtök este, amikor, B-ra várva ránéztem az iskola honlapjára. Utálom azt a várótermet, ahol minden héten elvileg másfél órákat kell töltenem, amíg B. programozni tanul; a trendi, de vacak műanyag székek ficeregnek a súlyom alatt, a falak és a padlószőnyeg ragasztószagot lehelnek, a levegő nyálkahártya-irritálóan száraz, és a szülőknek (a kirakott újságok alapján) három évvel korábbi Képmás magazint kellene olvasgatniuk.

Arra is emlékszem, hogy Mikulás után volt egy héttel, és fáradt voltam már, meg nyűgös, és mindenféle hasznos tevékenység helyett csak ide-oda nézelődtem az interneten (persze rossz lelkiismerettel), amikor ránéztem a középiskola honlapjára, és láttam, hogy fent vannak a versenyeredmények. Adatvédelmi okoból csak monogrammal jelölték a versenyzőket, de nem volt ismerős, csak egy. Az az ismerős viszont ott díszelgett az első helyen. És amikor megláttam, és rádöbbentem, hogy igen, sikerült, és M. megnyerte ennek az elég jó iskolának a tanulmányi versenyét, az olyan volt, mint egy szentjánosbogár a sötétben; az volt nekem az első fénypont a továbbtanulásra felkészülés fekete alagútjában.