2010. április 12., hétfő

Zöld

Egész nap esik, sötét van, lámpát kell gyújtani, fázom belülről, húzom az időt, hogy elinduljunk az óvodába. Aztán kilépünk a kapun, párát lehel a föld, csivognak-csattognak-csiripelnek a madarak, és olyan zöld a fű, a sok, épp csak kipöndörödő levél, hogy belekáprázik a szem. És már nem is fázom egyáltalán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése