a kakukktojás

B. osztályfőnöke az egyik legmegbecsültebb pedagógus a nevelőtestületben. (Szerintem a nimbuszához nagymértékben hozzájárul, hogy férfi.) Nagyon nagy elvárásokkal tekintettem az osztályfőnöksége elé, de eddig semmi extrát nem tapasztaltam. Az iskolában készült fényképeken B. beesett vállal álldogál, nyoma sem látszik a felszabadult, vigyori énjének, amit én nap mint nap tapasztalok. És szerintem a teljesítménye sem tükrözi a valós tudását. Aztán meg úgy érzem, a tanító úrral kölcsönösen ellenszenvezünk egymással. Nem találjuk meg a hangot, amit problémaként jelzek felé, azt rendszerint elbagatellizálja (vagy úgy érzem). És sajnos látom a Fb-posztjait, amire egyáltalán nem vagyok kíváncsi, de le nem tilthatom, hiszen az osztály zárt Fb-csoportjába is rendszeresen posztol. Látom a like-jait, és ha nem vagyok elég erős, hogy uralkodjam a kíváncsiságomon a hozzászólásait is. Ebből egyebek között megtudhattam, hogy a magyar közoktatás kiváló helyzetéről tanúskodik, hogy egész évfolyamok felvételiznek külföldre. És hogy minden a legnagyobb rendben van ez ügyben.
Először eléggé felhúztam magam a poszton, aztán rájöttem, hogy mindez ismét csak az osztályfőnök kivételes egyéniségét, egyedi látásmódját, nimbuszához méltó kreativitását bizonyítja. Hogy mer bátornak lenni, mer különbözni, mer kilógni a sorból. Amikor szülők és tanárok tömegeit mozgatja meg a közoktatás, jó tudni, hogy egyvalaki az ágazatból mégiscsak elégedett az állapotokkal,