Szombati

- Anya! Anya! Majdnem kakis lett a fenekem, teljesen össze van kenve a deszka! - hangzott el a révfülöpi toi-toi sor előtt az egyik fülkéből kilépő gyereklány szájából, és a mondat elnyerte a nap leghatásosabb közlése címet, mert még a küszöb előtt sikerült elegánsan irányt változtatnom.

Egyébként meg örök hálám Z(s)-nek, hogy nem hagyott ott az első háromszáz méteren, szerintem azóta is a Balatonban kavirnyásznék Balatonfőkajár felé, de mindig megvárt, megkeresett a tömegben, és mutatta, merre kell haladni. Annyira váladékozott a szemem a víztől, hogy a végén konkrétan nem láttam semmit (a kontaktlencse hiánya sem dobott a helyzeten), és Z(s)-t is csak a copfjáról ismertem meg profilból.
Amúgy is volt bennem némi félsz, összevissza riogatták a jónépet, hogy ilyen veszélyes, meg olyan hullámok várhatók a déli partnál, és mindenki tartalékolja az erejét a célba éréshez, és az egész csak nyílt vízi tapasztalattal rendelkezőknek ajánlják - hát nemtom, talán most, tizenegy átúszás után már megadom magamnak a rejtélyesen hangzó nyílt vízi tapasztalatot. Az első másfél kilométeren betojva csak kavargattam magam körül a vizet, ráadásul a 0,5 km-es bójára kajakra azt hittem, hogy az egy kilométeres - nem tett jót a lelkemnek, na.
Aztán másfél kilométer táján megérkezett a szervezetembe a három órával korábban leküldött tüsténtkávé vagy összetalálkozott odalent az izotóniás itallal meg a hajón elnyammogott ilyen-olyan sportszelettel és hirtelen felébredtem, három kilométer után meg elkezdtem élvezni is az úszást, amiben némileg meggátolt, hogy csak slendriánul kentem be magam, és a nyakam bal oldalán (ezt mindig elfelejtem, hogy oda kell több naptej) kimaradt két kicsi folt, amik piszkosul leégtek, és akkorra már fájtak is.
Négy és öt kilométer között pedig már belehúzni, sőt mi több, hajrázni is képes voltam, és persze Boglárnál tükörvíz és szélcsend fogadott, és a víz is kellemesen meleg volt, ellentétben a tó közepén tapasztalható cidrivel. Az eddigi legrosszabb időm a tizenvalahány alkalom közül - jövőre megpróbálom ébren teljesíteni a távot, és talán Cs. okosóráján is képes vagyok megnyomni a megfelelő gombokat a megfelelő sorrendben, hogy kiderüljön, mennyit is úszik az ember ilyenkor valójában. És komolyan elgondolkodtam egy látásjavító műtéten.