2018. július 16., hétfő
Hülye-e vagyok? - egy történet vége
Délután még mérges voltam, csak úgy forrt bennem a tehetetlen düh. Már csak szomorú vagyok, mélységesen szomorú. Igen: nem kérdés, rajtam van a baleksipka, és legalább egyet tehetek: a jövőre nézve levonom a tanulságokat: Ez is valami.
Mert persze hiába egyeztünk meg, csináltam meg azt a bizonyos pluszmunkát, mi értelme, ha az érintett nem emlékszik a megállapodásunkra, és az informatikai rendszert megerőszakolván megcsinálta maga. Háromnapi munkám ment a kukába. Ugye nem kell sorolnom, mit csinálhattam volna abban a három napban? Júliusban, két gyerekkel?
És mi nem hangzott el? A megterhelő gesztus. A bűvös két szó. Ne haragudj. Bocsánatot kérek. Helyette jöttek balszerencsés történetek, kibírhatatlan személyek elfogadhatatlan cselekedeteinek emlegetése, szellemi és idegállapot értékelése.
Lesson learned.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ó basszus, hát nagy az isten állatkertje :( és nem téged látlak marhanak benne
VálaszTörlésÁ, engem nem is láthatnál, a jelek szerint én vagyok a láthatatlan és egyben hallhatatlan asszony, akivel hiába megbeszélni bármit is :S
VálaszTörlésHát nem mindenki ugyanazokat látja :)
VálaszTörlés