Élni tudni kell

Szabadságom első napján kora reggel Bori belehányt a markomba. Aztán hozzám akart bújni, de gonoszul a vécécsésze felé irányítottam. És milyen jól tettem.
A reggel folytatásaként még kipucolhattam a cipőtalpába beragadt tenyérnyi kutyaszart.
Valahogy nem kapott el a karácsonyi hangulat.

Vééééér

- Anya, anyaaaa!
- Igen, Borikám?
- Mesélj nekem a vééérrrőőől...
- Mit meséljek még? Megvan! Hallottál már a vércsoportokról?
- Azok olyan helyek, ahová a kis postások, meg a kis katonák járnak, mielőtt felnőnenek? Mint ahogy mi az óvodába csoportokba járunk, anya?

Hihetetlen, mit ki nem hoz az emberből a közszolgálat

Hát persze, hogy lehúzott az idei jutalomlistáról. Kiabáltam (nyitott ajtónál, hogy más is hallja), aztán rávágtam az ajtót. 

Utánam jött. Magyarázta. Érveltem. Fülén be, fülén ki.

És egyszerre rájöttem, hogy tökéletesen felesleges tépni a számat. 

Új bejegyzés "A világon az én gyerekeim a legokosabbak" témában

- Anyaaaa!!! Anyaaaaaaaaaaaaaaaa!!!
- Igen, Borikám?
- Anya, mesélsz nekem a vééééérrrőőőől??
- A vérről?
- Igen.
- De hát már meséltem. Mondd el, mire emlékszel belőle.
- Hát hogy a vérben vannak pici vörös postások, akik a táskájukban szállítják az oxigént. Az egy gáz, a levegőben van. És attól lesz piros a vérünk. Ugyanazért, mint a rozsda. És vannak a pici piros postások mellett a fehér katonák, azok meg megvédenek minket a kórokozóktól. Mint amilyenek a bacik. De nem minden baci ám kórokozó, anya!

Nem lehet véletlen

Biztos álmomban, öntudatlanul a homlokomra tetováltam -a tükörben láthatatlan betűkkel - a 'BALEK' feliratot. Különben nem kínálta volna föl a lehetőséget a főnököm (és nem ő az első), hogy munkaviszonyom kívül, ingyen, csak úgy szívességből dolgozzam még egy kicsit.

Pedig akkor még nem is tudtam, hogy a ruhapénzlistáról is lehúzott.

Jó nekem

Nagyon klassz lett a szülinapom így utólag, egyrészt a főnököm megnyúlt arca, na az megfizetethetetlen volt, másrészt épp tegnap rendeztek búcsúbulit a kollégáim (bár még december végéig dolgozom, és - hahaha - két újabb ajánlat is befutott, de már elkeltem, ugyebár), harmadrészt meg nagyon klassz ajándékokat kaptam. Rögtön ki is próbáltuk az egyiket, az eredmény alant látható.

Apukám világa

-...és amikor azt mondja az m1 híradó...
- Papa, te nézed az m1 híradót?
- Persze! Jobb, mint a kabaré!

káosz, elmélet

biztosan nagyon fogom birni a fonodó villamost majd, de egyelore csak az van vele, hogy
- elso nap lezarjak az utat (bicikliutat terelik) a budai rakparton
- masodik nap meg vacakoltak mindenfele foldmerok
- harmadnap a maradek bicilkiutat is lezartak, viszont a biciklistakat betereltek a feltorlodott autoforgalomba.
ekkor kezdtem mas utvonalon jarni.
amig a heten
eloszor teereltek a bicikliutat a margit hidnal
aztan lezartak
aztan betereltek a bringasokat a buszmegallobol a z aluljaroba igyekvo gyalogosok koze
aztan ma mar megint ujabb szakaszt zartak le
de a gyalogosoknak sem fenekig tejfel, mert nekik a jardat zartak le, hat ugrandoznak meg futkosnak a dugoba szorult kocsik kozott.

A tegnapi meg a holnapi tuntetes miatt halistennek mar egyik iranyba se fogok tudni elindulni.

Ez az én karmám nyilván

...hogy a hatévesnek is József Attila-verset elemzek, és - mert kéri - még egyszer elmondom a Tiszta szívvel, és megbeszéljük, miről is szólhat, és elmondom József Attila első versét, meg elmesélem, hogy hárman voltak testvérek, a Jolán, az lánynév, meg az Etel is, és az apjuk egyszer csak elment és soha többet nem jött vissza, és sokat fáztak meg nem tudtak jóllakni, az Iszonyatot meg az öcsödi nevelőszülőket nem.

És megígérem, hogy másnap a vérről mesélek.

Ez hiányozni fog

Amikor a minden évben (jó, az utóbbi kettőben) borzadályosra sikerült össz-szervezeti karácsonyi happenningeket felemlegetve a kolléganőim kitalálják, hogy egy laposüvegből kicsit felütik az alkalom legértékesebb jellemzőjét, a rumpuncsot,

na akkor 

azért nyilvánvalóvá válik, milyen értékei vannak ennek a munkahelynek.

A csápos szív, a bonbon, Sanyi és a többiek

Nagyon cukik voltak a gyerekek, rajzoltak egy csomó ajándék rajzot, Marci tortát meg bonbont például, Bori meg csápos szívet, planktont, energiapajzsotmeg színes pókhálót. És Sanyi barátjaként is megörökíttettem, ráadásul lila Martensban.
És váratlanul magamat is megleptem. Meg a fônökömet is.
Ugyanis felmondtam.

Mi folyik itt

egy hetig nem lattam internetet, es az alatt 

tuntetok foglaljak el a lanchidat (eddig csak tuntetok skandaltak az ablak alatt)

be akarjak vezetni az internetadot, hat komolyan, mi jon meg? luddita mozgalom?

es amerika kitiltott egy csomo kormanytisztviselot/kormanyhoz kozel allo szemelyt.

tul sok evet oltunk bele a magyarorszagi egzisztenciankba, es ott van a nagycsalad (meg az, hogy az en szakmam hegyeshalomtol roszkeig er valamit), ugyhogy mi mar aligha megyunk barhova, de nem vagyok meggyozodve rola, helyes-e ez a dontes.

Egy mezitlabas het utan a nap meglepetese

A világ átellenes szegletében, a négy királyról elnevezett régió egyik legnagyobb településén arról tájékoztatott minket a kedves madárlesô túrát szervezô ember az imént, hogy esetleg a falu népe mással lesz elfoglalva, mert - figyelem - valami keresztény ünnepet ünnepelnek éppen.

 Nem hiába fogyott annyi hittérítô errefelé.

A tudomanyokrol

Rakaptam az orvosos blogokra. tanulsagosak. Tegnap rakukkantottam egy addig ismeretlenre, ahol a mar kulfoldon dolgozo szerzo egyreszt felhaborodik, mennyire hulyek a szulok, mert nem tudjak, mikor indokolt orvoshoz  vinni a gyereket, es akkor is viszik, amikor nem kene, aztan ostorozza folyamatosan a magyar allapotokat, mennyire nem becsulik  az orvosokat es az egeszsegugyi szemelyzetet. Az utobbiakban, ugy velem, igaza van, a tobbit nem tudom megitelni. De ez nem lenyeges.
A lenyeges az, amikor hatarozottan leszogezi, hogy Horthy Europaban vedte a zsidokat a nemet megszallasig. Es minden mas csak porhintes.

Itt erdemes megallni.

Veheti-e, veszi-e maganak a batorsagot a tortenesz, hogy meghatarozza a tudogyulladas/csípoficam/agyverzes terapiajat? Tervez hazat? Epit hidat? Ad jogi szaktanacsot? Velemenyt nyilvanit novenyvedelmi kerdesekben?
Ha igen, az erintett szakmak kepviseloi nyilvan kikerik maguknak. A bolcseszek nem. A finnugor nyelvrokonsag kozeleti vitatema, Magyarorszag haborus szerepvallalasanak megitelese partpolitikai kerdes, a Szabadsag teri emlekmu esztetikai ertekelese szinten, Wass Albert es Szabo Dezso irodalmi kanonizacioja hittetel.
Es barki, barki feljogositva erzi magat, hogy ex catedra kijelenteseket tegyen raadasul egy olyan korszakrol, amelynek a tanui megszolaltathatok, a ra vonatkozo forrasok bosegesek, kutathatok. A botcsinalta tortenesz/nyelvesz/eszteta/nyilvan elfogadhahatlannak tartja, ha a sajat tudomanyteruletevel kapcsolatban nyilvanit valaki hasonloan megalapozott velemenyt, mellozve a kozepiskolas tananyag tenyeit is.

Mert ha a numerus clausus, a harom zsidotorveny velemenyük szerint vedelemnek minosul, hat kivanok nekik hasonlo vedelmet.

Nem fogjátok kitalálni

...mivel indokolta a (magát kommunikációs szakembernek tartó) főnököm, arcán kenetteljes mosollyal, miért kínál november 1-jétől határozott idejű szerződést.
- Mert okos vagyok?
- Mert szép vagyok?
- Mert jól beszélek angolul, és még papírom is van róla?
- Mert átlátom ennek a baromi bonyolult struktúrájú intézménynek a felépítését?
- Mert jól írok?
- Mert kifogástalan a helyesírásom (ellentétben az övével - nem melléütésekre gondolok)?
- Mert ügyesen kezelem azt a sátáni honlapot?
- Mert elégedett a munkámmal?

Nem.

A párbeszéd nem egy bp-i pártszékházban hanem a Baljós árnyak c filmben hangzik el

- Törvényes ez? - aggodalmaskodik a követ.
- Majd azzá tesszük - nyugtatja meg Palpatine szenátor.

A cukiság helyét hamarosan cinizmus veszi át

- Apa! Apa! Kérem a kakaòm!
- Itt van, Borcsi.
- Milyen bögrében csináltad?
- Hello Kitty-sben. Ahogy szereted.
- Jó, apa. De holnap sanyisban csináld, jò?

Egy kacsás radír is nem várt parabolákra ad alkalmat

- Képzeld, anya, nem találom a radíromat.
- Nocsak, Marcikám.
- Pedig a kacsás radírom volt! A kacsás! Úgy szerettem azt a radírt! De Zs. elkérte, aztán amikor kérdeztem, hogy hol van, azt mondta, visszaadta, de szerintem elveszett. Eltette véletlenül. Mióta Zs. mellettem ül...
- Mi a baj Zs-vel, kisfiam?
- Hát hogy akkora kupi van a padjában, anya! Akkora! És nem csak az ő részén, mert sose bírja a cuccait a saját térfelén tartani, átjön az enyémre, és már nálam is kupi lesz!
- Nálad rend van, Marci?
- Igen, anya! Az én padomban rend van! Én rendet tartok! De Zs. cuccai állandóan szanaszéjjel vannak...
- Öööö mit gondolsz, amikor én gyerek voltam, rend volt a padomban?
- Cssszzz, anya! Hát szerintem nem! Szerintem nálad akkora rumli volt...
- Hát az volt, kisfiam. Sose bírtam rendet tartani. Pedig szerettem volna, de nem ment. Egyszerűen a rend nem engedelmeskedik nekem, azóta sem. Úgyhogy én megértem Zs-t, és szerintem próbálj kicsit elnézőbb lenni vele. Szerintem meglesz az a radír.

(A radír tíz perc múlva a környezetismeret könyvből került elő.)

Viszonyítási alap

- Én nem szeretem a J-t!
- Tényleg? És miért nem, Borcsikám?
- Mert hisztis.
- Hisztis? Ez mit jelent pontosan?
- Hogy hisztisebb, mint én.

Jobb, mint a nyár

Utáltam ezt a nyarat. Nem azért, mert sokat esett, nem azért, mert hűvös volt - hanem mert kevés volt benne a jóság, és sok volt benne a kínlódás. Nemigen volt meg benne az, ami a nyárban a legjobb: az időn kívüliség, a 11-kor reggelizünk, nézzük a naplementét, virágot szedünk a legelőn, lessük a denevéreket és hallgatjuk, ahogy dobolnak az esőcseppek a háztetőn.
Sok volt viszont rohanás az ügyeletes óvodába, Marciért az ilyen-olyan táborokba, a jaj-csak-nehogy-elkéssek rohanás. Nem akarok még egy ilyen szünidőt.
A hétvége felért egy minivakációval: a gyerekek lézerkardoztak a kút mellett, Bori papírból ufóhadsereget gyártott, raktunk tüzet, finom lett a sült padlizsán is végre, szedtünk diót, gyömöszöltünk macskát. Meleg volt, éjjel felettünk húzódott a tejút, és még daloltak kinn a tücskök a mezőn.

Lassan elérkezunk a jelenbe

- Szia.
- Szia.
- Azért kereslek, mert van egy állandó munkatársunk, és nem biztos, hogy fogunk vele tovább hosszú távon dolgozni. Veled meg szeretünk, és több munkát adnánk neked...
- Hú, az jó volna, én is szívesen dolgozom nektek, örömmel csinálnék még többet.
- Nagyon jó, akkor még beszélek a kollégámmal, aki a gazdasági ügyeket viszi, és hamarosan keresni fogunk. Jó lesz így?
- Szuper. Nagyon köszönöm.

******
- Szia, bv, tudom, miért keresel.
- Szia T., igen,, azért.
- Hirtelen nem tudok mit mondani, de ki a wz rovatot viszi, azzal nem vagyok megelégedve. Nekem is vannak még tisztáznivalóim a cégnél, de ha ezeket lezongoráztam, csinálhatnád ezt a rovatot. Az pont feküdne  neked.
- Nagyon jól hangzik, köszönöm.

*****
- Szia, bv, xy vagyok. V-tôl kaptam meg a számodat, azt mondta, te ilyen autószakértô vagy, és pont ilyen  embert keresünk. Be tudnál jönni valamikor?
- Igen, persze. Nagyon köszönöm.

Itt tartunk most.

Kevésbé régi történet (III. rész)

- Szia.
- Szia.
- A szerzôdésed nincs kész, de már dolgozik rajta  a HR.
- Nem baj, hogy nincs kész, úgyis kérni szeretnék valamit.
- Igen?
- Azt, hogy módosítsuk a határidôt. Ne december 31-ig szóljon, hanem október 31-ig.
- Na de miért?
- Tekinthetjük jelképnek is. Akkor csaknem napra pontosan két éve leszek már itt. Bízom benne, hogy addigra sikerül értékelni a teljesítményemet.
- Én nem tudom megítélni, hogyan dolgozol, hiszen csak két hónapja vagyok itt!
- Nem is most kell megítélned, hanem október végén. Az még két hónap, akkor már négy hónapja fogunk együtt dolgozni.
- Nem értem, miért jó ez neked! Ha esetleg mégsem hosszabbítanánk meg a szerzôdésed, azt úgysem december 28-án közölném. Maradjon minden úgy, ahogy megbeszéltük, és november elején leülünk beszélni arról, hogyan tovább, ha itt képzeled el a jövôdet...
- Két november-decembert csináltam itt végig, nem fogsz velem leülni november elején. Országos rendezvénysorozat megnyitója lesz itt a házban, kitüntetések, sajtómegjelenések, nyilvános programok... Nem fogsz tudni velem leülni, egyszerûen mert nem lesz rá idô. Se neked, se nekem.
- Szerintem akkor is elônyösebb lenne neked a december 31-ig szóló szerzôdés...
- November-decemberben itt rettenetes hajtás van. Rettenetes. Én nem akarok két hónapig a hátam közepén pörögni, az irodából beesni a karácsonyfa alá, hogy aztán kiderüljön, hogy bocs, mégse kellesz.
- Akkor sem tudok most dönteni a munkád alapján.
- Nem? Jelenleg ketten írunk, B. meg én. Ez volt a harmadik hét, hogy B-t helyettesítettem. De ha az elmúlt pár hetet megnézed, nemigen volt olyan hír, amit ne én írtam volna. Én megtisztelônek érzem, hogy egy ilyen patinás, tekintélyes intézmény számít rám, olyannyira, hogy a méltán elismert B. teljes értékû helyetteseként kezel, csak éppen nem értem a helyzetet.
- Ööö. Oké. Legyen ahogy akarod. Legyen október 31.
- Köszönöm.

Régi történetek II.

- Szeretném jelezni, hogy augusztus 31-én, ami jövô hét végére esik, lejár a szerzôdésem.
- Tudom.
- Jövô héten szabadságon leszek, úgyhogy ezen a héten el tudnád indítani a hosszabbítást a HR-en?
- Igen, köszönöm, hogy szóltál. Ma van hétfô, péntekig biztos meglesz. Ahogy megbeszéltük, december 31-ig hosszabbítunk, aztán majd meglátjuk.

*****

- Szia, érdeklôdnék, mi a helyzet a szerzôdésemmel.
- Beszéltem a HR-rel, elkezdtek dolgozni rajta, de még nincs kész.
- De ma van péntek, és jövô héten szabin leszek.
- Tudom, tudom. Nem tudnál bejönni a jövô héten, hogy aláírd?
- Nem sajnos.
- Nem? Miért nem?
- Mert nem leszek Pesten.
- Aha. Hát akkor majd amikor visszajössz, aláírod. Az a hétfô szeptember 1-je. Az akkor még rendben lesz, ugye?
- Gondolom. Biztosan.

(folyt. köv.)

Régi történetek I.

- Mióta is dolgozol itt?
- 2012. október 29.
- Hú, az majdnem két éve.
- Igen, de biztos láttad, hogy a munkaszerzôdésem határozott idôre szól, és nemsokára lejár.
- Akartam is kérdezni, miért alakult ez így.
- Hát az úgy volt, hogy amikor lejárt a féléves próbaidôm, éppen elment Zs., a fôosztályvezetô, és a t. vezetô asszony azt mondta, hogy ô nem tudja megítélni a teljesítményünket, meg neki védeni kell a köztisztviselôi munkahelyeket, úgyhogy meghosszabbítja a próbaidôt december 31-ig, de mivel erre formailag nincs mód, ezért határozott idejû szezôdét kapunk, de tekintsük ezt továbbra is próbaidônek.
- Mikor történt ez?
- Tavaly áprilisban.
- Csak te jártál így?
- Nem, még egy kolléganô, M., de ô elment, mert nem akarta már megcsinálni a közigazgatási alapvizsgát.
- De te megcsináltad?
- Èn meg. És amikor tavaly decemberben lejárt ez a màsodik próbaidô, akkor t. vezetô asszony megint meghosszabbította augusztus 31-ig, mert ugye K, az elôtted lévô fôosztályvezetô addigra már elment.
- Èrtem.
- És azt szeretném kérdezni, hogy mire számíthatok.
- Hát én ugye csak két hete vagyok itt, és még nem tudom megítélni...
- Ha nem akarsz velem együtt dolgozni, nem gond, de azt most kell tudnom, mert július végén járunk,   és annyi szabadságom gyûlt össze, hogy akkor már nem jönnék be.
- Aha. Az nem lenne jó. Azt tudod, hogy mi történt I-vel és M-mel... Szabad kezet kaptam,  az én egyszemélyi döntésem volt, hogy elküldöm ôket, egyszerûen azért, mert ôket volt könnyû mozdítani, és úgy gondolom, új emberek kellenek.
- Ezért kérdeztem az elôbb, mire számíthatok. Mert ugye jelenleg én is könnyen mozdítható vagyok.
- De errôl nem tudok most mit mondani. Úgyhogy azt javaslom, töltsük együtt az ôszt, meghosszabbítom a szerzôdésed december 31-ig, és akkor meglátjuk. Bizonyítsd be teljes erôdbôl, miért nem érdemes téged elküldeni!
- Már ne haragudj, de szerintem az, hogy több mint másfél éve itt vagyok, és a munkámra sosem volt panasz, elég indok.
- Hát akkor hajrá! Szedd össze magad, mutasd be teljes erôbedobással, miért érdemes veled dolgozni!  Hogy miért ne küldjelek el! Most mi a probléma? Értsd meg az én szempontjaimat is!

(folyt. köv.)

Ezért ne gyertek haza a szabadságról

Megvan az érzés, hogy amíg szabadságon van és pihen az ember, addig a teendőit szép szorgosan félreteszik neki, hogy amikor megjön, egyszerre zúdítsák a nyakába, és egy hét alatt végezzen el többhétnyi melót?
Ehh.

A megértés iskolája

Megértem a negyedórás várakozás közben, a még mindig a sor végéről balhézó anyukát a Kello infopontban.
Megértem, hogy fel van háborodva mindazon, amit intézményvezetés (sic) címén tapasztal.
Megértem, hogy a középkorú női ügyintézők elhajtják, hogy nem az ő hibájukból nem kapott a nő lánya csekket.
Megértem, hogy a nő még jobban felpaprikázódik, mert nem Kello-dolgozók-e a középkorú asszonyok is?
Megértem, hogy a két gimnazista lány a hátam mögött vihog a már  toporzékoló anyukán.

Csak azt nem értem, miért csak három nő fogad ügyfelet a hatból, csak azt nem értem, egy csekk befizetése miért tart annyi ideig, amíg akár vért is lehetne adni, és ha már így van, miért nem lehet pár diákmunkással felturbózni az állományt. Hadd tanuljanak az élet iskolában is.

Az elmúlt hét legizgalmasabb eseményeiből

- Amikor kiderült, hogy minden erőfeszítés dacára megadja magát a komputerem, és 3 méteres mélységben is 12 métert mutat
- Amikor egy termetes titán íjhal az uszonyaimat harapdálva kerget
- Amikor 20 méter mélyen egyszerűen a kezemben marad a maszkom
- Amikor 5 méteren viszont a hullámverés tépi le a fejemről - vajon elérem az áramlással szembeúszva, az tőlem pár méterre kifeszített kötelet? Vajon félig vaksin, maszk nélkül meg fogom találni a vízben, hogy megkapaszkodjam benne? Vajon elférek a hajó és a mellette imbolygó motorcsónak között?
- Amikor húsz ember derül az útlevélképem láttán.
- Amikor feltűnnek a delinek a kékben.
- Amikor egész délelőtt együtt úszkálunk velük.

A közszolgálat izgalma

A hét munkahelyi eseményei közül - amelyek során sikeresen megküzdöttem, hogy ne kelljen már újraírnom a gombák törzsfejlődésének érdekes vargabetűjéről szóló szöveget, de írtam a cisztás fibrózis terápiájának új lehetőségéről valamint a multirezisztens baktériumtörzsek kialakulása mögött meghúzódó genetikai folyamatokról - kiemelkedik a tegnap délután, amikor egy szöcskét hozott be B., akivel egymás mögött ülünk (szigorúan egymásnak háttal fordított asztaloknál, szigorúan egymásnak háttal fordított székeken). A folyosón találta, mondta, és megfogta. A szobában a szöcske persze azonnal kiszabadult, de egy üres fagylaltosdobozzal sikerült megfogni, és nézegettük a többiekkel, milyen szép. Aztán A. közölte, hogy utánanézett az interneten, és mivel a szöcskének rövidebbek a csápjai, mint a testhosszának a fele, ez nem szöcske, hanem sáska. Úgyhogy nézegettük a sáskát tovább. Mondtam, hogy hazaviszem, mert a hely szelleme csak ártana neki, és mivel nem volt más jelentkező,  haza is vittem.
A félórás zötykölődés a fagylaltosdobozban nem tett jót neki, az egyik csápja le is konyult, és valószínűleg tényleg elege lehetett mindenből, mert miután kitettem az erkély korlátjára, hogy a gyerekekkel alaposan megnézzük, először ugrott egy nagyot, aztán - mivel nem tudott átszökkenni a másik házig - zuhanás közben kibontotta a kék szárnyait, és elrepült.
Mi meg csak néztünk utána.

Nagyon is valóságos főnököm képzeletbeli naplójából

Kreatív-e vagyok?

Szóval van a Kreatív nevű lap meg az internetes megfelelője, amely pályázatot hirdetett a kreatív/kommunikációs szakma képviselőinek, hogy ha van valami jópofa hobbijuk, tegyék közzé és induljanak. 

Marci és a történelem

- Anya, Nagy Imrét miért kellett újratemetni?
- Mert amikor meghalt, nem kapta meg a végtisztességet Az meg mindenkinek kijár, hogy rendesen eltemessék.
- Miért? Megölték?
- Igen.
- De kik ölték meg, anya? Horthy Miklós?
- Nem, kisfiam. Horthy Miklós az első világhaáború utántól nagyjából a második világháború vége feléig volt hatalmon.
- És milyen volt az elő világháború?
- Borzalmas, kisfiam.
- De a másodikra is azt mondtad!
- Mert az is borzalmas volt.
- Nulladik világháború nem volt?
- Nem volt.
- És miért tört ki az első világháború?
- Németország miatt.
- Németország? Az NSZK miatt?
- Nem, akkor még nem volt NSZK:
- Akkor az NDK miatt.
- Nem, nem, akkor még nem volt NSZK meg NDK sem. Csak Németország volt. De az első világháború közvetlen kiváltó oka az volt, hogy az osztrák-magyar trónörököst lelőtte egy szerb terrorista Boszniában.
- Hogyhogy osztrák-magyar trónörököst?
- Mert Ausztria és Magyarország egy országot alkotott.
- Hol lőtte le a trónörököst?
- Boszniában.
- És akkor miért Németország miatt tört ki az I. világháború, ha egy szerb ember az osztrák-magyar trónörököst Boszniában lőtte le?

Itt kapituláltam.

itt az ideje, hogy komolyan vegyük az m1-et

A német-brazil 7:1-es vb-negyeddöntő után Az élet megy tovább című brazil sorozatot adják ma este.

Odeur locale

Hiába a kőcsipkés épületek
Hiába az arcomba csapó szél
Hiába a levelek susogása
A folyó felett átívelő hidak kecsessége

A skót asszonyok védelmében

Az érthetetlen beszédű skót asszony érthetetlen beszédű fiatalembernek bizonyult, akinek hangszálait nem érintette a kamaszkor jellegzetes velejárója, a mutálás. A skót asszonyokkal semmi probléma.

Még egyszer a naaaaagy nemzetközi csúcstalálkozóról

Még mindig nem tudtam túltenni magam a naaaagy nemzetözi csúcstalálkozót biztosító rendőrrel folytatott szóváltáson. Az én -nyilván naiv - elképzeléseim szerint ilyen helyzetben az ember nem élcelődik/humorizál/gúnyolódik, hanem elnézést kér az egyszeri járókelőtől, hogy kénytelen gátolni a haladásban. Mert a rendőrséget képviseli, ennélfogva tehát nem lehet tiszteletlen, nem lehet tah, nem szólhat be a mégoly bicskanyitogatóan viselkedő járókelőnek sem.
Szerencsére nekem már letelt a munkaidőm, és nem kellett a közt szolgálnom. Így aztán következmények nélkül lehettem ingerült, amikor értesültem róla, hogy meg kellene tanulnom repülni, mert az úton nem biciklizhetem a naaaagy fekete autók miatt. 

vanitatum vanitas

A 95%os angol felsőfokú nyelvvizsgám fölött érzett büszkeségem az alatt a tíz perc alatt párolgott el a semmibe, amíg - teljesen váratlanul egyébként - telefonon kellett értekeznem egy skót asszonnyal.

Jövőkép

Marci 9

Öt nap alatt három torta, öt tepsi sütemény, két összejövetel, ennek megfelelő számú vendég. Elfáradtam, egy darabig nem akarok tepsit látni se.

Az élősködőkről

Ma reggel kászálódtam kimaz ágyból,  hát fellebbent a hálóingem, és Cs. konstatálta, hogy van bennem egy kullancs.

Tegnap volt először a felújított Kossuth téren. Ma megnéztem több száz/ ezer tiltakozó nélkül is.

Hát akkor a recept:eperkrémes falatok bodzahabbal

Ennyit a szakmai ambícióimról

Szópárbaj este fél tízkor

- Anya, gondoltam valamire.
- Én is gondoltam. Arra gondoltam, Borikám, hogy szépen csöndben maradsz, és elalszol.
- Igen, anya? Én nem arra gondoltam.

Az én fiam

Mai fejtörő: mit hagyott el tegnap délután Marci, aminek hiányát csak reggel vette észre, és ment nélküle iskolába?

Az óvodáról

Az egyik óvónő a kreatív* készségek - szigorúan a manuális tevékenységre korlátozva - fejlesztését preferálja.

A másik a harmonikus mozgásfejlődést tartja mindennél előbbre valónak.

Sajnos a gógyi, az ebben az intézményben senkit nem érdekel.


*Vajon miért szűkült le a kreatív szó jelentése a kézműveskedésre? Színházat csinálni miért nem kreatív, verset faragni, történetet kitalálni, mondókat továbbkölteni, játékot kiagyalni - ezek miért nem számítanak kreatív, azaz alkotó tevékenységek? 

A vízimajom-elmélet élő bizonyítéka vagyok

Bori még nincs képbenkn az Atletico Madrid-Real Madrid BL-döntő előtt

M: Bori, te kinek drukkolsz?
B: A németeknek.

Bori összefoglalja az eseményeket

Lenn voltunk játszani. Jó volt. Kétszer hisztiztem.

Legózás közben

Mit tehetnék, széttárom a kezem

Úgy tűnik, mégiscsak elszúrtam valamit

Legalábbis erre utal, hogy az a kutatási terület, ami iránt hivatalból a leginkább kellene érdeklődöm, és ami a legközelebb esik pl. a szakdolgozatom témájához (Historia litterariák Magyarországon a 18. században, illetve az első magyarországi irodalomtörténet) csak görcsös ásítást tud kiváltani belőlem, viszont lelkesen olvasgatok a muslicában modellezett autofág folyamatokról.

Tavasz

Ma abban a pár órában, amíg még és már nem szakadt az eső, a PIM helyett végül a Füvészkertben kötöttünk ki, nem függetlenül a ritka növények palántavásárától. Mivel az idei palántanevelésem kiugróan jól sikerült, ezért csak két tő egérdinnyével, egy tő földicseresznyével, valamint egy kisnövésű sárgatermésű paradicsompalántával távoztam. Tegnap rendet raktunk az erkélyen, és kiültettem az itthon nevelt palántáimat is. Ezek szerint van öt tő paradicsomom (koktél, sárga, piros, valamint normál méretű fekete), négy tő zöldpaprikám, két tő lopótököm, a futó cukkiniből meg annyi, amennyi majd kikel. Fűszerből kétfajta bazsalikom, aztán kakukkfű, rozmaring, snidling, kapor, citromfű, menta, és erdőnyi petrezselyem. Balatonon van még szurokfű, és végül a bablugast is oda telepítettem. Még gondolkodom, hova tudnék egy-két virágcserepet elhelyezni úgy, hogy ne legyen útban.

Jó nekem

Lehetnék kőműves, lehetnék könyvelő, postás, rendőr vagy villanyszerelő. Akkor is olvasnék valószínűleg. Most viszont hivatásos olvasó vagyok, bérolvasó, azért fizetnek, hogy olvassak. És olvasok is sci-fit és cyberpunk utópiát, vámpírtörténetet és fantasyt, horrorregényt és női limonádét. Olvasok hajnalig, olvasok reggelig, olvasok este és éjjel. Olvasni jó.

Agyamban kopasz cenzor ül

Húsvét

Az ötéves forradalmár

A szegény köztisztviselő panaszai

Nyilvánvaló jele, hogy kollégánk más generációhoz tartozik

- Mondjátok már meg, ki az a Végh Antal?

Rutin

Elhúzok a főbejárat előtt és köszönök a biztonsági őrnek, aki egész nap az ajtóban áll (nem vicc, tényleg egész nap, mert vigyázni kell a hivatali autókra, azt mondta, amelyek a főbejárat előtt parkolnak, meg mi van, ha jön valaki? - kérdezte, hát erre nem tudtam mit mondani, mi lenne, kiszáll, aztán bejön)
már sisakban meg napszemüvegben is megismer, int, hogy mindjárt, mindjárt
kinyitja a díszes faragott hátsó ajtót egy hatalmas kulccsal, akkora, mint az alkarom
megköszönöm
betolom a biciklit
köszönök a kertésznek, akinek az épületben egyedül van bátorsága sárga nadrágot és élénkkék pulóvert viselni
viszonzásképp elsuttog egy négysoros versét, nagyon szép versei vannak, és nincs hangja, csak suttogni tud
felosonok a hátsó lépcsőn
előveszem a szekrényből a fekete nadrágom, a fiókból a kopogós cipőm, a nejlonszatyorba csomagolt blúzom, és a mosdóban átöltözöm, hogy hivatalnokhoz méltó legyen a külsőm
aztán
délután
visszaakasztom a nadrágom, felveszem a farmert, a pólót, a piros cipőm, hogy annak látszódjam
aki valóban vagyok is.

Az ötéves anarchista

- Anya, bárcsak ne élnének olyanok, akik irányítanak minket! Akkor nem lennének a világon például polgármesterek...

A végső kérdés megválaszolatlan maradt

- Neee, Bori, neeee! Mit csinálsz?!
- Én csak....
- Megölöd, Bori, megölöd!
- Én csak rátettem a katicát az ujjamra, Marci, ahogy énekelni szoktuk, hogy Katalinka, szállj el...
- Marcikám, azzal nem lehet megölni egy katicát, ha az ujjunkra vesszük...
- Igen??? Akkor miért nincs feje?

Katyni mártírok parkja

Áll egy amfiteátrum a város még nem annyira külső részén. Házak, utak épültek köré, de az öreg épület még tartja magát, látszik a szerkezet, az aréna, a lépcsőzetes nézősorok struktúrája. Lehetne benne majálisokat, pantomímet, nyári színielőadásokat, koncerteket tartani, sporteseményeket, ismeretterjesztő előadásokat, még szabadtéri mozit is egy kis befektetéssel.
De nem.

a magyar ugar

Én tökre szeretném támogatni a hazai mezőgazdaságot, de nagyon nehéz dolgom van. Ma például a négybetűs boltban, ahol rendszeresen vásárolni szoktam, csak holland krumpli és osztrák vöröshagyma volt, épp csak leheletnyivel drágábban, mint a piacon (persze szt sem tudom, az honnan jön.) Komolyan, nem értem, hogy érheti meg krumplit idehozni Hollandiából?  Hagymát Ausztriából? Két éve foglalkoztat a kérdés, amikor ugyanennél a láncnál belga krumplit tartottak csak  ilyenkor (a szezonális kínálat általában hazai.)

Csak félig lenne meg, az ami nincs

Marci kitartóan faggat, szerintem melyik sportban ügyes. Nem tudok hirtelen mit válaszolni.
Bori szemrehányást tesz, hogy Marci viccein többet nevetek. Nem tudok hirtelen mit válaszolni.

Nehéz kenyér ez.

A fiamat foglalkoztató kérdések engem sem hagynak hidegen

Néztem az országút szélén álló óriásplakátot, rajta a kormánypárt szlogenje, meg egy csomó 50+ ember, akik egyszerre örülnek a rezsicsökkentésnek meg az értékálló nyugdíjaknak. Egyszerre csak azon kaptam magam, hogy megpróbálok történeteket keríteni a fotók mögé: minek örülhetnek ezek a szereplők. A néni biztos azért örül, mert jó helyre kapott trafikkoncessziót, mert a körzeti megbízott irodája mellé csak nem tör be senki. A fogatlannak tűnő bácsi unokája sikeresen pályázott a KIM-hez, és Ausztráliában építhette az ottani magyarok nemzettudatát, hála néptáncosi tapasztalatának és a cserkészmozgalomban töltött éveknek. A kockás sálas hölgyből iskolaigazgató lett. A házaspár örül, hogy átadták a Kossuth teret, és nem a tüdőzik le a port, ha kimennek az Alkotás utcára nyíló erkélyükre. Az ősz hajú hölgy örül, mert a villamospótló busz az Árpád hídon kirázta a veseköveit, így nem kellett végigvárnia több hetet, míg előjegyzéssel bekerült az urológiára ahhoz az aranyos doktornőhöz.

Ha nem elég élethű, sajnos nem a véletlen műve - az elmúlt évekről szóló pozitív beszámolók híján kénytelen vagyok a fantáziámra hagyatkozni.

Marci és a politika II.

Kérdések Óbudától a Velencei-tóig

Zsenge korára való tekintettel járatosabb az ornitológiai mint az egyházat érintő kérdésekben

M: Képzeld, anya, az iskolában voltunk könyvtárban, és ott volt A magyar irodalom arcképcsarnoka... De az első ember, aki benne szerepelt, annak nem is magyar neve volt...
É: Janus Pannonius?
M: Igen. De milyen név már az, anya? És mikor élt?
É: Latinul van, és azt jelenti, hogy Magyarországi János, vagy valami ilyesmit. Mátyás király kortársa volt egyébként. De itthon nem érezte jól magát, mert Itáliában tanult, nagyon okos fiú volt, és mert akkoriban Itáliában voltak a legjobb iskolák, oda küldték tanulni. Ott meg nagyon jó volt neki, sok okos emberrel találkozott, és képzeld, az egyik legjobb barátja pápa lett később...
B: Pápává változtatták?
É: Nem, cicukám, pápává választották.
B: De anya, a pápa nem egy madár?

Marci és a politika

Válogatott kérdések.

Március 15., családi változat

"Kossuth Lajos
azt üzente:
rizskochon él
a tehene!

Ha még egyszer
azt üzeni
mindnyájunknak
meg kell enni!"

(Miután magamhoz tértem a röhögéstől, a lelkükre kötöttem, hogy ezt iskolában nem énekeljük, mert nemzeti ünnep meg szabadságharc és ezzel nem viccelünk satöbbi satöbbi).

Mindjárt jön március 15., úgyhogy amúgy is aktuális

Ma voltam jó sokadmagammal egy nagy fejtágítón, ahol a főnököm meg a fél-főnököm részéről fel sem merült, hogy egy sajtóorgánum egyik anyaga nem megrendelésre, nem fizetett hirdetésként készült, hanem spontán, szerkesztőségi elhatározásból. És teljes meggyőződéssel bizonygatták, hogy ami - szerintem - pusztán ötperces szórakoztatásra szolgált, az elfuserált, olcsó, lapos, mert nem közvetít értéket, tudást, információt, hogy nincs üzenete.

 

Nagyon szeretnék megint újságnál dolgozni, és nem értelmetlen soha-senki-el-nem-olvassa szövegeket írni a semmibe.  

Bori és a kisállatok

B: Anya, képzeld, a J. néninek van tengerimalaca! És azt mondta, egyszer majd behozza az oviba!
M: Igen, nekünk is behozta! Nagyon aranyos! Nagyon cuki!
A: Igen, azok nagyon helyes állatok.
B: Csak azt nem értem, anya, miért nem tartja vízben?

Marci és az irodalom

Anya, Rozi néni azt mesélte, hogy József Attila gyerekkorában lopott. Tényleg?
Ki volt nagyobb költô, Petôfi Sándor vagy József Attila?
Milyen név az, hogy Mór?
Ki volt jobb barátja Petôfinek, Jókai Mór vagy Arany János?
Miért nem szerette Petôfi Jókai feleségét?
Szerinted milyen ember volt Petôfi?
Hogyan halt meg  Arany János?
Szerinted hogy halt meg Petôfi?
Melyikük halt meg korábban, Arany vagy Jókai?
József Jolán élt a Rákosi-rendszerben?
Milyen név az, hogy Eta?
Hány éves korában halt meg József Attila? Harminckettô? Csak?
Ki volt az a Horgán Antal? Horger? Aha, a Rogán Antal miatt mondtam úgy.
Mit jelent az, hogy húsz esztendeje hatalom?
József Attila élt a második világháború alatt? Nem? Szerinted mit szólt volna hozzá, ha megéri?
Mit jelent, hogy nincs neki mostanában nagy becsülete? Miért?

Hát ha majd mondjuk a fizikai törvények is ennyire érdekelni fogják, fel kell kötnöm a gatyát. Arra a kérdésre megtagadtam a választ, hogyan halt meg Radnóti Miklós.

,,,mind felett

Ma befejeztük a Gyűrűk Urát, Frodó elhajózott a tündékkel. Szinte napra pontosan 3 hónap alatt olvastuk ki. A siker egyértelmű, Marci folyamatosan nyúzott érte, de ma például épp Bori kérte, hogy olvassak belőle. A szerteágazó cselekményt Marci tökéletesen tudta követni, Bori is többé-kevésbé, és hát sok mindenről beszélgettünk a regény kapcsán: hogyan dolgozik egy nyelvész, mi az a mitológia, mi az a nyelvrokonság, kik azok a kelták és kik a germánok, hogyan lehet egy ismeretlen nyelvet megfejteni, mi az az ütemhangsúlyos verselés.

A következő közös darab azért egy kortárs magyar mese lesz.

Marci és a magazin

- Marci, ne olvasd az újságomat!
-....
- Marci, ne olvasd az újságomat, nem neked való!
-...
- Marci, tedd le azt a Rubicont!
-...
- Marci, ha már érdekel ez az újság, majd keresek egy másikat, ne a Hitler tematikus számmal kezdd!
- Anya, mit jelent itt az a szó, hogy aberrált?

ügyintézős

I. felvonás
Egy hónapja értesültem róla, hogy az elmű kiszáll a díjnet rendszeréből, innentől csak a saját felületén rendezhetem a dolgaimat. Nem örültem.
Tegnap este nekivágtam a feladatnak, hogy regisztráljak az elmű oldalán. Elővigyázatosan előkészítettem egy többéves villanyszámlát, hogy leírhassam róla a szükséges ügyfélkódokat, azonosítót, miegyebet.
Megpróbáltam betölteni az oldalt chrome-mal.
Nem működött.
Megpróbáltam betölteni az oldalt firefoxszal.
Nem működött.
Megpróbáltam betölteni az oldalt explorerrel.
Működött.
Örültem.
Megpróbáltam felkeresni az ügyfélszolgálat aloldalt.
Nem működött.
Kezdtem ideges lenni.
Egy másik eszközön megpróbáltam betölteni az oldalt Safarival.
Működött.
Megpróbáltam felkeresni az ügyfélszolgálat aloldalt.
Működött.
Kedélyem felhőin kezdett átderengeni az első halovány napsugár.
Elkezdtem kitölteni a rubrikákat. Észleltem, hogy a régi számla nem tartalmaz csak egy azonosítót, az elmű rendszere pedig kettőre tart igényt.
Bejelentkeztem a díjnet oldalára. Letöltöttem a legutóbbi számlát.
Végignéztem a számlát. Észleltem, hogy a szükséges azonosítók a számla különböző részein olvashatók, mintha egy rejtvényszerkesztő pajkos kedvében agytornára hívta volna fel a fogyasztókat.
Mire az összes rubrikát az összekeresgélt azonosítókkal kitöltöttem, lejárt az oldal időkorlátja, és kidobott a rendszer.
Halkan mérgelődtem.
Beírtam minden adatot újra, és ismételten elküldtem.
A rendszer tájékoztatott, hogy ezekkel az azonosítókkal már regisztráltak, a próbálkozásom sikertelen.
Hangosan káromkodtam.
Csellel próbálkoztam: jeleztem, hogy elfelejtettem a jelszót, és kértem újat.
Nem történt semmi.
Megpróbáltam telefonon beszélni az ügyfélszolgálattal. Felhívtam a honlapon olvasható számot.
Egy kedves férfihang tájékoztatott, hogy ez a szám mobiltelefonról nem elérhető. Hívjak egy másikat, vagy hívjam ezt, de vonalasról.
Felhívtam a másik számot.
Ugyanaz a kedves férfihang tájékoztatott, hogy kizárólag munkanapokon 8 és 20 óra között foglalkoznak velem, és megköszönte a megértésemet.
Mivel ekkorra már fél tizenegyre járt, csak hevesen szentségeltem.

II. felvonás
Megpróbáltam ismételten belépni az elmű oldalára. A számítógépen futó egyetlen programmal sem sikerül, Safarival megy, hibaüzenet ugyanaz, ügyfélszolgálat felhív.
Ügyfélszolgálat felszólít, billentyűzzem be azt az azonosítót, ami kizárólag az új típusú számlán van meg. Szolgalelkűen letöltöm újra a díjnetről a decemberi számlát, és bebillentyűzöm.
Ügyfélszolgálatos hölgyhöz jutok, kéri, diktáljam be a számom. Bediktálom. Örül, megkérdi ki vagyok, hol lakom, mi a telefonszámom. Elmondom. Adatok egyeznek, örülünk.
Miben segíthet, kérdi. Röviden és érzelmektől mentesen vázolom a tegnap este eseményeit, midőn hozzávetőlegesen egy órát töltöttem a regisztráció kísérletével.
Próbáljak belépni most, mondja, szerinte nem jó helyen jártam.
Tájékoztatom, hogy de, jó helyen jártam.
Azt mondja, nem, mert más helyre kellene kattintanom.
Mondom, hogy jó helyre kattintottam. Egyeztetjük, milyen url-t kellene látnom. Az url stimmel.
Azt mondja, elrontottam a regisztrációt.
Felvilágosítom enyhén felpaprikázva, hogy képesnek érzem magam a regisztráció folyamatával megbirkózni, de ha a rendszer szerint egyrészt regisztráltam, másrészt viszont nem kezel regisztrált ügyfélként, akkor a hiba nem bennem van, hanem a rendszerben. Felhívom szíves figyelmét, hogy az oldal hiányosságát mutatja, hogy három böngészővel nem lehet megnyitni.
Akkor az a probléma, mondja, hogy lassú nálunk az internet.
Közlöm, hogy erre általában nincs panaszom.
Az eredeti problémához váratlanul visszatérve tájékoztat, hogy nem látja a regisztrációmat.
Véletlenül és váratlanul kiderül, hogy dijnetes ügyfélként vagyok benne a rendszerben.
Felvillan a megoldás távoli fénye, lelkembe megnyugvás költözik.
Egy másik email címre küldte a rendszer az automatikus levelet, közli szemrehányóan ügyfélszolgálatos hölgy.
De azt a postafiókom már nem használom évek óta, vetem közbe, a díjnetes értesítőmet sem oda kapom már. A regisztrációnál sem azt írtam be.
A rendszer ettől függetlenül ezt tartja nyilván, nincs mit tenni, tudom meg. Ügyfélszolgálatos hölgy lediktál nekem egy új azonosítót, és küld egy ideiglenes jelszót  - az élő email címemre - ezzel be tudok lépni.
Őszintétlen hangon megköszönöm a segítségét.
Beírtam az új azonosítóm és a frissen generált jelszót.
A rendszer az aktiváló kódot kérte.
Beírtam a jelszót.
Hibaüzenet.
Ezt a két lépést még többször megismételtem.
Nem jutottam előrébb.
Marci lediktálta a szám- és betűkódot, hátha elrontottam.
Semmi.
Vélelmeztem, a l-t és az I-t összekevertem (a levelezőrendszer grotesztk betűt használ). Beírom a kódot úgy, hogy az l helyett I-t írok.
Semmi.
Bejelentkeztem a régi email fiókomba, hátha vár ott egy levél az elműtől.
Nem várt.
Anyáztam.
Felhívtam az ügyfélszolgálatot, immáron negyedszer 24 óra alatt.
Ügyfélszolgálatos hölgy 2-höz jutok, kéri, diktáljam be a számom. Bediktálom. Örül, megkérdi ki vagyok, hol lakom, mi a telefonszámom. Elmondom. Adatok egyeznek, örülünk.
Kérdezi, miben segíthet. Röviden felvázoltam.
Aha, mondja, hát kellett volna küldeni egy aktiváló kódot. Nem jött?
Beismerem, hogy nem, máskülönben nem telefonálgatnék.
Akkor küld.
Megköszönöm, de résen vagyok, és megkérem, maradjunk vonalban, amíg a kód meg nem érkezik.
Vonalban marad.
A kód megérkezik.
Belépek.
Sikerül.
Az első próbálkozás után mintegy 18 órával sikerült regisztrálnom az elmű oldalán.

az állam meg én

Egy héten helül kétszer is közölték, hogy maximalista vagyok. Először csak derűsen legyintettem az anyukának az uszodában, hogy dehogy. Amikor a munkahelyi fotótár kialakítás kapcsán közölte velem A. ugyanezt, már felpaprikazodtam, és felfortyantam, hogy nem maximalista vagyok, de ha már csinálunk valamit, hát csináljuk rendesen. A. derűsen rám nézett, és tájékoztatott, hogy szerinte jelen körülmênyek között ez ugyanazt jelenti. Kell- e mondanom, hogy az uszodai anyuka is a közigazgatásban dolgozik?

Születésnap után, középfülgyulladás előtt

csokis a hűtő
csokis a kilincs
csokis az ajtó
csokis a halántékom
csokimorzsák várják a vasalódeszkán, hogy sunyin fehér ingre kenődhessenek
csokifoltok a padlón

a kabátzsebemben szív alakú szórócukrok lapulnak

Nem emlékszem, mikor láttam napsütést
Folyton kialvatlan vagyok, emiatt ingerült, nyúzott és/vagy szomorú
Sose fogom utolérni magam a meló-háztartás-gyerekek háromszögben
Mindig van valami, amit csinálni kell
Lesz ez még valaha màshogy, vagy így darálódik le minden időm?

Alig várom a holnapi értekezletet

Honthy Hannának rossz napja van

17:40, pékség

- Kalács! Nézd, anya, van kalács! Vegyünk!
- Jól van, Marcikám, veszünk. Azt vacsorázol majd, jó?
- Nézd, anya, van mazsolás is! Olyat vegyünk!
- De Marci, én nem szereteeeem a mazsolááát! Vegyünk kakaósaaaat, anya!!!
- Mazsolásat! Mazsolásat szeretnék, anya! Nem szeretnék kakaóst!
- Jó, akkor veszünk simát.

20:00, otthon
- Ki mit kér vacsorára?
- Én kalácsot!
- Rendben, Marci, te kalácsot kapsz. Bori, te mit kérsz?
- Zsömlét vagy kenyeret.
- Nincs itthon kenyér, Bori, csak kalács meg kifli.
- Akkor kiflit.
- De miért nem kalácsot? Miattad nem vettünk mazsolást!
- Nem szeretem a mazsolát. Meg a kalácsot se.

Rossz volt, de annyira mégse

Nem volt jó évem 2013, ez volt az első gondolatom. Kínlódós év volt. Úristen-mi-van-itt év volt. Már-megint-elkésünk év volt. De-szörnyû-napom-volt év volt. Nem-tudok-felkelni-öt-óra-alvás-után év volt. Aztán, hogy mindezt vegiggondoltam, a második gondolatom már az volt, hogy nem volt olyan rossz mégsem ez az év. Először is: mindenki egészséges, jól van - és ez már önmagában is jó. Aztán ott van Marci iskolája, az is jó. Férjhez mentem, voltunk Walesben es Skóciában meg Balatonon - az is nagyon-nagyon jó volt.