2010. március 29., hétfő

Szösszenetek a hétvégéről

Díjátadón voltam Gy-val, a hirdetésszervezővel szombaton, én díjat adtam át, ő meg mindenkinek, aki csak szembejött vele, a névjegyét. Nálam persze nem volt egy se, még mindig nem szoktam meg, hogy egyáltalán van névjegykártyám.

****

Jó volt látni az izgulós, kirittyentett tízéveseket, pipaszár lábon fehér harisnya, rózsaszín szépcipő, a csatjánál lepke, három szál pipihaj hajpánt mögé fésülve. Puha testű fiúcska, arcán piros folt, szemében rémület, ahogy kezet fog velem a színpadon. A legszellemesebb pályamű gazdája, kicsi Steinmann, még a pólóján is villásdugó. Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen hálás munka is ez voltaképp, hogy ezek a (vagy éppen más) gyerekek azért rajzolnak, gondolkodnak valamiről, okosodnak, mert épp nekem éppen valamilyen ötletem támad. (Ami persze félrevezető kicsit, hiszen ha nem én gondolnék ki valamit, hát kigondolna más, és vinné a lapot ő - de ezt az ötletet gyorsan el is szoktam hessengetni.)

****

Miért jó lenyúlni más ötleteit, mondatait? Miért nehéz Gy-nek hozzátenni a mondanivalójához azt a félmondatot, hogy V-tól tudom / V-val arra gondoltunk, ahelyett, hogy mindent E/1-ben fogalmazva adna elő? Ugrok az ilyesmire.

****

Az ünnepély végén csak minket bevittek a vezérlőbe, ahonnan egész Magyarország áramellátását irányítják. Óriási terem, az egyik falon hatalmas ledfal, előtte ül három ember, mindegyik előtt karéjban legalább öt monitor. A ledfalon Mo térképe, bejelölve a fő vezetékek, az erőművek termelése, folyamatosan változó adatsorok. Gy. megkérdezte, az adatok feldolgozásához Windowst használnak-e.

****

Felajánlottam Gy-nak, elviszem egy darabig, mentem be a Sanomába még. A Flórián térnél jobbikosok vonultak a villamosmegállóban, lengették az Árpád-sávos zászlót. Röviden, ám lényegretörően fejtettem ki, hova tegyék a zászlójukat, Gy. hosszú percekre elnémult az anyósülésen. Aztán, amikor araszolás közben meglátott egy buszmegállót, megköszönte a fuvart, és fürgén kiugrott az autóból.

****

Vasárnap Csabival néztük a hintázó Marcit a Hajógyári-szigeten, és épp akkor állapítottuk meg, hogy sokat fejlődött a mozgása, és milyen ügyesen hajtja magát, amikor valahogy kicsúszott az ülepe alól a hinta, és akkorát esett szegény, mint az ólajtó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése