Jellemzô

Tegnap megvolt az elsô szülôi az iskolában. Kaptunk két, mindkét oldalán teleírt a4-es papírt, az egyik a tudnivalókat tartalmazta, a másik azt, mi mindenre lesz szükség majd elsô osztályban. Kell vinni például cipôsdobozt, hurkapálcát, kinti és benti tornacipôt, valamint külön váltócipôt, színes korongokat, kistükröt, logikai készletet, papírcentit, színes ceruzákat, két ollót, tornazonit és fehér tornapólót, öt csomag írólapot, vízfestéket, ecsetet három méretben, zsírkrétát, betûsínt, szám- és betûkártyákat, postairónt és gyurmát, de nem ezek leptek meg, hanem az, hogy hat gázgyújtógyufás-dobozból (percekig gondolkodtam, hogy kell helyesen leírni, a mozgószabály tûnt a legesélyesebbnek) kis fiókos szekrénykét kell barkácsolni még a nyáron, mert a gyerekek ebben tartják majd a tükröt, a korongokat meg a többi kis vackot matekórán, a gyufa meg majd szépen lassan elfogy, biztatta a tanító néni az anyukákat. Nekem erôs kételyeim vannak ez ügyben, ugyanis villanytûzhelyünk van itthon. Szülôi után elmentem Marciért az uszodába, az öltözôben felejtettem az útközben vásárolt hat kiflit, de csak a sarkon vettem észre, és már nem akartam visszamenni, talán az uszi is bezárt, mire odaértem volna. Este korán lefeküdtünk, sokáig néztük az ágyból a tévét, amit imádok, aztán egyszer csak elaludtam, és azt àlmodtam, hogy elkezdôdödött az iskola, és megint elfelejtettem valamit vagy eltévesztettem vagy elhagytam, és Marcinak nem volt rendes felszerelése, és rohantam, hogy elvigyem neki azt a valamit, amit elfelejtettem, eltévesztettem vagy elhagytam, de a portás nem akart beengedni, úgyhogy be kellett lógnom valahogy az évnyitóra, hogy odaadhassam neki, de nem nagyon sikerült, hát tülekedtem és taszigáltam és taszigálódtam, aztán szerencsére reggel lett, és kiderült, hogy csak álmodtam az egészet.