A ma nyolcéves kompetenciáiról

1. Az idegennyelv-tanulásról, egy iskolaév után

Egy hete a kápolnapusztai bivalyrezervátumban jártunk, ahol a nagyszámban fordulnak meg német kerékpáros turisták. A végén a gyerekeket leültettem az árnyékban, és mert Cs. még nem végzett az ürgefotózással, kimentem az autóhoz pár könyvért. Mikor visszatértem, egy idôs hölgy épp a recepcióst kérte meg, kinyiná-e a frissen érkezett barátainak a kaput, mert szeretnének biciklivel beállni. Kérdezem Marcit, értette-e, mit mondott a néni németül. Nem, rázta a fejét Marci, nem értette, de elôbb a néni kávét szeretett volna inni, de nem tudott, mert valami történt  reggel.
Pár perc múlva a gyerekek nyafogni kezdenek, éhesek, szomjasak, felajánlom nekik, hogy kapnak egy-egy zacskó ropit meg valami üdítôt. A pulthoz megyek és magamnak is kérek egy kávét.
- Nincs kávé - sajnálkozik a recepciós fiú. - Reggel elromlott a kávéfôzô, azóta nem tudok fôzni sajnos senkinek...

2. A nyolcéves szerkesztôi feladatokat lát el

Megtervezi Cs. Marci szülinapi meghívóját, így fog kinézni, szöveget kér hozzá. Marci a hátam mögé áll, lediktálja a megfeleô mondatokat, adatokat, majd  az immár a szöveggel kiegészített tervet is megtekinti. Jóváhagyólag bólint, majd szemöldökét összeráncolva megkérdi:
- Anya, ekkora lesz a meghívó, mint a képernyôn?
 - Nem, kicsit nagyobb, de az arányokat látod rajta.
- Szóval nagyobb lesz?
- Nagyobb. Miért?
- Mert ezek a fehér betûk a fekete háttéren így nem fognak látszani, anya. Nem lehet majd elolvasni ôket.