Általában utálom a felszínes dolgokat, a félig tudottakat, a meg nem emésztetteket, amikor valaki nem tudja, mit beszél, csak mondja, csak mondja, amikor idegen nyelven idéz valaki, csak épp nem tudja, mit (mostanában nagy keletje van amúgy is a hajuknál fogva odarángatott és sokszor hibás latin idézeteknek), így aztán állandóan a plafonon voltam Marci kérdéseitôl a Gyûrûk Urát illetôen: hogy a Merry az magyarul Trufa, hogy kinek kije Bilbó és miért szôrös a lába, és miért van Legolasnak olyan frizurája, mint egy lánynak.
Egyszer aztán kiszaladt a számon, hogy ha majd nagy lesz, elolvashatja a könyvet. Ez a kijelentés észrevétlenül módosult az "egyszer majd elolvassuk"-ig, mire Marci fitymálva közölte, hogy az osztálytársai közül bizonyára többen is elolvasták. Vagy legalábbis a szüleik felolvasták nekik. Felpaprikázva a nagylelkû felajánlásom semmibe vételétôl, elôkaptam az egyik kötetet, és Marci orra alatt lóbálva tájékoztattam, hogy ez csak az egyik rész és még van két ugyanilyen vastag, és erôsen kétlem, hogy nyolcévesen valaki megbirkózott volna vele, vagy legalábbis ismerné a történetet teljes egészében.
Marci meghajolt az érvek súlya alatt, mögöttem pedig bezárult a saját magam állította kelepce ajtaja: immár nem bújhattam ki az ígéret alól, és nem is odázhattam tovább.
Jelenleg harmadik napja olvasom fel a Gyûrûk Urát. Valamivel a századik oldalon túl járok. Jól jön majd a kitartás az elôttünk álló több mint ezerhez.
Nincs kétségem afelől, hogy Marcinak tetszeni fog - Á. olvasta (hogy 8 vagy 9 évesen-e, már nem tudom - és azzal is tisztában vagyok, hogy nagyon nem ez az átlag, néha igen nagy az osztálytársak szája, hogy ki mit ismer vagy csinált már) - amit bántam és bánok, hogy mióta Á. olvasni tud, sosem engedett felolvasni magának (3,5 éves kora óta) - pedig nagyon szerettem volna sok mindent én elolvasni neki. A gyűrűk urát én nagyon szeretem (de én csak 17 évesen olvastam - igaz, akkoriban itthon még nem volt ekkora kultusza)
VálaszTörlésDe ugye bekapcsolod a magnót is, hogy legközelebb már meglegyen, vagy újrahallgathassa az aktuális érdeklődő? ( netán üzletet lehetne csinálni a dologból, hangoskönyvként)
VálaszTörlésMit is mondok.... van még egyáltalán magnó?
Diktafonom van, de az irodában, és remélem, Marci már magának olvassa :) Én kb 10 éve olvastam először, és szívesen olvasok a gyerekeknek, de csak jó könyveket, a Képes Sportnak például ellenállok.
VálaszTörlés