Sár és hó

Van abban valami reménytelen, hogy ha kinézek az ablakon, fehérlik még a hegyoldal, hogy a ház melletti foghíjtelkeket még egyenletesen hó borítja. Máskor ilyentájt már az autóban ülünk, hátul a csomagtartóban a rakott krumpli, ecetes uborka, talán termoszban tea is, és sok meleg, vastag ruha, és az Osztyapenkó felé tartunk, reméljük, hogy nem fagyott szét semmi, nem szedték szét a házat az egerek, nem találunk sok mumifikálódott egértetemet, hogy megvan Ordacsehi úgy, ahogy ősszel lezártuk. Aztán befűtünk, összeszedjük az egérmérget, Csabi kinyitja a vizet, és megkezdődik a szezon. De összvissz hat fokban, borult időben, orkánszerű szélben még akkor sem indulnánk neki, ha mindenki tökéletesen egészséges lenne. Ilyen időben a márciusi ifjak is maradtak volna a fenekükön, nem lett volna ott Táncsics-szabadítás, sem pontok nyomtatása, sem egyéb ribillió.