Legyetek jól, ha tudtok!

Szeretek azzal hízelegni magamnak, hogy többé-kevésbé reális az önképem, például nem képzelem magam balerinának meg primadonnának meg matematikusnak se. De arról meg voltam győződve, hogy hipochonder, az legalább nem vagyok. Tök jól vagyok (mi az a plusz tíz kiló), gyógyszert nem kell szednem, krónikus betegségem, gyógyszerallergiám, sőt semmilyen allergiám nincs és a hajam sem hullik.

De azért van valami, ami tuti nincs rendben már évek óta (és nem fogom elmondani, mi az), egy darabig próbálkoztam házi barkács megoldásokkal, de nem vezetett egyik sem eredményre, így a múlt héten elmentem orvoshoz, aki fel is írt egy gyógyszert. Már korábban tudtam, hogy elég randa mellékhatásai lehetnek, és a mellékelt tájékoztató sem hazudtolta meg a félinformációimat. Első este bevettem az adagot, aztán éjszaka felébredtem (nem szoktam), kimentem a vécére (ha mégis, akkor szoktam), ott elaludtam (végképp nem szoktam), Marci felkeltett, zsibbadó lábbal visszatámolyogtam (ez elfogadható) és út közben egyszerre fogott el a szédülés és a hányinger (egyszerűen példátlan).

És azóta folyamatosan figyelem magam. Fáj a fejem? Mellékhatás? Szúr a kontaktlencsém? Mellékhatás? Sokszor iszom? Mellékhatás? és így tovább és tovább és tovább és tovább. 

Ne kelljen gyógyszert szedni. Lehetőleg nektek se.