Iskola

Szombaton felszerelkeztünk mindhárman (jómagam még szoknyát is húztam az esemény tiszteletére, hogy megnyerő anyukának tűnjek), és testületileg látogatást tettünk tehát az iskolába, az Iskolába. Marcit rögtön elkapták a leendő elsős tanító nénik, és elirányították valahová, a szülőket meg beterelték a tornaterembe, ahol az igazgatónő tartott tájékoztatót.

Később két órát lehetett megnézni, az elsősök olvasásóráját és a negyedikesek németóráját. Beültünk mindre lelkiismeretesen, nem susmorogtunk destruktívan, hanem figyeltünk, és közben sasoltam a szülőket is, de egy apukától eltekintve, akinek testén fehér susogós melegítőruha feszült, valamennyien beleestek az általam normálisnak ítélt kategóriába. (Viszont megdöbbentő, hogy egyes felnőttek még nyilvános helyen is szemrebbenés nélkül rágják a körmüket.)

Persze ilyenkor mindenki a szép arcát mutatja, de az rám vitathatatlanul kedvező benyomást az iskola, kezdve az olyan - egyébként lényegtelen - részletektől, mint az, hogy nagy a belmagasság a tantermekben, nagyok az ablakok, tágasak a termek (az egész épület kicsit hasonlít az én régi gimnáziumomra, csak nincs a falakon téglából kirakva menóra). Az igazgatónő érthetően, világosan, lámpaláz nélkül beszélt, a tanári karból mindenki rendesen fel volt öltözve, Sz. néni, az elsős tanítónő (akit elsőre egy eltévedt nyolcadikosnak saccoltam) nagyon pöpecül vitte végig az olvasásórát, tagoltan beszélt, szépen, ha valaki hibázott, kijavították, aztán oldotta a hangulatot valami viccel, megdicsérte, aki helyesen válaszolt, következetes volt, mindenkit szólított, nemcsak Dórikát az utolsó előtti padból, aki pedig elvitte volna a hátán az egész bemutató foglalkozást.
A némettanárnő nevét sajnos nem tudtam megjegyezni, pedig megérdemelné ő is, mert a németórán csak lestem, hogy a tízévesek milyen pergőn nyomják az apa nyolckor elmosogat a konyhában és a mosáshoz anyának nem kell hűtőszekrény, kell viszont mosógép típusú mondatokat.

Az igazgatónő persze hangsúlyozta, több iskolát meg kell nézni, hogy az ember felelősen dönthessen (és ő is tudja, hogy ez nehéz meg ez régen nem így volt), de ha nem lenne ez a nyomorult sorsolás, és körzetesként egyértelmű lenne, hogy Marcit fölveszik, én bizony nem nézegetnék tovább, mert szerintem itt jó helye lesz neki.