2018. július 16., hétfő

Hülye-e vagyok? - egy történet vége


Délután még mérges voltam, csak úgy forrt bennem a tehetetlen düh. Már csak szomorú vagyok, mélységesen szomorú. Igen: nem kérdés, rajtam van a baleksipka, és legalább egyet tehetek: a jövőre nézve levonom a tanulságokat: Ez is valami.

Mert persze hiába egyeztünk meg, csináltam meg azt a bizonyos pluszmunkát, mi értelme, ha az érintett nem emlékszik a megállapodásunkra, és az informatikai rendszert megerőszakolván megcsinálta maga. Háromnapi munkám ment a kukába. Ugye nem kell sorolnom, mit csinálhattam volna abban a három napban? Júliusban, két gyerekkel?

És mi nem hangzott el? A megterhelő gesztus. A bűvös két szó. Ne haragudj. Bocsánatot kérek. Helyette jöttek balszerencsés történetek, kibírhatatlan személyek elfogadhatatlan cselekedeteinek emlegetése, szellemi és idegállapot értékelése.

Lesson learned.




3 megjegyzés:

  1. Ó basszus, hát nagy az isten állatkertje :( és nem téged látlak marhanak benne

    VálaszTörlés
  2. Á, engem nem is láthatnál, a jelek szerint én vagyok a láthatatlan és egyben hallhatatlan asszony, akivel hiába megbeszélni bármit is :S

    VálaszTörlés
  3. Hát nem mindenki ugyanazokat látja :)

    VálaszTörlés