Mióta megjött a tavasz, bringával járok dolgozni. Az oda- meg a visszaút a napom két fénypontja.
Az odaút azért, mert még nem kell kerülgetni a turistákat a rakparton meg a hídon. A hazaút meg azért, mert már vége a napnak.
Sokan járnak bicikliznek, és mindenki lehagy. Persze azzal nyugtatom magam, hogy valószínűleg csak én tekerek 25 éves Csepel kerékpáron, amelynek súlya éveinek számával összemérhető. (Ezt egyáltalán nem panaszképp írom, mert egyébként nagyon szeretem a biciklim, és nem áll szándékomban lecserélni.) De azért a versenyszellemet nem tudom elnyomni magamban, előtör az mindig.
Tegnap már leelőztem egy biciklist.
Ma már egy házaspárt.
Holnap olyat próbálok majd, aki innen van a hetvenen.
Vigyázz, ne tedd hirtelen túl magasra a lécet, mindig maradjon holnapra is kihívás.
VálaszTörlésDe mondok jobbat: én jövő héten már megyek haza, ha gondolod, egyeztetünk időpontot, mikor, hol, én már nagyon nem vagyok száguldó szarvas, biztos pont lehetek a napi sikerlistádon!
Ah, ma sikerült:) oly ritkán tűzök ki nyilvánosan célt magam elé, és oly ritkán teljesítem egy nap alatt! de ettől függetlenül összefuthatunk!
VálaszTörlés