Uram, tudom, hogy a marketing és a sales nagyon fontos dolgok, és azt is tudom, Uram, hogy apró kis porszem vagyok a marketinges és saleses kollégák által működtetett gépezetben.
2012. március 27., kedd
2012. március 23., péntek
- Mondj nekem egy vezetéknevet! - nézett rám szigorúan a szülői munkaközösség tagja, Élanyuka, amint ott ácsorogtam tegnap délután, kezemben a pénzzel, hogy befizessem a pénteki nemtudommilyenlátogatást, amit Marci már két éve is lilára unt. Élanyuka strasszos golyóstolla a névsor fölött körözött határozatlanul, bejárva az A-V közti teljes tartományt.
2012. március 22., csütörtök
Napi kín
Azzal szenvedtem ilyen későig, hogy vécépapírból betűket formázzak - mondta Cs. este fél 10 után, mintegy 12 órás munkanapja után hazatérve.
Ha esetleg elfelejtém
nagymamakoromra, mi volt szöszke leányunk kedvenc szava,
amelyet alkalmasnak talált szenteste a Mennyből az angyal utáni könnyes áhítat fokozására
amelyet minden vicc megkoronázásának gondol
amely végszükség esetén be minden szorongatott helyzetben, mint ultipartin a piros hetest
amit jó eséllyel válaszol arra a kérdésre reggelente, hogy mit álmodtál, Borcsikám?
amit fennhangon kiabálva rohangál a játszótéren
álljon itt mementóul:
amelyet alkalmasnak talált szenteste a Mennyből az angyal utáni könnyes áhítat fokozására
amelyet minden vicc megkoronázásának gondol
amely végszükség esetén be minden szorongatott helyzetben, mint ultipartin a piros hetest
amit jó eséllyel válaszol arra a kérdésre reggelente, hogy mit álmodtál, Borcsikám?
amit fennhangon kiabálva rohangál a játszótéren
álljon itt mementóul:
2012. március 20., kedd
Ne téríts
Nem sokkal Marci születése után már megfogalmazódott bennem az azóta már sziklaszilárddá vált vélemény, hogy a pedagógia elvek erősen szektásító hatásúak.
2012. március 19., hétfő
Hétvége, hétvége
Egyáltalán nincs időm bejegyzést írni, mert egyáltalán nincs időm semmire, a lakás úszik, a munka csúszik, de most még ezt sem bánom igazán, mert egyrészt már visszavonhatatlanul itt a jó idő és megindultak a növényeim, lassan zöld lesz az erkélyem, és hajnalban, amikor áthoztam a nagyágyba Borbálát, már daloltak a madarak, de amiről igazán írni akarok, az a hétvége.
2012. március 16., péntek
Tegnap délben hozzávetőlegesen 20 perc telt attól számítva, hogy kinyitottuk a kaput, illetve megjelent az első gyerek a kertben. Rövid szünetektől eltekintve (például amikor mindenki kinn játszik az árokparton), mindig van is itt valaki, sőt ma már egy ismeretlen asszony is megjelent, nem zavarnak-e a gyerekei, de mondtam, hogy nem, jöjjenek csak nyugodtan, akár holnap és holnapután is, mire a kisebbik fiúcska (akit eddig még egyáltalán nem is láttam) sivalkodni kezdett, hogy ő haza sem akar menni. Ha már így összejöttünk, bemutatkoztunk egymásnak, de közvetlenül ez után a sivalkodó fiúcskának levált a cipőtalpa, mire a mamája minden tiltakozás dacára a hóna alá csapta és hazavonszolta.
A többiek eközben botokkal üldözték egymást, vakondtúrást lapátoltak kisvödrökbe, valamint tűzesetet imitáltak, amihez hozzátartozik, hogy fejhangon visít valaki a kisházból, hogy tűz van. Az öcsém, kezében kávéspohárral, mélázó tekintettel nézte a jelenetet, majd megjegyezte, hogy olyan, mintha a szeleburdi család ugrott volna le a képernyőről. Csak még a pingpongasztal hiányzik a nappaliból.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)