2011. november 22., kedd

Esetem a kecskével és a karácsonyfával

"Ebben a szakmában kiterjedt félműveltséget szed össze az ember" - szögezte le valamikor réges-rég anyai kolléganőm, tézsé, és igazat mondott. Egy csomó minden hasznos és haszontalan csacskaságot tudok a karácsonyról és a téli ünnepkörről, ami rám ragadt az évek során, de sosem jutott eszembe utánagondolni, mégis mit keresnek az ikea nyomán egyre több karácsonyfán a stilizált szalmakecskék.

Most viszont megint itt a november, ami azt jelenti, hogy karácsonnnyal foglalkozom orrba-szájba, és így-úgy eljutottam a svéd karácsonyhoz, ami (mármint a karácsony) egyszerűen Jul, azaz nincs benne sem Krisztus, mint angolul, se születés, mint franciául, viszont a téli napfordulóhoz kötődő régi germán ünnep (ami most Yule angolul) neve egy az egyben.

A kecskék is igazából a Yule/Jul örökségei, merthogy a régi germán mondavilág alapján Thor isten szekerét két kecskebak húzta (bár azt már nem derítettem ki, a Yule-nél Thor milyen szerepet játszott. A kecskéket, amelyek az általam látott ábrázolás szerint csúnya, szőrős-szarvas jószágok voltak, a monda szerint Thor levágta és vacsorát főzött belőlük, de másnap hatalmas szekercéjével aztán feltámasztotta őket. Ez épp illik egyrészt a téli napforduló feltámadás-gondolatköréhez, másrészt meg a kecskebak több kultúrkörben a termékenység szimbóluma, ami szintén passzol ide.)

A kereszténység elterjedésénél meg - gondolom legalábbis -, a régi jó recept szerint (amit már a régi rómaiak is ismertek ugye) a közháborodást csítítandó, az új ünnepeket igyekeztek összemosni a régiekkel, a Yule-t/Jult a karácsonnyal, és megmaradt néhány szimbólum is, ami aztán vagy kikopott, vagy megmaradt. A Julbock, Thor két torzonborz bakkecskéje, ha stilizálva is, de túlélte az évszázadokat, sőt Svédországban elképzelhetetlen nélkülük a karácsony (még hatalmas szalmakecskét is állítanak minden évben, amit aztán vagy sikerül felgyújtani, vagy sikerül megvédeni). Az ikea révén pedig új területeket is meghódítanak.

Így történt, hogy a karácsonyfákat vérbeli germán termékenységi jelképek díszítik már több száz éve, egyre több lakásban.

3 megjegyzés:

  1. Nem veszek sem kecskét, sem rénszarvast.
    Hideg ráz tőle és kerülöm a 'Weihnachtsmann'-t, szóval a Mikulás és a karácsony összekapcsolását.
    Ahogy nem ünnepelünk Valentin napot sem és ha emlegetjük, akkor nem úgy, hanem mint Bálint nap kerül szóba.
    ...és szeretem az ikeát, de akkor sem engedek...

    Egy magyar lyány, magyar szokásokkal.

    VálaszTörlés
  2. Vera, neked folytatnod kellene Ráth-Végh István népművelő tevékenységét!

    VálaszTörlés
  3. ööö igény szerint írkálhatok ilyeneket még tücsök és bogár jelleggel.

    VálaszTörlés