Köszönöm neked, vegyipar

A játszótéren beszélgettem a minap egy anyukával, féléves a lánya, és akkora, mint Borcsi, óriásinak tűnt, ahogy szuszogott a babakocsiban, teljesen kitöltötte a teret, mint a baba a Szuperpempőben. Anyuka kérdezte, mikor tervezek visszamenni dolgozni. Kicsit meghökkent a válasz hallatán, hogy lassan egy éve tolom a szekeret. Hogyan csinálom? Hát éjjel. Meg amikor Borbála alszik. Meg minden lopott percben.

Este aztán rájöttem, hogy kihagytam egy tényezőt, ami nélkül már rég beadtam volna a kulcsot. Azt a félmaréknyi tablettát, amit mindennap leküldök.

Adjuk meg a császárnak, ami a császáré - íme az egyes tabletták érdemei:

1) C-vitamin: nem akarom fétisizálni a helyzetem, de ha felbukom, borul az élet rendje. Elemi érdek tehát, hogy ne legyek náthás, fülfájós, ne fájjon a torkom stb.

2) vas: 14 hónapja szoptatok, rám fér.

3) kovaföld: ettől-e vagy mástól, nem tudom, de nem hullik a hajam, és a körmeim is rendben vannak. Rosszul viselem a hajhullást.

4) magnézium: hogy ne legyek hisztis tyúk, és ne kiabáljak minden apróságért.

5) halolaj: hogy legyek kiegyensúlyozott, ne legyenek depresszív gondolataim, és ne érezzem magam biorobotnak (aki elsősorban kiszolgálószemélyzet, másodsorban munkaerő, harmadsorban takarítónő stb., de egy cikket nem tud nyugodtan elolvasni a vécén).


Utóbbi kettőnek nem sok hasznát vettem ma, amikor 45 percet ültünk a kocsiban a garázsban Csabira várva, mert Marci elfelejtette, hová tette a játszótéren a zálogba adott kulcscsomómat, és nem tudtunk bejutni a bezárt lakásba.