Alcsút

Nem szokásosan húsvétoltunk, inkább afféle tavaszváró napok voltak ezek. Szombaton az alcsúti arborétumban ugyan lekéstük a hóvirágmezőt, de nyílt már mindenféle tavaszi virág, egész nap kószáltunk a napsütésben. Bori hamar elaludt, Csabi le-lemaradt fényképezni, Marcival ketten jártuk be a kertet.
Találtunk egy alacsony kis labirintust, ott bújócskáztunk, aztán valami régi bizarr épületet, amit Medveháznak hívnak, de a hely leginkább baromfiakhoz lenne elég, bár a vasrácsok és a láncok túlzásnak tűnhetnek néhány tyúk miatt.



Mutogattam Marcinak a virágokat, mit figyeljen, milyen a szirmok állása, a virág színe, a levelek szerkezete. Láttunk kankalint, májvirágot, odvas keltikét, bogláros szellőrózsát, hunyort, salátaboglárkát és rengeteg ibolyát.

Az arborétum közepén áll egy nagy sárga épület. Messziről olyan, mint egy szép klasszicista épület, talán kicsit lerobbanva, de közel sem tnt romosnak. Közelről aztán látszott, hogy nem más, mint egyetlen fal az egész, ami köré tujákat ültettek, előtte lenyírták a pázsitot. Olyan, mint... Csak a torka véres, ha közelebbről megnézi az ember. Szimbólum?

Marci szerencsére nem fogékonymég az effélékre, így nagyon élvezte, hogy ide-oda rohangálhatott a falon ide-oda, ugrált ki-be az ablakon.