Azt írtam egy kolléganőmnek, hogy m. halálával mintha eltűnt volna egy árnyalat a spektrumról.
Amit talán nem is veszünk észre. Nem tudatosul, hogy ott van. Kedveljük, de nem rajongunk érte. Természetesnek vesszük, hogy van, mondjuk a lila és a nagyon sötétzöld között.
És egyszer csak hipp-hopp, nincs, eltűnik, kifakul.
Vajon ahogy az évek múlnak, egyre több árnyalat tűnik majd el a spektrumról, és végül ott maradunk egy szürke és ennélfogva érdektelenebb világban? Ez lenne, ez lesz majd az öregség?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése