Lánc

- Nem tudok menni, Borikám, nem tiszta a kezem - válaszoltam a cumikeresésben segítséget kérő Borbálának, és ahogy kimondtam, hirtelen elém villant nagyanyám filigrán alakja több mint harminc évvel ezelőttről,  K-en vagyunk a konyhában, ülök a sámlin, előttem a hokedli, és valami nem sikerül. Nagymama fején kis piros muszlinkendő, azzal kötötte be a kis pipi haját, mint a konyhában mindig, lábán mamusz, fölötte kis virágos nejlonotthonka, azon kötény, nagymama főz, mint délelőtt mindig, főz a kétplatnis, gázpalackos tűzhelyen, a konyhaablak előtt susog a szomorúfűz, a házfalról ütemes puffanások szűrődnek be, öcsém focizik a falnál, teljes bajnokságokat játszott le nyaranta, és ezért minden évben újra kellett vakolni a falat, mert ügyesen, pontosan lőtte a labdát, és a kapu vonalánál minden nyáron lerúgta a halvány rózsaszín vakolatot, nagyapám, aki a trombózisos lábával nem nagyon tudott focizni, meg csak biztatta, rúgjad, kisfiam, rúgjad! A fazékban fő a leves, nagymama szaggatja a nokedlit, kérem, hogy segítsen, de nem tud, nem tiszta a keze, aztán megtörli a kötényében mégis, és megigazítja azt, amit a még ügyetlen ujjaim nem tudtak a helyükre illeszteni.

- Gyere, Bori, fújjunk orrot! - közelítek Borihoz a zsebkendővel. - Nem tudok jönni, anya, nem tiszta a kezem, főzök - feleli ő, és odafordul a játék tűzhelyen a műanyag serpenyőben lévő fröccsöntött csirkecombhoz.