2012. március 22., csütörtök

Ha esetleg elfelejtém

nagymamakoromra, mi volt szöszke leányunk kedvenc szava,

amelyet alkalmasnak talált szenteste a Mennyből az angyal utáni könnyes áhítat fokozására
amelyet minden vicc megkoronázásának gondol
amely végszükség esetén be minden szorongatott helyzetben, mint ultipartin a piros hetest
amit jó eséllyel válaszol arra a kérdésre reggelente, hogy mit álmodtál, Borcsikám?
amit fennhangon kiabálva rohangál a játszótéren

álljon itt mementóul:
 KUTYAKAKA!

1 megjegyzés:

  1. annyira hihetetlenül cukin bírja mondani, hogy az ember hajlamos elfelejteni neki a szó jelentését :)

    VálaszTörlés