Rövidebben

Elkezdtem írni egy szívszorító posztot arról, hogy karácsony előtti pénteken Bori fulladni kezdett, és hajnali háromkor aludtunk csak el (és ez még mázli, mert a kolléganőm kisfiát ugyancsak kruppos rohammal a mentők vitték kórházba), és aztán karácsony másnapjának éjjelén fülfájásra panaszkodva sírt fel, de inkább kölcsönveszem Cs. ötletét, aki mindenkinek azt javasolta, aki karácsonykor egyedül érzi magát, hogy látogasson el az épp ügyeletes gyerekkórház fülészeti osztályára, és tuti vágyni fog egy kis magányra, amint meglátja a hat négyzetméteres váróban összezsúfolódott negyvenakárhány embert.