Olvasom, hogy Robert Capa magyar volt, és most büszkék vagyunk rá. Tegyük fel a kérdést: milyen sors várt volna rá Friedmann Endreként a 40-es években Magyarországon? És a válasz hallatán merengjünk el rajta, büszkék lettünk volna-e rá akkor is? És vajon magunkra, magunkra vajon büszkék lehetünk-e?
(A gondolatkísérlet számos világhírű magyar származású személlyel megismételhető - lásd Gábor Dénes.)
Én is ezerszer megfigyeltem már: magyar mindenki (bárki), akivel egy kicsit is fel lehet vágni, de senki sem magyar, aki nem illik az aktuális politikai és/vagy társadalmi elvárások közé. Magyar a herceghez férjhez menő nő, aki nem beszél magyarul, sosem járt itt, de valami őse magyar volt, de nem magyar a cigány, aki itt született, itt él, magyarul beszél, meg nem magyar a zsidó sem, mert az mind idegen - de igen, magyar mindenki, akit innen elüldöztek, aki innen elmenekült és másutt befogadták és ott valami világraszólót alkotott. Valószínűleg a "magyar" szó jelentése: nekünk tetsző, elismerésre érdemes, piedesztálra vele!, ragyogó, tökéletes, hiba nélkül való, mindenki felett állóan csodálatos.... vagy valami ilyesmi.
VálaszTörlésegyetértek, de tegyük hozzá, ez a jelentés flexibilis, és csak országhatárokon belül működik. (Újabb merengenivaló: magyar-e vajon Kertész Imre? Büszkék lehetünk-e rá úgy, hogy ő nem büszke arra, ami itt folyt meg folyik éppen?)
Törlésja, persze, (igazi) magyar az, akit a(z igazi) magyarok (éppen aktuálisan) magyarnak tartanak. Kertész Imrére pedig valószínűleg azok büszkék, akikkel a ő is közösséget vállalna, magyarságon innen és túl (vagy akár teljesen függetlenül attól - bár ez nyilván eleve szentségtörés)
TörlésSzerintem ez nem magyar-specifikus probléma, minden kis ország szereti előkotorni a saját hőseinek mondott embereket a múltból... Szerencsés esetben jó régen meghaltak, tehát bárki a zászlójára tűzheti őket bátran, az érintett nem tud tiltakozni. Szegény Kertész Imre rossz példa, mert még él.
VálaszTörlésÉn itt arra gondoltam, hogy ezek az emberek nem pusztán kalandvágyból mentek el és lettek világhírűek máshol, hanem azért (vagy azért nem jöttek vissza, még ha akartak volna is), mert nagyon nem kívánatos személyek voltak, és mindennek számítottak, csak magyarnak nem. És bár rendkívül örvendetes, hogy most ismét kebelére öleli őket a nemzet, a kép így hamis, mert igenis hozzátartozik a történethez, hogy _miért_ mentek el, miért hagyták itt azt a csodálatos rendszert, amit követve éppen most épül át a Kossuth tér. (Nem jutott eszembe tegnap, de ilyen díszmagyar volt Erdős Pál is.)
TörlésBonyolult dolgok ezek, most nem is mennék bele jobban az okoskodásba... Eszembe jutott ez-az, de végülis nem fontos.
Törlés