Az óvodáról

Az egyik óvónő a kreatív* készségek - szigorúan a manuális tevékenységre korlátozva - fejlesztését preferálja.

A másik a harmonikus mozgásfejlődést tartja mindennél előbbre valónak.

Sajnos a gógyi, az ebben az intézményben senkit nem érdekel.


*Vajon miért szűkült le a kreatív szó jelentése a kézműveskedésre? Színházat csinálni miért nem kreatív, verset faragni, történetet kitalálni, mondókat továbbkölteni, játékot kiagyalni - ezek miért nem számítanak kreatív, azaz alkotó tevékenységek? 

A hiúság vására

Mély önvizsgálatot tartottam, és be kellett ismernem, hogy attól, hogy nem szeretek öltözködni, nem sminkelek, jó, ha hébe-hóba eljutok fodrászhoz meg kozmetikushoz, szóval mindettől eltekintve igenis hiú vagyok. Hiúságom egyik tárgya pedig az óvodai vásárra beadandó cucc.

Az óvodai vásárt minden évben meghirdetik, és minden évben olyan a kínálat, mintha fakezű elsősök technikaóráin született munkadarabokból sorsolták volna ki a legsikerültebbeket. Ezért nem szívesen veszek semmit, inkább adok be én is valami eladandót, és úgy látszik, megütöm a fakezű ötödikesek szintjét, mert az én dolgaim mindig elég kapósak. Először még örültem neki, aztán próbáltam elébe menni a vásárlói igényeknek. Hogy az enyémet mindig megvegyék. És meg is veszik már, ha nem így lenne, összetörne a lelkem nyugalma.

Idén drága a méz, úgyhogy nem sütöttem mézeskalácsot, hanem cake-popokat csináltunk a gyerekekkel, kétfélét, gesztenyéset és kókuszosat. Én összeállítottam, Bori megggömbölyítette, én kimártottam, Marcival megszórták szórócukorral. És a sok kis gyerek mind megette, mert a karácsonyi vásár másnapján bizony nem árválkodott ott a mi portékáinkból egyetlenegy se.

Cicaharc a biliben

Azért öt év elteltével csak nem bírtam tovább, és sikeresen magamra húztam az óvodával szemben álló forradalmár gonoszanyuka szerepét, aki csak pain in the ass púp a hátán mindenkinek, és egyfolytában akadékoskodó kérdéseket tesz fel, mint hogy miért nem mennek a gyerekek színházba csak egyszer (amikor a szülőiken eddig háromszor megszavaztuk, hogy bérletet szeretnénk, félévenként három előadással), hol található az óvoda pedagógia programja és bármilyen egyéb szabályzata (a honlap több mint fél éve nem működik), milyen eseményeket, programokat tervez az óvoda ebben a félévben, valamint folytatódik-e az eddig sikeresnek ítélt drámapedagógia program (nyilván nem).

Amikor fut a pingvin

Tegnap kimentünk a Szigetre futni Z(s)-vel, és kellemes meglepetésemre simán végigfutottam a szigetkört. De hiába a jó kondíció, nem sok hasznát láttam, noha teljes erővel robogtam háromnegyed ötkor  a metró felé, talpig pingvinszerkóban, immár esélytelenül arra, hogy normális időben odaérjek valamelyik oktatási-nevelési intézménybe a város másik felébe.

A láthatatlan ember

Első osztály, első fogadóóra. A tanítónők derekasan állják a sarat, az egyik talpraesett anyuka ugyan beosztotta a szülőket ötperces bontásban, de amikor a lista szerint utolsóként megérkezem fél hétre, a lépcsőházban még legalább öten ácsorognak a bejutásra várva.

Szociális érzékenység

Igazán nem indultam nagy elvárásokkal a kiscsoport első szülői értekezletének, de legborúlátóbb elképzeléseimet is alulmúlta, amikor a csoportpénzről folytatott, szolid hangvételű vita során az egyik apuka indítványozta, hogy "tegye fel a kezét, aki szociálisan rászoruló"!

Szivárványos szegregáció

- Az óvodában természetesen nincs semmiféle megkülönböztetés, sem nemre, sem bőrszínre, sem vallásra tekintettel! - szögezte le az óvodavezető I. a tegnapi szülői értekezleten. Aztán rátért a névsorra. És ekkor kezdődtek a bonyodalmak.

Mi a közös az óvodavezető asszonyban és Bródy Jánosban?

Hát az, hogy emlékeim szerint Bródy minden koncertjét vagy hakniját úgy kezdte, hogy elnézést kér, de kicsit rekedt. Aztán egyszer hallottam, hogy némi öniróniával azt is megjegyezte, hogy ez az állapot állandósulni látszik, nincs mit tenni.