Futás megint

Ez úton is nagyon köszönöm a biztató szavakat a futással kapcsolatban, egyrészt jólestek, másrészt termékeny talajra hullottak, mert azóta is futok, sőt hétfőn beszereztem egy külön futónadrágot, kacér kis cipzáros zsebbel a fenekén, így már tudom hova tenni a kulcsaimat, nem csörgetem őket mindenféle alkalmatlan helyeken, mint ahogy valamely kárhozott lélek rázza láncait éjféltájban a lovagteremben az egyszeri kísértetkastélyban.



És már azon sem hergelem magam, hogy lehagynak. 

Futás közben volt időm kidolgozni, ki mindenki miatt nem érdemes aggódnom, ha gyorsabb nálam.

- aki fiatalabb nálam, nem csoda, hogy lehagy, hiszen nyilván jobb kondiban van.
- nem csoda, hogy a férfiak lehagynak, ők alapból gyorsabbak ugyebár.  
- aki karcsúbb nálam, még szép, hogy lehagy, hiszen kisebb súlyt kell cipelnie.

- aki magasabb nálam, törvényszerűen lehagy, hiszen hosszabb a lába, és nagyobbakat tud lépni. 

Szerencsére idősödő, kövér törpenők nem járnak futni a Margitszigetre.