Próbálom arra tanítani a gyerekeket, hogy ne higgyenek el semmit csak azért, mert valaki mondja nekik, győződjenek meg róla, nézzék meg a saját szemükkel, gondoljanak utána, vizsgálják meg a valóságtartalmát, vegyék górcső alá, tegyék mérlegre, aztán döntsék el, igaz-e vagy sem, amit hallanak.
Úgy tűnik, rövid távon sikerrel jártam.
Mert például egyikük sem fogadja el tőlem csak úgy biankóra, hogy elfogyott a keksz vagy a gyümölcslé vagy a gyümölcsjoghurt vagy a ropi vagy a tejbeáztatós vagy egyéb hasonló élelmiszer, hanem azonnal meg akarják nézni az üres zacskót, dobozt, flakont vagy a joghurt hűlt helyét a fridzsiderben.
:D jaj, de ismerős! de a (nevelési) elveinkért szenvedni kell :D
VálaszTörlésnem biztos, hogy sikerülni fog bizonyítanom robottalanságomat - ugyanis az egyik begépelendő szó szerintem egy kép (???) ami egy villanykapcsolót (???) ábrázolt.... khm... oldalnézetben (???)
olyannyira igaz, hogy mindenért bûnhôdni kell, hogy a múltkor kevélységemben pirítottak rám, mert Bori hiába kért meg, hogy fordítsak le egy ír dalt, nem tudtam. Mire lesajnáló hangon megkérdezte: anya, te nem tudsz írül? Röstellkedve vallottam be, hogy nem tudok. (ha eddig nem fordítok le nekik mindent, nem szokják meg, és én sem esem a kevélység vétkébe.)
Törlés