Leírás két takarékos modellről

1. Vásároljunk magas növésű, ám husi hároméves fiunknak bő szabású, térd alá érő nadrágot tavasszal. A gyermek méreténél természetesen egy számmal nagyobbat, hogy ne nője ki június derekára. Hordja a nadrágot gyermek szorgalmasan. Közben nőjön, nyurguljon. Ősszel csomagoljuk el a nadrágot, tavasz vége felé vegyük elő, tartsuk magunk elé, gusztáljuk meg, és szemmérték alapján minősítsük megfelelő méretűnek, és tegyük fiunk szekrényébe. Közben a gyermek nőjön, nyurguljon. Ismételjük ezt meg többször. Pár év múlva meglepve vehetjük észre, hogy a 146 méretezésű fiunk 110-es nadrágot hord. Csak most már nem a lábszára, hanem a combja közepéig ér.


2. Vetkőztessük le három és fél éves leányunkat egy szál fürdőbugyiba. Adjunk rá műanyag szandált, fejére könnyű kalapot vagy vászonsapkát. Igény szerint kenjük be a gyermeket naptejjel. Fogjunk egy nagy műanyag felmosóvödröt, és töltsük meg langyos vízzel. A vödröt és a gyereket helyezzük árnyékos, lehetőleg füves területre. Adjunk neki félliteres pillepalackot, műanyag poharat, öntözőkannát, homokozóformát, vízipisztolyt tetszés szerint. Telepedjünk le egy nyugágyban a közelben, kezünkben - igény szerint - könyvvel, magazinnal, gobleinnel, hímzéssel stb. A következő mintegy másfél órát, illetve amíg a víz el nem fogy a vödörből, töltsük boldog semmittevéssel, néha büszkén odapillantva szorgalmasan pacsáló gyermekünkre.

Ötletelés

Az jutott eszembe, hogy ha már úgy benne vagyunk az újratemetősdiben meg az urnabújócskázásban, hát akadnak még páran a magyar irodalomban (például Bálint György, Szerb Antal vagy Gelléri Andor Endre), akit újra lehetne temetni, illetve munkásságukat újra felfedezni. Igaz, hogy őket nem Nyugat-Európában, fehér huzatú ágyban, párnák közt érte a halál, és valószínűleg még a végtisztességet sem kapták meg - Szerb és Bálint György biztosan nem, Gelléri Andor Endre a koncentrációs táborból kikerülvén flekktífuszba halt bele. Emellett az is igaz, hogy az említettek nem voltak országgyűlési képviselők Szálasi alatt, és ez most most komoly akadálynak látszik. 

Great Expectations

Elvárhatjuk-e egy főiskolai/egyetemi tanulmányokat folytató, esetleg diploma előtt álló gyakornoktól, hogy úgy hívjon futárt, hogy az képes legyen (azonos városban) 10-16 óra között kézbesíteni a küldeményt?

Vihar után

Az utcán csillognak a tócsák
Esőszagot lehel a föld
Törött gallyak, ágak, tépett levelek a járdán
Az örök optimista bácsi a felhős ég alatt is egy szál gatyában üldögél a sziget déli csücskénél a köveken, alsónadrágja oldalsó részét tangaszerűre hurkolta össze
Újult erővel illatoznak a hársak
És a garázsban több centi magasan áll a víz.

Futás megint

Ez úton is nagyon köszönöm a biztató szavakat a futással kapcsolatban, egyrészt jólestek, másrészt termékeny talajra hullottak, mert azóta is futok, sőt hétfőn beszereztem egy külön futónadrágot, kacér kis cipzáros zsebbel a fenekén, így már tudom hova tenni a kulcsaimat, nem csörgetem őket mindenféle alkalmatlan helyeken, mint ahogy valamely kárhozott lélek rázza láncait éjféltájban a lovagteremben az egyszeri kísértetkastélyban.

Hello Kitty az erkélyen

Szivárványos szegregáció

- Az óvodában természetesen nincs semmiféle megkülönböztetés, sem nemre, sem bőrszínre, sem vallásra tekintettel! - szögezte le az óvodavezető I. a tegnapi szülői értekezleten. Aztán rátért a névsorra. És ekkor kezdődtek a bonyodalmak.

Mi a közös az óvodavezető asszonyban és Bródy Jánosban?

Hát az, hogy emlékeim szerint Bródy minden koncertjét vagy hakniját úgy kezdte, hogy elnézést kér, de kicsit rekedt. Aztán egyszer hallottam, hogy némi öniróniával azt is megjegyezte, hogy ez az állapot állandósulni látszik, nincs mit tenni.

Mi következik tíz kiló meggyből?

Nincs szép kezem. Az ujjaim nem hosszúak és légiesek, hanem rövidek, a körmeim se kecses mandula formájúak, egyszerűen rövidre vágom őket, és kész. Gyerekkezem van, még mindig.

Nevelésem gyümölcse

Próbálom arra tanítani a gyerekeket, hogy ne higgyenek el semmit csak azért, mert valaki mondja nekik, győződjenek meg róla, nézzék meg a saját szemükkel, gondoljanak utána, vizsgálják meg a valóságtartalmát, vegyék górcső alá, tegyék mérlegre, aztán döntsék el, igaz-e vagy sem, amit hallanak.

Úgy tűnik, rövid távon sikerrel jártam.

Smucig vagyok, ez olyan biztos, mint hogy a Mikulás létezik

- Mi ez, Marci?
- Ez, Cs., ez? Bilibo. A zöld Borié, a narancssárga az enyém. A Mikulástól kaptuk.
- Még sose láttam ilyet. Szereted? Szeretsz vele játszani?
- Igen, nagyon. Egyszer egy boltban voltunk, és nagyon unatkoztunk Borival, és ott a játszósarokban volt egy ilyen bilibo. Nagyon tetszett, alig akartunk eljönni. Anya megnézte az interneten, mi ez, és aztán a Mikulástól megkaptuk.
- Marci, figyelj...
- Igen, Cs.?
- Nincs is Mikulás.
- Hogyhogy nincs?
- Én láttam, ahogy apukám eldugja az ajándékot, és azt mondta, hogy a Mikulás hozta. Úgyhogy nincs is Mikulás. Csak a felnőttek teszik oda az ajándékokat.
- Áh, Cs., dehogy! Amikor anyával megnéztük a bilibót az interneten, azt is láttuk, mennyibe kerül. Nagyon drága volt. Gondolod, hogy akkor anya megvette volna rögtön azután? És mindjárt kettőt? Te komolyan azt gondolod? A Mikulás hozta. Csak a Mikulás lehetett az.

finom célzás

- Majci, megkeresed nekem a villogós duplókockát? - Igen, várj egy kicsit. - Ott lesz abban az ójiási kupléjiumban... - ...amit csináltál...

Suum cuique

- Anya! Anyaaaa!

- Igen, kisfiam? 

- Anyaaaa, nem tudok több matricát felragasztani a hűtőre!

- Miért nem? 

- Mert ez a lógatós Hello Kitty mindent letakar!

- Aha, látom. Tényleg. 

- De anyaaaa! Tedd el máshová! Mert így rálóg a matricáimra, és nem látszanak tőle a varacskos disznóim!

Az elmúlt hétről

Az elmúlt hétben az a legjobb, hogy vége van.

Jellemzô

Tegnap megvolt az elsô szülôi az iskolában. Kaptunk két, mindkét oldalán teleírt a4-es papírt, az egyik a tudnivalókat tartalmazta, a másik azt, mi mindenre lesz szükség majd elsô osztályban. Kell vinni például cipôsdobozt, hurkapálcát, kinti és benti tornacipôt, valamint külön váltócipôt, színes korongokat, kistükröt, logikai készletet, papírcentit, színes ceruzákat, két ollót, tornazonit és fehér tornapólót, öt csomag írólapot, vízfestéket, ecsetet három méretben, zsírkrétát, betûsínt, szám- és betûkártyákat, postairónt és gyurmát, de nem ezek leptek meg, hanem az, hogy hat gázgyújtógyufás-dobozból (percekig gondolkodtam, hogy kell helyesen leírni, a mozgószabály tûnt a legesélyesebbnek) kis fiókos szekrénykét kell barkácsolni még a nyáron, mert a gyerekek ebben tartják majd a tükröt, a korongokat meg a többi kis vackot matekórán, a gyufa meg majd szépen lassan elfogy, biztatta a tanító néni az anyukákat. Nekem erôs kételyeim vannak ez ügyben, ugyanis villanytûzhelyünk van itthon. Szülôi után elmentem Marciért az uszodába, az öltözôben felejtettem az útközben vásárolt hat kiflit, de csak a sarkon vettem észre, és már nem akartam visszamenni, talán az uszi is bezárt, mire odaértem volna. Este korán lefeküdtünk, sokáig néztük az ágyból a tévét, amit imádok, aztán egyszer csak elaludtam, és azt àlmodtam, hogy elkezdôdödött az iskola, és megint elfelejtettem valamit vagy eltévesztettem vagy elhagytam, és Marcinak nem volt rendes felszerelése, és rohantam, hogy elvigyem neki azt a valamit, amit elfelejtettem, eltévesztettem vagy elhagytam, de a portás nem akart beengedni, úgyhogy be kellett lógnom valahogy az évnyitóra, hogy odaadhassam neki, de nem nagyon sikerült, hát tülekedtem és taszigáltam és taszigálódtam, aztán szerencsére reggel lett, és kiderült, hogy csak álmodtam az egészet.